helyrajzi szám

Ganz utca 13–15.

A házat 1976-ban adták át; tervezője, Kökény Ágnes egy évvel korábban kapott Ybl-díjat színes lakótelepi iskoláiért. 

„A porózus szerkezetű anyag sav- és fagyálló, sem a nedvesség, sem a hideg, sem pedig a városok gázokkal szennyezett levegője nem támadja meg, ezért kiválóan alkalmas épületdíszítő kerámiák, tetőcserepek, bel- és kültéri dísztárgyak, továbbá kályhák és kandallók készítésére” – írja a Zsolnay gyár termékismertetője az 1890-es években kifejlesztett pirogránitról. Azt a legkevésbé gondolnánk, hogy a burkolóanyagot a hetvenes évek hazai építészetével kapcsoljuk össze, bár voltak, akik megpróbálták. 1976-ban még vitacikk is megjelent az alkalmazásáról a Dunántúli Naplóban. Ebben a pécsi főépítész arról beszélt, hogy a város „sokat emlegetett mediterrán jellege kimondottan kívánja ezt az anyagot”. A baj csak az volt – miként azt vitapartnere, a megyei építőipari vállalat igazgatója megjegyezte –, hogy „az új panelépületek védelmét szolgáló stollack bevonathoz viszonyítva a pirogránit-burkolat több mint hússzor annyiba kerül”.

Ennek fényében érthető, hogy a korabeli házakon ritkán fordul elő a pirogránit, de azért voltak olyan állami szervezetek, amelyek megengedhették maguknak egy-egy beruházás alkalmával. Ezek közé tartozott az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Minisztérium is, amely miután megszerezte Budán, a világháborúban szétbombázott Ganz vasöntöde területét, négyemeletes társasházat építtetett rá – felelős beosztású dolgozói számára. A kivitelezést nem valamely építőipari vállalatra bízták, hanem a miniszté­rium alá tartozó repülőgépes növényvédő szolgálatra – elég különös választás, szó, ami szó. De a Ganz utca 15. szám alatti ház építkezése ettől függetlenül is érdekesen zajlott, hisz’ a szomszédos Ganz utca 13.-ban egy földszintes orvosi rendelő működött, amelyet egyszerűen „beleépítettek” az új házba. A pince kialakítása sem a hagyományos módon történt. Kiderült, hogy a Ganz gyár többtonnás öntőformáinak maradványai egy méter mélyen vannak a földben, és legfeljebb kirobbantani lehet őket, ám ez túl kockázatosnak bizonyult. Az öntödei maradványok tehát ott maradtak, ennek pedig az lett az ára, hogy a ház pincéjének némely pontján össze kell görnyedni, mivel az általában két méter fölötti belmagasság egy méterre szűkül. De az is a kokilláknak köszönhető, hogy a ház környékét fásították, eredetileg ugyanis mélygarázst akartak építeni. Az viszont már nem „Ganz-hagyaték”, hogy a háznak kertje is van; persze az egész telket be akarták építeni, de az egyik közeli házban lakó vezérigazgató kilátását zavarta volna a fal, és neki sikerült elintéznie, hogy az épület Öntödei Múzeumra néző homlokzata ne közvetlenül az utcához csatlakozzon.

A házat 1976-ban adták át; tervezője, Kökény Ágnes egy évvel korábban kapott Ybl-díjat színes lakótelepi iskoláiért. A Ganz utcai épületét is nevezhetnénk „kék háznak”, mivel a homlokzatot meghatározó erkélyek végig sötétkékek, vagyis nehezen lehetne ráfogni azt, hogy „élénk”. Csakhogy Kökény Ágnes azt találta ki, hogy pirogránitot használjanak, és a burkolóanyag csillogása valóban feledtetni tudja a sötétkék egyhangúságát. Noha emiatt a megrendelőnek alaposan a zsebébe kellett nyúlni, úgy tűnik, hogy megérte. Az átadás óta eltelt majd’ ötven év alatt a pirogránit csillogása alig fakult, és a lakók elmondása szerint burkoló-szigetelő anyagként is tökéletes. Nem véletlen, hogy a Fővárosi Közgyűlés tavaly márciusban épp a pirogránit alkalmazása miatt döntött a Ganz utca 13–15. helyi védettségéről.

 
 

Az írás a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) és a Magyar Narancs közötti együttműködésben, az NKA támogatásával jött létre.

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.