helyrajzi szám

Hongkong áruház

Lokál

Az 1970-es évek végén gyakran emlegették a kőbányai városközpont rekonstrukcióját.

A lebontott házak helyét lakótelep vette át, művelődési házat építettek, és átszervezték a közlekedést. De Kőbánya alsó vasútállomás mellett nemcsak hatalmas BKV-buszvégállomás épült, hanem egy többszintes, úgynevezett szolgáltató központ is, amely leginkább két, lépcsőkkel és folyosókkal összekötött dobozra emlékeztetett. Az objektumban megannyi üzlet kellette magát: önkiszolgáló étterem, fodrászat, presszó; Patyolat, Keravill, Vasedény. Az egyik „doboz” alsó szintjén szupermarketet nyitottak, a másikban emeletes nagyáruházat rendeztek be. Ez utóbbi, az 1980 nyarán megnyílt áruház számított a legnagyobb attrakciónak.

Érezhették ezt az illetékesek is, ezért a Centrum Áruházak Vállalat, illetve a X. kerületi tanács pályázatot hirdetett Az nevet, aki kitalál egy jó nevet címmel, arra biztatva a lakosságot, hogy nevezzék el ők az áruházat. Az 1980 februárjában meghirdetett pályázat első díja 3000 forint volt, a második díj 1000 forint, a harmadiknak nem ígértek semmit. „3396-an küldtek be fantázianevet, 13-an javasolták a vezetőség és a kerületi tanács által július 6-án elfogadott Kőbányai Centrum Áruház nevet. A 13 pályázó közül a két nyertes nevét közjegyző által ellenőrzött sorsoláson húzzák ki” – írta 1980. július 31-én a Népszabadság, de sajnos nem soroltak fel példákat arra vonatkozóan, milyen egyéb javaslatok érkeztek még. A közleményből kiderült az is, hogy azért a több mint háromezer pályázó fáradozása nem volt hiábavaló: nekik az áruház augusztus 26-i megnyitója előtt, reggel 9 és 10 óra között külön vásárlási lehetőséget biztosítottak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.