helyrajzi szám

Váci út 71.

1979 őszén, amikor ünnepélyesen átadták a négyszintes, előadótermes luxuspártházat a Váci út 71. szám alatt, okkal érezhették, hogy érdemes volt várni.

A Szakszervezetek Országos Tanácsának húszemeletes irodaházát (ma: Nyugdíjfolyósító Igazgatóság) 1973-ban adták át a Váci úton, az Árpád híd pesti hídfőjénél. Akkoriban ez volt az egyik legmagasabb pesti épület, és döntően befolyásolta a környék új arculatát. Nem volt tehát mindegy, hogy mi épüljön az árnyékában álló szomszédos telekre. Építhettek volna hasonló magasházat, építhettek volna áruházat, művelődési házat, és születtek is mindenféle tervek, ám azt csak a bennfentesek tudhatták, hogy az értékes telken kacsalábon forgó pártszékház épül, parkkal övezve, bejáratánál munkásokat ábrázoló robusztus szoborcsoporttal.

Ráadásul a bennfentesek türelmetlenek is voltak. Már 1969-ben megállapította a Budapesti Pártbizottság, hogy az akkori pártház – mely a Váci út 61–63. alatti ház földszintjét és első emeletét foglalta el – szűk, korszerűtlen és „nem biztosítja a munka alapvető feltételeit”. Felpanaszolták, hogy a munkásőr-parancsnokságot nem lehet ott elhelyezni, nem beszélve a marxista–leninista egyetem esti tagozatáról. Az ülésen arról is szó esett, hogy a pártbizottságnak szüksége van egy 800 fős teremre is az új székházon belül. A résztvevők mindent megszavaztak, de az álmuk csak tíz év múlva valósult meg.

„Távolról sem a legnagyobb építmény a környéken, sőt. Helyzete és méltóságteljes alakja mégis kitünteti jelentőségét” – lelkendezett 1980 márciusában, a Budapest folyóiratban Kubinszky Mihály, aki cikkében a hazai pártházak építészeti fejlődésével foglalkozott, és arra jutott, hogy az új angyalföldi épület „teljes egészében a hetvenes évek végének építészeti felfogását tükrözi”. A szerző nem részletezte, hogy ezzel pontosan mire céloz, ám az épület tervezője, Pázmándi Margit alapos magyarázattal szolgált a Magyar Építőipar 1980/1–2. számában.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.