helyrajzi szám

Vág utca 12–14.

Lokál

A Népház a Bárczy István polgármester nevéhez köthető lakás- és iskolaépítési program keretében épült fővárosi forrásokból. 

„Egy darab Nyugat ez a szürke, impozáns palota, amelynek kapui felett az ilyesféle felírások, mint »Népkonyha«, »Napközi otthon«, »Bölcsöde«, »Néptársalgó« azt a megnyugtató hitet és bizalmat adja utitársul nekünk, hogy itt a Keletnek csakugyan teljesen vége, mert itt a kultúra diadalmaskodott, s teljes fényében pompázik” – írta a rendőrtisztviselők egyesületi közlönye, a Közbiztonság 1911. április 10-én, amikor a még külvárosnak számító Vág utcában átadták az első olyan létesítményt, a Népházat, amelyet ma szociális ellátó komplexumnak mondanának. Az Orth Ambrus és Somló Emil tervei alapján épült, nem különösebben érdekes épület valóságos meseország akart lenni a szegény emberek számára: egyszerre volt nappali melegedő és éjjeli menedékhely, népkonyha és gyerekmegőrző, könyvtár és kultúrház; foglalkoztató műhelyében 150 munkahelyet létesítettek azoknak, akik semmiféle segélyre nem voltak jogosultak.

A Népház a Bárczy István polgármester nevéhez köthető lakás- és iskolaépítési program keretében épült fővárosi forrásokból. Az üzemeltetést azonban az V. kerületi Általános Közjótékonysági Egyesületre bízták, vagyis közadakozásból kellett fenntartani. Az egyesület becsületére legyen mondva, hogy a legmodernebb eszközökkel üzemeltette a Népházat, a szervezett munkásság mégis nagy ívben elkerülte. „Valami jótékonykodó intézményt akartak, amelynek vezetése ne a munkásság kezében legyen, valami olyan »szociális« intézményt, amely a főváros és a kapitalisták atyai jóindulatát dokumentálja a munkásság iránt” – írta a megnyitó idején a Népszava.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.