125 éves vásárcsarnokok

Budapest gyomra

Lokál

1897. február 15-én nagy napra ébredt Budapest népe. Egyszerre öt helyen öltött testet a hagyományos piac megújulását jelképező vásárcsarnok intézménye.

Minden bizonnyal botrányt okozott volna 1934-ben, ha valaki Budapesten a Matuska utca elnevezést ajánlja, ami három évvel a bia­torbágyi vasúti merénylet után valóban ízléstelenség lett volna. Akkor meg különösen, ha e közterületet a vágóhidak vagy a népegészségügyi hivatalok környékén jelölik ki. Mégis Budapest közönsége megérdemelt volna – ahogy megérdemelne most is – egy Matuska utcát. Persze nem a bombás elmebeteg, hanem az 1934-ben elhalálozott Matuska Alajos emlékének adózva.

 

Közellátás, messzelátás

A későbbi alpolgármester már 1865-ben, a kiegyezés előtt Pest városának szolgálatába állt, a főváros egyesítésekor, 1873-ban kerületi jegyzővé léptették elő. Három év múlva pedig már budapesti tanácsjegyző az ipari, rendészeti és szegényügyi ügyosztályon, s a születő fővárosnak kevés olyan szabályrendelete van, amelynek elkészítésében ne vett volna részt, legyen szó közlekedésről, kávéházról vagy éppen árvízvédelemről. Matuska a későbbiekben az élelmiszer-ellátásra szakosodott, 1885-ben ő alapította a főváros közélelmezési osztályát. A nekrológokban „erélyes, rátarti, erőskezű emberként” jellemzik, de hozzáteszik, hogy szükség is volt mindezen tulajdonságokra; 1934-ben egy valóságos háborús hőst gyászolnak, „a közélelmezés ambiciózus tanácsnokát”, aki egyszerre harcolt Budapest közönségével, iparosaival, kofáival, de a törvényhatósággal is. „Az ilyen küzdelemből csak komoly alkotások születhettek és Matuska Alajosnak sikerült is a későbbi milliós főváros közélelmezésének fundamentumait megteremteni” – jegyzik meg.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.