helyrajzi szám

Mozaik a Bosnyák téri piacon

Lokál

A főváros lakossága, de különösen a zuglóiak 1961 őszén nagy várakozással tekintettek a Bosnyák téri vásárcsarnok átadására.

A beharangozók megemlítették, hogy Budapest legnagyobb piaca 5900 négyzetméteres lesz 51 üzlethelyiséggel, amelyhez még a 3200 négyzetméteres nagybani piac is csatlakozik.

A 17 millió forintos beruházással épült vásárcsarnok megnyitójára kis csúszással, 1961. de­cem­ber 15-én került sor, az Esti Hírlap első napi tudósításából kiderül, hogy az őstermelők és a kofák addig semmit nem adhattak el, amíg nem jelentkeztek a Húsvizsgáló Állomás kirendeltségénél. Ám ennél is fontosabb volt, hogy az új piacon – elsőként az országban – megváltozott az árusok aránya. „Ahogy a megnyitásra érkezett szakemberek mondják, az is hozzátartozik a korszerűséghez, hogy már a szocialista szektor uralja túlnyomórészt az új csarnokot: nyolc KÖZÉRT-üzlet, kilenc földműves-szövetkezeti, négy termelőszövetkezeti, egy háztartási bolt (…) foglalja el a földszintet, s csak 26 magánkereskedő árusít” – írta a cikk szerzője.

Az új piac központi épületét Kéri Gyula, a Buváti építésze tervezte, a szakma lelkesen fogadta, ám bizonyos aggályok a „szocialista szektor” túlereje ellenére is akadtak. „Már-már nem is építészeti, hanem inkább program- és funkcióbeli, tehát lényegében társadalmi, társadalompolitikai jellegű kérdés: kell-e, szabad-e a szocialista társadalom építésének mai, már előrehaladottabb fokán, a legalább 40 évi időtartamra szolgáló masszív épületben piacot felépíteni?” – tette fel a kérdést Budai Aurél a Magyar Építőművészet című folyóirat 1962/5. számában, ám végül arra a következtetésre jutott, hogy a piactér „megkapó”, az „ókori agórák hangulatát idézi”, ugyanakkor a „legkorszerűbb szerkesztési elvek” érvényesülnek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.