Minden bizonnyal botrányt okozott volna 1934-ben, ha valaki Budapesten a Matuska utca elnevezést ajánlja, ami három évvel a biatorbágyi vasúti merénylet után valóban ízléstelenség lett volna. Akkor meg különösen, ha e közterületet a vágóhidak vagy a népegészségügyi hivatalok környékén jelölik ki. Mégis Budapest közönsége megérdemelt volna – ahogy megérdemelne most is – egy Matuska utcát. Persze nem a bombás elmebeteg, hanem az 1934-ben elhalálozott Matuska Alajos emlékének adózva.
Közellátás, messzelátás
A későbbi alpolgármester már 1865-ben, a kiegyezés előtt Pest városának szolgálatába állt, a főváros egyesítésekor, 1873-ban kerületi jegyzővé léptették elő. Három év múlva pedig már budapesti tanácsjegyző az ipari, rendészeti és szegényügyi ügyosztályon, s a születő fővárosnak kevés olyan szabályrendelete van, amelynek elkészítésében ne vett volna részt, legyen szó közlekedésről, kávéházról vagy éppen árvízvédelemről. Matuska a későbbiekben az élelmiszer-ellátásra szakosodott, 1885-ben ő alapította a főváros közélelmezési osztályát. A nekrológokban „erélyes, rátarti, erőskezű emberként” jellemzik, de hozzáteszik, hogy szükség is volt mindezen tulajdonságokra; 1934-ben egy valóságos háborús hőst gyászolnak, „a közélelmezés ambiciózus tanácsnokát”, aki egyszerre harcolt Budapest közönségével, iparosaival, kofáival, de a törvényhatósággal is. „Az ilyen küzdelemből csak komoly alkotások születhettek és Matuska Alajosnak sikerült is a későbbi milliós főváros közélelmezésének fundamentumait megteremteni” – jegyzik meg.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
