József Attila szobra

A főváros 1947-ben döntött egy budapesti József Attila-szobor felállításáról, az alkotót pályázat útján keresték, de a jelentkezők helyzete korántsem volt egyszerű.

„Túl könnyű megoldás volna egyik verssorát kiírni és ahhoz mintázni az alakot. Banálisan megisteníteni a költőt, vagy az ő nevében modernkedni szintén nem elég” – írta 1947 őszén a Szabad Művészet, miután a pályaműveket kiállították, és a cikk szerzője még Beck András nyertes tervét sem tartotta hibátlannak. Ekkor még úgy képzelték, hogy a művet a költő halálának évfordulóján, 1948. december 5-én állítják fel az Eskü téren (ma Március 15. tér), de májusban, amikor bemutatták a szobor agyagmodelljét a sajtó képviselőinek, már a Szabadság tér is felmerült a lehetséges helyszínek között. Az esemény súlyát jelzi, hogy a bemutató előtt maga Lukács György tartott előadást, arra biztatva a hallgatóságot, hogy legyen kritikus, „a bírálatnak segítségül kell jönnie, hogy a művész minél tökéletesebb szobrot teremtsen”. Ám nagy volt a meglepetés, amikor megmutatták az agyagtervet. „Formailag, részben tartalmilag is különbözik attól a műtől, amellyel Beck András megnyerte a pályázatot, de különb is annál” – írta erről a Szabad Szó, de reményét is kifejezte, hogy ha a szobor elnyeri végső formáját, „nyilván megoldódik az az ellentmondás, amely az arc bágyadtsága és az alak dinamikája között van”. Pár hónappal később arról számolt be a sajtó, hogy a József Attila-szobrot az Erzsébet körút és a Dohány utca sarkán álló, lebontandó Rákosi Jenő-szobor talapzatára illesztik. Decemberben pedig nem történt semmi.

A lapok 1949 áprilisában ismét arról írtak, hogy „Beck András József Attila-szobra a bronzba öntés utolsó fázisát várja, hogy néhány hónap múlva Budapest új műalkotással legyen gazdagabb”, ám szobrot ezúttal sem avattak. Azt nem tudni, hogy pontosan mikor döntöttek arról, hogy soha nem fogják Beck András szobrát bronzba önteni… Beck afféle vigaszdíjként kapott egy Kossuth-díjat mint a „József Attila-szoborpályázat győztese”, de a művet eltüntették a süllyesztőben, és 1951 elején újabb pályázat indult. A kiírásban szerepelt, hogy a műnek a költő „forradalmi lendületét”, „a munkásosztály győzelmébe vetett törhetetlen hitét” és a „kapitalista kizsákmányolók elleni gyűlöletét” kell kifejezni, ez azonban meghaladta a jelentkezők képességeit. „A József Attila-szoborpályázatra készített szobrokról a Fővárosi Tanács és a népművelési minisztérium által kiküldött bíráló bizottság megállapította, hogy közülük egy sem felel meg a pályázat feltételeinek” – közölte június 26-án a Szabad Nép, ezért új, zártkörű pályázatot írtak ki, amelyre Beck Andrást, Jankó Jánost, Kamocsay Istvánt, Sóvári Jánost és Tar Istvánt hívták meg.