BALATON-melléklet

Példaképem, a lángossütő

Ezért kétezer forint a sajtos-tejfölös a Balatonnál

Lokál

A lángossütés nem aranybánya, akkor sem, ha sokalljuk az 1000–2000 forintot egy-egy darabért. De mi kerül ennyibe? Mert a liszt és az élesztő biztos nem.

A nyár közeledtének biztos jele nem a fecskék megjelenése, hanem a felháborodást tükröző cikkeké, hogy most már aztán tényleg kifizethetetlen a balatoni lángos. Az idén megjelentek már a 3 ezer forintos lángosokról szóló hírek is, a csúcs pedig minden bizonnyal a 3600 forintban meghatározott ár volt. Az csak valahol a cikk közepe táján derült ki, hogy egy tonhalas változatról van szó. Akkor is rablás, vághatnánk rá, hiszen a tonhalkonzerv pár száz forint, a liszt, a víz és az élesztő pedig semmilyen körülmények között nem indokolja a több ezer forintos árat. Ezek nem is, minden más azonban igen.

A sima ezer

Első körben érdemes leszögezni: nem kerül 3 ezer forintba egy mezítlábas lángos sem a Balatonon, sem máshol. A sima 900–1100 forint körül van, a sajtos és a tejfölös drágább, a sajtos-tejfölös pedig – csakis fokhagymával megkenve – 1700–2000 forint. A drágább változatok rendre olyan kreálmányok, amelyeken van virsli, kolbász, ragu, tengeri herkentyű vagy bármi, ami összepárosítható a tésztával.

Az nyilvánvaló, hogy a liszt, az élesztő, a víz, a só nem kerül ezer forintba, sőt egy lángosra vetítve talán még százba sem. Ezek szerint a balatoni bódésoron csupa nyerészkedő Mészáros Lőrinc-aspiráns zizegteti a lángos alá szánt selyempapírt? Kevéssé valószínű. De akkor mire föl ezer forint?

Egy lángosbüfé üzemeltetésénél nem közvetlenül a lángoshoz kapcsolódik a költségek túlnyomó része. A hirdetéseket böngészve kiderül, hogy egy büfékocsi maga is 2-3 millió forintba kerül. A legolcsóbb utánfutós „üvegtigris” másfél millióból is kijön, mondja Katalin, aki maga is lángosozott és pecsenyesütőt is üzemeltetett. Arra azért figyelni kell, hogy ha minden műanyag belül, akkor az simán megolvadhat, teszi hozzá. Nyáron, ha pörög a bolt, odabent akár ötven fok felett is lehet a hőmérséklet, amit a gyengébb minőségű berendezés nem bír ki. Katalin szakács, de a büfézéssel felhagyott. A Covid időszakából jól jött ki, később pedig jó ütemben és jó áron el tudta adni az érdekeltségét. Pém Gáborral a Gastro Page nevű vendéglátói tanácsadó céget működteti, ő az ügyvezető, Gábor a tulaj.

Ha valakinek megvan a helye egész évben, de a nyári hónapokban ott pangás van, van értelme leköltözni a Balatonhoz vagy más vízpart közelébe. Így egy erős nyári szezonnak köszönhetően egy csomó költség eloszlik 12 hónapra, és persze kiszámíthatóbb az egész üzletmenet. Ám ha csak a három nyári hónappal számol valaki, az kemény meló lesz, és igazi lutri. Ha jön egy esős június, ugrott az egész szezon, mondja Gábor.

 
Be kell hoznia a költségeket
Fotó: Vermes Tibor/AM Sajtóiroda
 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.