helyrajzi szám

Fogaskerekű

Lokál

Az ötven évvel ezelőtti augusztus 20. nemcsak a tűzijáték és a vízi parádé miatt volt nevezetes.

Két nappal korábban befejeződött a fogaskerekű vasút rekonstrukciója, amely jóval több volt egyszerű pályafelújításnál. A majd’ négy kilométeres vonalon végig kicserélték a felépítményt és a biztosító berendezést. Megemelték az összes megállóhely peronját, így az utasoknak nem kellett lépcsőzniük sem, simán be lehetett sétálni a BKV legújabb szerzeményeinek számító hét szerelvény bármelyik kocsijába. Ilyen különleges járművet a szocialista táborban nem gyártottak, még a korábban (1929–1973 között) közlekedő vonatok tervezője és kivitelezője, a Ganz sem. Így csak a nyugati import jöhetett szóba, méghozzá rutinos gyártók bevonásával: a járműveket az osztrák Simmering-Graz-Pauker, a villamos berendezéseket a svájci Brown, Boveri & Cie készítette. A BKV két motorkocsiból és egy pótkocsiból álló szerelvényeket rendelt, darabonként 16 millió forintnak megfelelő valutáért, ez akkoriban elképesztően sok pénz volt.

„Hogy mit tud az új fogaskerekű? A bemutatást bízzuk Grimm Ferenc oktatótisztre, aki hosszú évekig vezette a régi fogaskerekűt, így tehát igazán módja van az összehasonlításra” – olvasható a Népszabadság megnyitó előtti riportjában, és az oktatótiszt nem fukarkodott a dicsérő jelzőkkel. Elmondta, hogy a korábbi 180 férőhellyel szemben az új fogasok 310 utast szállíthatnak, a hegymeneti sebesség 12-ről 30 kilométer/órára nőtt, a kocsik ajtaja központi vezérlésű lett. Az is újdonságnak számított, hogy a vezető hangszórón kommunikált az utasokkal, de új volt az is, hogy az akkori villamosokkal és buszokkal ellentétben a fogas nem csengetett vagy berregett fülsüketítően. „Indulásra és az ajtók záródására »bim-bam csengő« figyelmeztet” – írta a Népszabadság. A járművek teljesítménye is jelentősen nőtt a Ganzokéhoz képest. A 2000-es évek elejéig a fogaskerekű volt az egyetlen nyugati eredetű jármű a BKV-nál, ráadásul a korábbi „villamos-sárgával” ellentétben piros-fehérre fényezték. Az utasok buszjeggyel vehették igénybe, a bérlet nem volt érvényes.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.