A nyár közeledtének biztos jele nem a fecskék megjelenése, hanem a felháborodást tükröző cikkeké, hogy most már aztán tényleg kifizethetetlen a balatoni lángos. Az idén megjelentek már a 3 ezer forintos lángosokról szóló hírek is, a csúcs pedig minden bizonnyal a 3600 forintban meghatározott ár volt. Az csak valahol a cikk közepe táján derült ki, hogy egy tonhalas változatról van szó. Akkor is rablás, vághatnánk rá, hiszen a tonhalkonzerv pár száz forint, a liszt, a víz és az élesztő pedig semmilyen körülmények között nem indokolja a több ezer forintos árat. Ezek nem is, minden más azonban igen.
A sima ezer
Első körben érdemes leszögezni: nem kerül 3 ezer forintba egy mezítlábas lángos sem a Balatonon, sem máshol. A sima 900–1100 forint körül van, a sajtos és a tejfölös drágább, a sajtos-tejfölös pedig – csakis fokhagymával megkenve – 1700–2000 forint. A drágább változatok rendre olyan kreálmányok, amelyeken van virsli, kolbász, ragu, tengeri herkentyű vagy bármi, ami összepárosítható a tésztával.
Az nyilvánvaló, hogy a liszt, az élesztő, a víz, a só nem kerül ezer forintba, sőt egy lángosra vetítve talán még százba sem. Ezek szerint a balatoni bódésoron csupa nyerészkedő Mészáros Lőrinc-aspiráns zizegteti a lángos alá szánt selyempapírt? Kevéssé valószínű. De akkor mire föl ezer forint?
Egy lángosbüfé üzemeltetésénél nem közvetlenül a lángoshoz kapcsolódik a költségek túlnyomó része. A hirdetéseket böngészve kiderül, hogy egy büfékocsi maga is 2-3 millió forintba kerül. A legolcsóbb utánfutós „üvegtigris” másfél millióból is kijön, mondja Katalin, aki maga is lángosozott és pecsenyesütőt is üzemeltetett. Arra azért figyelni kell, hogy ha minden műanyag belül, akkor az simán megolvadhat, teszi hozzá. Nyáron, ha pörög a bolt, odabent akár ötven fok felett is lehet a hőmérséklet, amit a gyengébb minőségű berendezés nem bír ki. Katalin szakács, de a büfézéssel felhagyott. A Covid időszakából jól jött ki, később pedig jó ütemben és jó áron el tudta adni az érdekeltségét. Pém Gáborral a Gastro Page nevű vendéglátói tanácsadó céget működteti, ő az ügyvezető, Gábor a tulaj.
Ha valakinek megvan a helye egész évben, de a nyári hónapokban ott pangás van, van értelme leköltözni a Balatonhoz vagy más vízpart közelébe. Így egy erős nyári szezonnak köszönhetően egy csomó költség eloszlik 12 hónapra, és persze kiszámíthatóbb az egész üzletmenet. Ám ha csak a három nyári hónappal számol valaki, az kemény meló lesz, és igazi lutri. Ha jön egy esős június, ugrott az egész szezon, mondja Gábor.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
