helyrajzi szám

Teiresziasz a Kossuth téren

Lokál

Már csak az idősebbek emlékezhetnek a 2-es metró eredeti arculatára.

Az 1970–1972-ben átadott állomásokat általában az akkor divatos csempeburkolattal tették változatossá, egységes betűtípust és arculati elemeket használtak. A nyolcvanas évektől azonban már nem törődtek ilyesmivel, a rendszerváltás után pedig oly mértékben elborították az állomásokat a bódék, a plakátok és a matricák, hogy szinte nyoma sem maradt az 1970-es évek letisztult világának. Amikor a BKV 2004-ben nekilátott a metró felújításának, külön hangsúlyozták az egységes arculatot, ez azonban nem az eredeti visszaállítását jelentette. A felújított metró­állomások kivétel nélkül fehér burkolatot kaptak, és egymástól alig megkülönböztethetővé váltak.

A jogos kritikára a BKV váratlan módon reagált. Kitalálták, hogy az állomásokon, a megkülönböztethetőség érdekében, különféle műtárgyakat állítanak fel. E program első (és utolsó) darabja a Kossuth téri peronon felállított, viszonylag nagy méretű bronzszobor, amely egy koporsóra emlékeztető márványtalapzaton áll.

Oláh Mátyás László 2005-ben átadott műve egy ülő félmeztelen férfit ábrázol, aki bal kezében kampós botot tart, előtte pedig a kutyája áll. A szobor a művész diplomamunkájának készült, az ihletet a gyengén látó utast ábrázoló piktogram adta, amelyen – életszerűnek nem nevezhető módon – ugyancsak áll a kutya. Az alkotás állítólag úgy került a BKV látókörébe, hogy Oláh egy olyan labradortenyésztőnél találta meg kutyamodelljét, aki nem mellesleg a közlekedési vállalat alkalmazottja is volt, és ő vetette fel, hogy mi lenne, ha megrendelnék a szobrot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Ping és Pong

A pingpong egy végtelenül kedves játék – legalábbis a filmeken. Ezt játszotta Forrest Gump, ezzel viccelődött a Szerva itt, pofon ott, vagy épp Michael Tully 2014-es felnövéstörténete, a Ping Pong Summer is, de képes volt még a két Koreát is egyesíteni a Ko-ri-a (As One) című 2012-es sportfilmben.

Leszármazottak

A mester legutóbb éppen tíz éve készített értékelhető játékfilmet (Paterson), a 2019-es A holtak nem halnak meg című bűnrossz zombikomédiára pedig boruljon a feledés jótékony homálya.

Kukac a pürében

Száznál is több verset tartalmazó új kötetében a szerző nem arról számol be, hogy mi történt vele a hosszú csend alatt, a szövegek ezúttal inkább azt mutatják meg, hogy az elmúlt tizenöt év alatt az élet dolgai akár új minőséget is kaphattak.

Magyar pikareszk

Az ’56-os forradalom rövidre szabott történetének ikonikus figurájáról ez idáig még nem jelent meg átfogó, alapos, friss kutatásokon alapuló történeti biográfia.

„Borzasztó állapot”

Schaár pályája még a művész életutakhoz képest is szabálytalanabbul alakult: egészen fiatalon felfigyeltek rá – csodagyereknek tartották –, de aztán több megtorpanás után túl a hatvanadik életévén, az avantgárd jegyé­ben fogalmazódott újra a művészete, hogy végül a térinstallációival átlépjen a szobrászat hatá­rain. A művész halálának ötvenedik évfordulóján nyílt emlékkiállítás külön érdekessége, hogy a kiállítótértől néhány száz méterre állt egykor Schaár Erzsébet szülőháza, később Vilt Tiborral közös otthona és műterme.

Nem a nyúl viszi

Funtek Frigyes valóságos filmsorozatot rendezett már Zalaegerszegen: az Augusztus Oklahomában volt a kezdet, azóta színpadra állította A király beszédét és az Életrevalókat, most pedig a Hétköznapi mennyország című Kay Pollack-film színpadi változata került sorra.

Néma helyett bűnös

Csaló váltja az eddigi semmittevő szószólót – háborog a hazai román nemzetiség egy része. A költségvetési csalás miatt jogerősen felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt Tát Margit méhkeréki fideszes polgármester lehet az áprilisi nemzetiségi voksolás után a magyarországi románok parlamenti szószólója.