helyrajzi szám

Ganz utca 13–15.

A házat 1976-ban adták át; tervezője, Kökény Ágnes egy évvel korábban kapott Ybl-díjat színes lakótelepi iskoláiért. 

„A porózus szerkezetű anyag sav- és fagyálló, sem a nedvesség, sem a hideg, sem pedig a városok gázokkal szennyezett levegője nem támadja meg, ezért kiválóan alkalmas épületdíszítő kerámiák, tetőcserepek, bel- és kültéri dísztárgyak, továbbá kályhák és kandallók készítésére” – írja a Zsolnay gyár termékismertetője az 1890-es években kifejlesztett pirogránitról. Azt a legkevésbé gondolnánk, hogy a burkolóanyagot a hetvenes évek hazai építészetével kapcsoljuk össze, bár voltak, akik megpróbálták. 1976-ban még vitacikk is megjelent az alkalmazásáról a Dunántúli Naplóban. Ebben a pécsi főépítész arról beszélt, hogy a város „sokat emlegetett mediterrán jellege kimondottan kívánja ezt az anyagot”. A baj csak az volt – miként azt vitapartnere, a megyei építőipari vállalat igazgatója megjegyezte –, hogy „az új panelépületek védelmét szolgáló stollack bevonathoz viszonyítva a pirogránit-burkolat több mint hússzor annyiba kerül”.

Ennek fényében érthető, hogy a korabeli házakon ritkán fordul elő a pirogránit, de azért voltak olyan állami szervezetek, amelyek megengedhették maguknak egy-egy beruházás alkalmával. Ezek közé tartozott az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Minisztérium is, amely miután megszerezte Budán, a világháborúban szétbombázott Ganz vasöntöde területét, négyemeletes társasházat építtetett rá – felelős beosztású dolgozói számára. A kivitelezést nem valamely építőipari vállalatra bízták, hanem a miniszté­rium alá tartozó repülőgépes növényvédő szolgálatra – elég különös választás, szó, ami szó. De a Ganz utca 15. szám alatti ház építkezése ettől függetlenül is érdekesen zajlott, hisz’ a szomszédos Ganz utca 13.-ban egy földszintes orvosi rendelő működött, amelyet egyszerűen „beleépítettek” az új házba. A pince kialakítása sem a hagyományos módon történt. Kiderült, hogy a Ganz gyár többtonnás öntőformáinak maradványai egy méter mélyen vannak a földben, és legfeljebb kirobbantani lehet őket, ám ez túl kockázatosnak bizonyult. Az öntödei maradványok tehát ott maradtak, ennek pedig az lett az ára, hogy a ház pincéjének némely pontján össze kell görnyedni, mivel az általában két méter fölötti belmagasság egy méterre szűkül. De az is a kokilláknak köszönhető, hogy a ház környékét fásították, eredetileg ugyanis mélygarázst akartak építeni. Az viszont már nem „Ganz-hagyaték”, hogy a háznak kertje is van; persze az egész telket be akarták építeni, de az egyik közeli házban lakó vezérigazgató kilátását zavarta volna a fal, és neki sikerült elintéznie, hogy az épület Öntödei Múzeumra néző homlokzata ne közvetlenül az utcához csatlakozzon.

A házat 1976-ban adták át; tervezője, Kökény Ágnes egy évvel korábban kapott Ybl-díjat színes lakótelepi iskoláiért. A Ganz utcai épületét is nevezhetnénk „kék háznak”, mivel a homlokzatot meghatározó erkélyek végig sötétkékek, vagyis nehezen lehetne ráfogni azt, hogy „élénk”. Csakhogy Kökény Ágnes azt találta ki, hogy pirogránitot használjanak, és a burkolóanyag csillogása valóban feledtetni tudja a sötétkék egyhangúságát. Noha emiatt a megrendelőnek alaposan a zsebébe kellett nyúlni, úgy tűnik, hogy megérte. Az átadás óta eltelt majd’ ötven év alatt a pirogránit csillogása alig fakult, és a lakók elmondása szerint burkoló-szigetelő anyagként is tökéletes. Nem véletlen, hogy a Fővárosi Közgyűlés tavaly márciusban épp a pirogránit alkalmazása miatt döntött a Ganz utca 13–15. helyi védettségéről.

 
 

Az írás a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) és a Magyar Narancs közötti együttműködésben, az NKA támogatásával jött létre.

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."