Lokál

Marci egyhetes. Egy fővárosi kórházban vár jövendőbeli nevelőszüleire. Nincs súlyosabb szervi baja, de Down-szindrómás. Szülei ezt születése után tudták meg. Otthagyták. Varró Szilvia

"Alkohol és drog: van kiút!" Ez volt a címe a Guest House Alapítvány hét éve megrendezett pannonhalmi konferenciájának, amelyen Várszegi Asztrik főapát ezt mondta: "Joggal merül fel a kérdés, hogy mit keres az alkohol az egyházban. Az egyház, a kolostor része a társadalomnak, a szenvedélybetegség nem áll meg egy közösség kapujában sem." A fórum után arról határoztak, hogy rehabilitációs otthont létesítenek szenvedélybeteg egyházi személyek részére. Péterfi Judit

"A ház nem volt bevakolva. A lépcsőházban nem volt korlát. Házi néni fülkéje körül különböző tilalmi táblák és hirdetések lógtak. Legelső volt a házirend. Következett egy kartonlap: MINDENFÉLE ÉNEK, LÁRMÁZÁS, VALAMINT SZESZES ITAL FOGYASZTÁSA TILOS! Egy POSTA feliratú táblára azoknak a neve volt krétával fölírva, akiknek levelük vagy csomagjuk érkezett. A Faliújságon mindössze egy szovjet tehénfejő gép színes fényképe volt látható, s alatta egy rajzszöggel odaerősített cédula..." - írta egykor Örkény István (Glória; 1957). Ennyit az emlékezésről. Alább annak korlátairól lesz szó. Kerekes-Fegyveres János

Pompásan metrózunk. Jól húznak a kocsik, szerda, két óra múlt, jó fél ház, levegő kapható. Célunk a Ferenciek tere, de így van ezzel, mint mindjárt kiderül, két vaskereszttel sűrűn teletűzdelt, bakancsos útitársunk is, akik hamarosan magukhoz vonják a kocsi hangulatfelelősi posztját, noha erre felkérés sem a közeli turistacsoporttól, sem a helyi érdekű közlekedőktől nem érkezett. - kg -

Félmeztelen férfitestek keringenek a színtéren, elvegyülnek, kiválnak, egymásnak csapódnak. A lényeg a kapcsolat, az érintés, még akkor is, ha az rúgás, mert itt minden mozdulat egy-egy történet. A komlói Leo Amici Alapítvány kezeltjei két hétig próbálták a "darabot" a pesti bemutató előtt. Még a próbák kezdete előtt látogattuk meg őket.

Főleg férfiak által látogatott budapesti fürdő, hétköznap kora délután. Kellemesen hullámzó alapzaj, álmosító meleg, mindent feledve, boldogan horpasztok a gyógyvízben. Egyszerre borzalmas ordítozás tör be az agyba, ijedten keresem az ide-oda verődő hangok forrását. Felkászálódva két behemót törzsvendéget látok, akik próbálnak valakit kihajtani a másik medencéből. "Köcsög buzi, rohadt állat, takarodjál, bazmeg!" - a felháborodástól remegő férfiak nyaka a kidagadó erekkel olyan, mint egy vízrajzi térkép. Linder Bálint

Sírt a másfél hetes kisbabája, ezért megszoptatta a bankban. A szabályzat szerint itt tilos szoptatni - tolta le az ügyintéző. A bank most a Narancson keresztül kér bocsánatot. Varró Szilvia

A jugoszláv vendégmunkásokat leszámítva a rendszerváltások előtt Hollandiában, a többi nyugat-európai országhoz hasonlóan, csak elenyésző számban éltek és dolgoztak kelet-európaiak. Inkább csak a politikai menekültek - például az 1956-ban érkezett körülbelül négyezer magyar - és a feleségként kitelepült nők. A kilencvenes évekre azonban megváltozott a helyzet. Bérczes Tibor

Olimpiai csapatunk pekingi szereplése elmaradt a várakozásoktól, s bár nemzeti letargiának nincs jele, azért a kudarc és a felelősség magyaros feldolgozása már jó néhány nyilatkozatban megjelent. Az alábbiakban sporttörténetünk nagyobb vereségeit s az azokat követő gyászmunka sajátos jegyeit, figyelemre méltó mozzanatait idézzük. László Ferenc

Szegény jó Coubertin bárónak nem volt könnyű sorsa. Pedig gondtalan arisztokratatársaihoz hasonlóan ő is élethosszig elüldögélhetett volna párizsi palotájában; azonban mégsem így tett, sőt, magára vette az ifjúság testnevelésének nyűgét, és az olimpiai eszmére áldozta minden pénzét. A mozgalom kínkeserves indulása után átélt sokféle olimpiát, volt, amit ő maga is csak "közönséges zsibvásárként" aposztrofált, aztán megérte a húszas években a sikereket, sőt még a berlini játékokat is, csak utána halt meg svájci szegénységében; az ötletén megtollasodott olimpiai potentátok késve jött segélyét már csak a rokonok vehették át. Mélyi József

A magyar vízipólócsapat vasárnap egy huzamban harmadszor nyert olimpiai bajnoki címet. Lapunk három éve készített interjút a harmadiknak épp nekivágó trénerrel. Hogy e beszélgetés főbb részleteit most újra közöljük, az nem csupán mélységes tiszteletünkből fakad, de azt is megmutatja, mint látott a mester "a jövőbe". A teljes interjú honlapunkon (www.magyarnarancs.hu), illetve 2005. április 7-i számunkban olvasható. Simon Andrea

Valahogy úgy fogunk emlékezni a 2008-as Szigetre, mint a hagyománytörés fesztiváljára: a politika nyomására az eddigi hét (plusz egy: a "nulladik") helyett ezúttal hivatalosan csak öt plusz kettő (hogy bonyolítsuk kicsit: nulladik és mínusz egyedik) napig tartott.

A kiállítás címe után persze már álságos a kérdés, de azért fölteszem: nos, drága, egyetlen olvasóim, hogy kapcsolódik egymáshoz az egykori Úttörő Áruházban három forintért autogramot osztogató ál-Nemecsek, a postai irányítószámok, a Skopál tánciskola és mondjuk a Budapesti Korcsolyázó Egylet 1909-es Jégünnepe? Akkor most figyeljenek!