helyrajzi szám

Újpest kocsiszín

Lokál

Az első pesti lóvasút 1866. július 30-án indult, az akkor még Széna térnek nevezett Kálvin térről Újpestig. 

Pár évvel később a vasút tulajdonosa, a Pesti Közúti Vaspálya Társaság (PKVT) Újpest határában építtetett kocsiszínt, amelynek indóháza, az ún. bagolyvár korábban épült, és addig fogadóként üzemelt. A ház tulajdonosa, Wagner János azonban nem csak eladta a kétszintes házat a PKVT-nek, de építőmester lévén, a leendő kocsiszín terveit is elkészítette. Valószínű, hogy már a „bagolyvárat” is ő tervezte, bár akkoriban sokan úgy gondolták – tévesen –, hogy az Ybl Miklós munkája.

Harminc év lóvasutazás után az ekkor már Budapesti Közúti Vasúti Társaságnak nevezett vállalatnál is átálltak a villamosközlekedésre, ami jelentős átalakítási munkálatokkal járt a remízben is. A lóvasút és a villamos rövid ideig megosztozott az újpesti telephelyen, de 1898-ban már csak a villamosoknak állt a zászló. A járművek a bagolyvár előtt álltak meg, ám a pótkocsis szerelvények elterjedése miatt fejvégállomás helyett hurokvégállomást kellett kialakítani, amely megkerülte az épületet. Érdekesség, hogy a bagolyvárnak csak egyes részeit vették birtokba a forgalmisták, a többi továbbra is vendéglátóhelyként működött.

A járművek számának fokozatos növekedése újabb felújítási-bővítési munkákat tett szükségessé: Zielinski Szilárd tervei alapján új vasbeton tetőszerkezetes épülettel bővítették a forgalmi telepet, így az addigi 42 mellett további 54 villamos elhelyezését tudták biztosítani. Az 1930-as években a régi kocsiszínt is vasbeton tetővel fedték be, később pedig szabadtéri vágányokat is kiépítettek, hogy még több villamost tárolhassanak. Jelentős változás volt, hogy 1949 után a dolgozó kollektíva vehette birtokba a bagolyvárat: pénztárat, könyvtárat, irodákat, az emeleten pedig szolgálati lakásokat alakítottak ki, és egy kis trafikot is nyitottak. De 1970-ben, már a BKV idejében, csak két betétjáratnak, a Nyugati pályaudvartól közlekedő 3A-nak és a Jászai Mari térről érkező 15A-nak volt itt a végállomása. Persze a Váci úton közlekedő villamosok továbbra is itt éjszakáztak, és az idősebbek talán arra is emlékeznek, hogy akkoriban ezek voltak a BKV flottájának legöregebb és leginkább lepusztult járművei.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.