Veszélyben a nagyvárosi felfedezők gerillahobbija

Ereszen fel

Lokál

A koronavírus, a karantén, az Instagram nyilvánossága tette egyre népszerűbbé az urbex mozgalmat, az elhagyatott, romos városi helyek látogatását és fotózását. A divattá válás azonban pont az urban exploring eredeti lényegére nézve veszélyes.

„Várható volt, hogy lesz egy lebukás” – mondja Jászberényi László, az Urbex Hungary tagja arról az urban exploringet űzők körében komoly felháborodást keltő esetről, amely újra ráirányította a figyelmet a mozgalomra. A romos, elhagyatott épületek bejárása, fotózása, videózása nem új keletű tevékenység (az alapokról lásd online interjúnkat: Nem rongálunk, nem lopunk, Magyarnarancs.hu, 2016. április 3.), de az egyre szélesebb körű ismertség a régiek szerint az urbexelés fenntarthatóságának alapelveit kérdőjelezi meg.

Január 8-án este a Készenléti Rendőrség, a Budapesti Rendőr-főkapitányság és a Terrorelhárítási Központ emberei is kivonultak a Váralja utca 14. szám alatti alagútrendszerben található egykori kormánybunkerhez, az úgynevezett P-50-es objektumhoz. Az illetékes szervek tájékoztatása szerint zárt rendőrségi területre való illegális behatolás miatt intézkedtek, később pedig lopás kísérletének gyanújával indítottak eljárást. Az esettel foglalkozó hivatalos hírek szerint magukat urbexelőknek tartók próbáltak bejutni az alagútrendszerbe, a közösség azonban ezt felháborodással fogadta. „Az alagutas történetben résztvevők, bár magukat urbexesnek nevezik, közönséges betörők, akik adnak magukra, már rég elhatárolódtak tőlük” – mondták el megkeresésünkre a legrégebben működő hazai csapat, a BCO Urbex tagjai. A 2015-ben alakult Városi Gorillák egyik tagja arról számolt be nekünk, hogy ugyan korábban is előfordult, hogy egy elhagyatott helyen rongálókat, betörőket vagy urbexeseket kaptak el a hatóságok, de ilyen mértékű kivonulásra még nem volt itthon példa, sőt az a tapasztalatuk, hogy sosem történt rendőrségi vagy komolyabb jogi ügy egy-egy bejutás után. Jászberényi László szerint ezúttal nem fog elmaradni a büntetés, a P-50 ugyanis ma is katonai objektumként van nyilvántartva. Mint mondja, ő maga tíz éve kezdett urbexelni, de a mai közeg már messze nem az, ami egykor volt. Hiába vannak az urbexnek íratlan szabályai, egyre több a fiatal, a laikus, akiket csak az érdekel, hogy minél több helyre, minél nagyobb közösségi médiás hírveréssel jussanak be. A Városi Gorillák szerint nem várható, hogy az urbexes társadalomra mindez különösebb következménnyel lenne.

 

Hígulásnak indult

Az urbex a 2010-es években kezdett ismertebbé válni, a különleges helyszínekről készült exkluzív fotók a közösségi média révén egyre nagyobb közönséghez jutottak el, de az igazi népszerűségi hullámot a koronavírus okozta. Hirtelen mindenki elkezdte a kihalt, tömegmentes „kirándulóhelyeket” keresni. „2020 tavaszától olyan mértékben nőtt a magyar urbexes közösség, mint még soha. Ijesztő módon megugrott az urbexes csoportok száma, egy csomó Facebook-csoport és YouTube-oldal létesült. Ráadásul eszméletlenül felhígult a közeg, rengeteg a laikus, találkoztunk már helyszínen kisgyerekes családdal, 70 éves nénivel. A baj ezzel az, hogy nem ismerik a veszélyeket, és nem tartják be a szabályokat” – mesélik a Városi Gorillák.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.