Pár évvel később a vasút tulajdonosa, a Pesti Közúti Vaspálya Társaság (PKVT) Újpest határában építtetett kocsiszínt, amelynek indóháza, az ún. bagolyvár korábban épült, és addig fogadóként üzemelt. A ház tulajdonosa, Wagner János azonban nem csak eladta a kétszintes házat a PKVT-nek, de építőmester lévén, a leendő kocsiszín terveit is elkészítette. Valószínű, hogy már a „bagolyvárat” is ő tervezte, bár akkoriban sokan úgy gondolták – tévesen –, hogy az Ybl Miklós munkája.
Harminc év lóvasutazás után az ekkor már Budapesti Közúti Vasúti Társaságnak nevezett vállalatnál is átálltak a villamosközlekedésre, ami jelentős átalakítási munkálatokkal járt a remízben is. A lóvasút és a villamos rövid ideig megosztozott az újpesti telephelyen, de 1898-ban már csak a villamosoknak állt a zászló. A járművek a bagolyvár előtt álltak meg, ám a pótkocsis szerelvények elterjedése miatt fejvégállomás helyett hurokvégállomást kellett kialakítani, amely megkerülte az épületet. Érdekesség, hogy a bagolyvárnak csak egyes részeit vették birtokba a forgalmisták, a többi továbbra is vendéglátóhelyként működött.
A járművek számának fokozatos növekedése újabb felújítási-bővítési munkákat tett szükségessé: Zielinski Szilárd tervei alapján új vasbeton tetőszerkezetes épülettel bővítették a forgalmi telepet, így az addigi 42 mellett további 54 villamos elhelyezését tudták biztosítani. Az 1930-as években a régi kocsiszínt is vasbeton tetővel fedték be, később pedig szabadtéri vágányokat is kiépítettek, hogy még több villamost tárolhassanak. Jelentős változás volt, hogy 1949 után a dolgozó kollektíva vehette birtokba a bagolyvárat: pénztárat, könyvtárat, irodákat, az emeleten pedig szolgálati lakásokat alakítottak ki, és egy kis trafikot is nyitottak. De 1970-ben, már a BKV idejében, csak két betétjáratnak, a Nyugati pályaudvartól közlekedő 3A-nak és a Jászai Mari térről érkező 15A-nak volt itt a végállomása. Persze a Váci úton közlekedő villamosok továbbra is itt éjszakáztak, és az idősebbek talán arra is emlékeznek, hogy akkoriban ezek voltak a BKV flottájának legöregebb és leginkább lepusztult járművei.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
