helyrajzi szám

Budapest-dombormű

Lokál

A Gellért-hegy legnagyobb tisztását ma is Jubileumi parknak nevezik, de a név eredete lassan a múlt ködébe vész.

1965-ig kell visszamennünk az időben, hogy magyarázatra leljünk. A Jubileumi park elnevezést „hazánk felszabadulásának 20. évfordulója” indokolta, a területet 1965. augusztus 20-án adták át, több mint kétéves tereprendezést követően. Az építtetők úgy tervezték, hogy a Citadella tövében, a Búsuló Juhász étteremtől a Verejték utca lejtőjéig a margitszigetihez mérhető, gondozott zöld területet hoznak létre nagy mennyiségű dísznövény felhasználásával. „A tízhektáros park virágágyaiban már ott illatozik 20 ezer rózsa (…), 11 ezer petúnia, muskátli és egyéb virág, s ezen a héten újabb 20 ezret ültetnek. A sziklakertben 30 ezer pünkösdi rózsa, kövirózsa, harangvirág, szarkaláb pompázik, 500 díszkőris, hársfa, juhar, mogyoró, 120 hamvas fenyő és örökzöld, kétezer díszcserje teszi majd még teljessé a színpompát. Elkészültek a sétautak, és százharmincöt pad kínálja magát a pihenőknek” – írta a Hétfői Hírek közvetlenül a megnyitó előtt, arról viszont nem ejtettek szót, hogy a virágok mellett a kortárs képzőművészet is megjelent a Gellért-hegy lankáin. Somogyi József Leányka csikóval és Tar István Budapesti lány című bronzszobrai mellett Metky Ödön kőből készült három, hatalmas kőamforája volt a legjellegzetesebb, a közönség kedvence azonban Barta Lajos három lovacskája lett, amelyek inkább uszkárra vagy lámára emlékeztetnek. Borsos Miklós vízköpőkkel és Melocco Miklós pelikános díszkúttal jelentkezett, de az 1958-ban elhunyt Medgyessy Ferenc eredetileg 1917-ben készült Anya gyermekével című szobrának sokadik másolatát is felállították. (Ez a szobor volt a régi 1000 forintos bankjegy hátoldalán is.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.