Az 1970–1972-ben átadott állomásokat általában az akkor divatos csempeburkolattal tették változatossá, egységes betűtípust és arculati elemeket használtak. A nyolcvanas évektől azonban már nem törődtek ilyesmivel, a rendszerváltás után pedig oly mértékben elborították az állomásokat a bódék, a plakátok és a matricák, hogy szinte nyoma sem maradt az 1970-es évek letisztult világának. Amikor a BKV 2004-ben nekilátott a metró felújításának, külön hangsúlyozták az egységes arculatot, ez azonban nem az eredeti visszaállítását jelentette. A felújított metróállomások kivétel nélkül fehér burkolatot kaptak, és egymástól alig megkülönböztethetővé váltak.
A jogos kritikára a BKV váratlan módon reagált. Kitalálták, hogy az állomásokon, a megkülönböztethetőség érdekében, különféle műtárgyakat állítanak fel. E program első (és utolsó) darabja a Kossuth téri peronon felállított, viszonylag nagy méretű bronzszobor, amely egy koporsóra emlékeztető márványtalapzaton áll.
Oláh Mátyás László 2005-ben átadott műve egy ülő félmeztelen férfit ábrázol, aki bal kezében kampós botot tart, előtte pedig a kutyája áll. A szobor a művész diplomamunkájának készült, az ihletet a gyengén látó utast ábrázoló piktogram adta, amelyen – életszerűnek nem nevezhető módon – ugyancsak áll a kutya. Az alkotás állítólag úgy került a BKV látókörébe, hogy Oláh egy olyan labradortenyésztőnél találta meg kutyamodelljét, aki nem mellesleg a közlekedési vállalat alkalmazottja is volt, és ő vetette fel, hogy mi lenne, ha megrendelnék a szobrot.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
