Bardóczi Sándor a Blaháról: A térkő segítheti is a fásítást

Lokál

A Blaha Lujza tér átépítése nyomán nem úgy zöldült ki a placc, ahogy sokan szerették volna, de erre aligha lett volna lehetőség. A fák száma viszont így is gyarapodott és a burkolat is a növényeknek kedvezőek alakult át – erről is beszélt Budapest főtájépítésze a nekünk adott interjúban. 

MN: A Blaha Lujza tér felújítása kapcsán valószínűleg sokan azt képzelték, hogy abból egy klasszikus park lesz, gyeppel, bokrokkal – azután csalódtak, hogy nem így történt. Gondolom, ezt azért nem lehetett megcsinálni, mert ez még mindig egy zsúfolt közlekedési csomópont, rengeteg gyalogossal?

BS: A Blaha forgalmi csomópont, ahol csak a tömegközlekedőkből napi 200 ezren fordulnak meg, és ugye még nem nyitott meg a Corvin Áruház a felújítást követően. Készült egy olyan terv is, amely azokat a területeket alakította zöldfelületté, és azokat is kiemelt kazettákban, amelyek éppen nem esnek a nagy forgalmi csapásokba, így ezeket kevésbé használják. Az előzetes tervek is arról szóltak, hogy maximum azt lehet elérni, hogy ez egy fásított köztér lehet, de senki nem parkot képzelt el ide, pont a gyalogos, kerékpáros, autós és közösségi közlekedési forgalom miatt. 

Vannak olyan szabályok is, hogy magasabb épületek közvetlen közelében tűzoltó felvonulási utat kell biztosítani, amit szintén nem lehet figyelmen kívül hagyni a fásításnál. Így jött ki az, hogy mennyi növényt, mennyi zöld felületet, mennyi fát ültethetünk a térre, és nyilván nehéz elmagyarázni az embereknek, hogy az összes ilyen tájépítészeti alkotás sokféle szempont alapján értelmezhető: ha elültetjük a fákat, akkor az is idő, amíg ezek a fák megnőnek. Azt is fontosnak tartom jelezni, miért nem ültetünk eleve nagy fákat: számos nagyon rossz példát tudunk mutatni arra, mennyivel nő meg a kockázata annak, hogy ezek az idősebb fák az első évben elpusztuljanak.

Blaha_top_story_lead.jpg

 
 
A Blaha Lujza tér a felújítás előtt 

MN: Azt mondták, a Blahán a tér új borítása több helyen is olyan lett, hogy most átereszti a csapadékvizet a fák gyökereihez.

BS: Igen, a téren a sötétebb burkolatú felület egyáltalán nincs vízzáró alépítménnyel ellátva. Ez az úgynevezett szivacsváros koncepció része: ami a Blahán történt, abban nem is a felszín az igazán érdekes számukra, hanem ami a felszín alatt van, ez az úgynevezett szerkezeti talaj, avagy Stockholm-módszerrel való ültetés, ahol a nagy sziklagörgetegek közé mosunk be termőréteget. Ahogy nőnek a gyökérzetek, úgy mocorognak ezek a kövek, és állandóan lazán tartják ezt a közeget. Tehát egyrészt van talajlevegő, másrészt ez egy nagyon jó befogadó közege a nagyobb mennyiségű csapadéknak is, amit aztán a növények fel tudnak venni, és ettől jobban nőnek. Ez is most egy városi kísérlet, amelyben azt nézzük meg, hogy ha így létesítünk tereket, akkor mennyivel tudnak gyorsabban nőni a fák.

MN: De a laikus nem tud kétfajta térkő között különbséget tenni.

BS: A térkőhasználatról szokás pejoratívan beszélni. Különösen az uniós források felhasználásának első ciklusában nagyon sok olyan városközponti tér újult meg, ahol semmi mást nem csináltak, mint hogy az aszfaltot lecserélték térkőre. Közben nincsenek növények, nincs fásítás, stb.

Viszont a térkő segítheti is a fásítást: míg egy aszfaltburkolat teljes mértékben vízzáró, addig egy térkő burkolatnak vannak fugái, azok általában homokfugák, és ha az úgynevezett cementkötésű talajréteget (CKT) nem építik be alá, mert nem kell autókra méretezni és teherbíróvá tenni, akkor alatta is vízáteresztő marad. A növény mindig megkapja azt a vizet, ami egyébként elfolyna a csatornába, és nem tudna hasznosulni ott helyben. Ha viszont a növény fel tudja szívni, akkor párologtatni is fogja, és így csökkenteni tudja a hőséget lokálisan.

 
A Blaha Lujza tér a felújítás után, 2023 áprilisában 
Forrás: Facebook/Karácsony Gergely

A Bardóczi Sándorral készült teljes interjút a főváros zöldítéséről (a hosszú változatot, amelyből ez a blokk részben kimaradt) elolvashatják a Magyar Narancs 2023. augusztus 30-i számában, vagy online előfizetéssel ide kattintva: 

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.