Veszélyben a nagyvárosi felfedezők gerillahobbija

Ereszen fel

Lokál

A koronavírus, a karantén, az Instagram nyilvánossága tette egyre népszerűbbé az urbex mozgalmat, az elhagyatott, romos városi helyek látogatását és fotózását. A divattá válás azonban pont az urban exploring eredeti lényegére nézve veszélyes.

„Várható volt, hogy lesz egy lebukás” – mondja Jászberényi László, az Urbex Hungary tagja arról az urban exploringet űzők körében komoly felháborodást keltő esetről, amely újra ráirányította a figyelmet a mozgalomra. A romos, elhagyatott épületek bejárása, fotózása, videózása nem új keletű tevékenység (az alapokról lásd online interjúnkat: Nem rongálunk, nem lopunk, Magyarnarancs.hu, 2016. április 3.), de az egyre szélesebb körű ismertség a régiek szerint az urbexelés fenntarthatóságának alapelveit kérdőjelezi meg.

Január 8-án este a Készenléti Rendőrség, a Budapesti Rendőr-főkapitányság és a Terrorelhárítási Központ emberei is kivonultak a Váralja utca 14. szám alatti alagútrendszerben található egykori kormánybunkerhez, az úgynevezett P-50-es objektumhoz. Az illetékes szervek tájékoztatása szerint zárt rendőrségi területre való illegális behatolás miatt intézkedtek, később pedig lopás kísérletének gyanújával indítottak eljárást. Az esettel foglalkozó hivatalos hírek szerint magukat urbexelőknek tartók próbáltak bejutni az alagútrendszerbe, a közösség azonban ezt felháborodással fogadta. „Az alagutas történetben résztvevők, bár magukat urbexesnek nevezik, közönséges betörők, akik adnak magukra, már rég elhatárolódtak tőlük” – mondták el megkeresésünkre a legrégebben működő hazai csapat, a BCO Urbex tagjai. A 2015-ben alakult Városi Gorillák egyik tagja arról számolt be nekünk, hogy ugyan korábban is előfordult, hogy egy elhagyatott helyen rongálókat, betörőket vagy urbexeseket kaptak el a hatóságok, de ilyen mértékű kivonulásra még nem volt itthon példa, sőt az a tapasztalatuk, hogy sosem történt rendőrségi vagy komolyabb jogi ügy egy-egy bejutás után. Jászberényi László szerint ezúttal nem fog elmaradni a büntetés, a P-50 ugyanis ma is katonai objektumként van nyilvántartva. Mint mondja, ő maga tíz éve kezdett urbexelni, de a mai közeg már messze nem az, ami egykor volt. Hiába vannak az urbexnek íratlan szabályai, egyre több a fiatal, a laikus, akiket csak az érdekel, hogy minél több helyre, minél nagyobb közösségi médiás hírveréssel jussanak be. A Városi Gorillák szerint nem várható, hogy az urbexes társadalomra mindez különösebb következménnyel lenne.

 

Hígulásnak indult

Az urbex a 2010-es években kezdett ismertebbé válni, a különleges helyszínekről készült exkluzív fotók a közösségi média révén egyre nagyobb közönséghez jutottak el, de az igazi népszerűségi hullámot a koronavírus okozta. Hirtelen mindenki elkezdte a kihalt, tömegmentes „kirándulóhelyeket” keresni. „2020 tavaszától olyan mértékben nőtt a magyar urbexes közösség, mint még soha. Ijesztő módon megugrott az urbexes csoportok száma, egy csomó Facebook-csoport és YouTube-oldal létesült. Ráadásul eszméletlenül felhígult a közeg, rengeteg a laikus, találkoztunk már helyszínen kisgyerekes családdal, 70 éves nénivel. A baj ezzel az, hogy nem ismerik a veszélyeket, és nem tartják be a szabályokat” – mesélik a Városi Gorillák.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Candide és az elveszett objektivitás

Politikai irányultságuktól függetlenül a legtöbb összeesküvés-elméletet hasonló intellektuális impulzusok mozgatják: valamilyen rejtett igazság felfedése (általában vélt vagy valós igazságtalanság eltörlése céljából), és a hatalom/elnyomás forrásának egy jól beazonosítható (és célba vehető) pontba tömörítése.

A bomlás virága

1990, Kijev, a Szovjetunió az utolsókat rúgja, egyesek már tudni vélik, mások elképzelni se, de a „kommunizmus” szót már senki ki nem ejti a száján – talán a hősnő kitüntetésekkel dekorált nagypapája szóba hozná („Elvtársak! Kedves barátaim!”), de senki nem figyel köszöntőjére.

Mi történik a föld alatt?

A Nemzeti Nagykönyvtár könyvkiadói részlegén szolgálatot teljesítő Becsey Gergely egy emberi füldarabot talált az egyik könyvszállító kocsi platóján, majd a szintén könyvtáros barátjával, Zoltánnal nyomozni kezdenek.

Közlemény

  • Narancs

Kedves Olvasóink,

lapunk idei utolsó száma a jövő héten jelenik meg, és csütörtök helyett már szerdán megvásárolható lesz a megszokott árushelyeken. 

Megint lebukott egy pap

Történetesen megint egy úgynevezett NER-pap (ez valami olyasmi kifejezés, mint a komcsi alatt a békepap volt, tulajdonképpen most is nyugodtan hívhatnánk őket békepapoknak, ugyan, mi változott).

99 éven át

Zielinski Szilárdot (1860–1924) a hazai vasbeton-építészet atyjaként őrzi az emlékezet, ám mielőtt ebbéli tevékenysége kibontakozhatott volna, nagyívű közlekedési koncepciót dolgozott ki.

Félúton

Érdekes interjút adott hétfő este az ATV Egyenes beszéd című műsorának Lázár János közlekedési és építésügyi miniszter.

Lukács György második halála

  • Kardos András

Fiatalkorában Georg Simmel, Emil Lask, Ernst Bloch, Max Weber és még sok más nagy filozófus mondotta, írta, gondolta, hogy Lukács György filozófiai zseni. Lukács hosszú életében bármely fordulata, üldözése, emigrációja határozta meg éppen a filozófus helyzetét, egy dolog biztos volt: marxizmus előtti fiatalkorában, éppen úgy, mint marxista fordulata után, a legnagyobb filozófusok közé tartozott.

Prés alatt

  • Fleck Zoltán

Az év elején kezdte meg működését az új összetételű Országos Bírói Tanács (OBT), amely a 2018 és 2024 közötti, Magyarországon szokatlanul karakán és a függetlenségért harcokat vállaló testületet váltotta fel.

Az embert látni

Kultúrát közvetíteni – ez volt a népművelő feladata. Miközben a kultúraközvetítés kifejezés és a népművelő szó egyaránt kérdéseket vet fel, egy olyan szakma tűnt el, illetve alakult át, amelynek hetvenes évekbeli virágkora máig hatással van az életünkre.

Tesztidőszak

Újabb hecckampányában a Mi Hazánk a kormányoldaltól már ismerős stílusban mossa össze a homoszexualitást a pedofíliával, az utóbbival vádolva az LMBTQ-közösség ismert szereplőit. Az ügyek kirobbantói furcsa módon a kormánymédiából ugrottak ki a leleplezések hitelesebbé tétele érdekében.