A lebontott házak helyét lakótelep vette át, művelődési házat építettek, és átszervezték a közlekedést. De Kőbánya alsó vasútállomás mellett nemcsak hatalmas BKV-buszvégállomás épült, hanem egy többszintes, úgynevezett szolgáltató központ is, amely leginkább két, lépcsőkkel és folyosókkal összekötött dobozra emlékeztetett. Az objektumban megannyi üzlet kellette magát: önkiszolgáló étterem, fodrászat, presszó; Patyolat, Keravill, Vasedény. Az egyik „doboz” alsó szintjén szupermarketet nyitottak, a másikban emeletes nagyáruházat rendeztek be. Ez utóbbi, az 1980 nyarán megnyílt áruház számított a legnagyobb attrakciónak.
Érezhették ezt az illetékesek is, ezért a Centrum Áruházak Vállalat, illetve a X. kerületi tanács pályázatot hirdetett Az nevet, aki kitalál egy jó nevet címmel, arra biztatva a lakosságot, hogy nevezzék el ők az áruházat. Az 1980 februárjában meghirdetett pályázat első díja 3000 forint volt, a második díj 1000 forint, a harmadiknak nem ígértek semmit. „3396-an küldtek be fantázianevet, 13-an javasolták a vezetőség és a kerületi tanács által július 6-án elfogadott Kőbányai Centrum Áruház nevet. A 13 pályázó közül a két nyertes nevét közjegyző által ellenőrzött sorsoláson húzzák ki” – írta 1980. július 31-én a Népszabadság, de sajnos nem soroltak fel példákat arra vonatkozóan, milyen egyéb javaslatok érkeztek még. A közleményből kiderült az is, hogy azért a több mint háromezer pályázó fáradozása nem volt hiábavaló: nekik az áruház augusztus 26-i megnyitója előtt, reggel 9 és 10 óra között külön vásárlási lehetőséget biztosítottak.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
