helyrajzi szám

Sashalom megállóhely

Lokál

A laikus vasútrajongók között megoszlanak a vélemények arról, hogy mit takar a körvasút kifejezés.

Az idealisták teljes kört értenek alatta, ám ez csak elvileg létezett: például egy része Budán, a Margit körúton haladt. De hozzá tartozott a szentendrei HÉV Margit híd–Óbudai gázgyár közötti szakasza is, Pesten pedig létező vasútvonalak képezték a „kör” részét. Azonban a hivatalosan is körvasútnak nevezett (valójában félkörnek sem mondható) vonal Rákosrendező és Kőbánya felső között épült még 1892-ben – kizárólag tehervonatok számára. A MÁV illetékesei csak 1929-ben döntöttek úgy, hogy a vonalon személyvonatokat is átengednek a Keleti pályaudvar és a Nyugati pályaudvar bekapcsolásával, Pestújhely, Sashalom és Rákosszentmihály érintésével. Az érintett környék lakói lelkesen fogadták a MÁV kezdeményezését, addig ugyanis csak HÉV-vel juthattak be a fővárosba, a vonatjegy azonban olcsóbb volt. A személyvonatok bevezetése persze nem volt akadálymentes.

„A MÁV körvasút személyforgalmának javítása ügyében napok óta folytak a tárgyalások, amelyek most befejeződtek. Az eredmény nem egészen kielégítő, mert technikai okokból nem valósulhatott meg, hogy a körvasút személyvonatjai a Keleti, illetve Nyugati pályaudvarra bevezettessenek” – írta 1929. március 31-én a Friss Ujság, ami nagyjából azt jelentette, hogy az utasok a senki földjére érkeztek, átszállási lehetőségek nem voltak a belváros felé. (Meg kellett várni egy olyan vonatot, amely továbbmegy a Nyugati vagy a Keleti felé.) A vonatok csak hónapokkal később, a nyári menetrend bevezetése után jutottak el a nagy a pályaudvarokra, de amikor ismét a téli menetrend lépett érvénybe, visszatértek a korábbi megoldáshoz. „A Rákosrendező és Kőbánya felső pályaudvarok között járó vonatok sok esetben rendszertelenül közlekednek” – írta ugyancsak a Friss Ujság 1930. április 24-én, hozzátéve, hogy „különösen a kisemberek és munkások ezreit érintik érzékenyen az átszállásokkal lebonyolított forgalom kellemetlenségei”. A MÁV illetékesei ismét a nyári menetrend bevezetése után ígér­tek változást…

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.