A Bohém rapszódia írója ezúttal Whitney Houstonra vetette ki hálóját
K_NOR19880601001_top_story_lead.jpg
Whitney Houston

A Bohém rapszódia írója ezúttal Whitney Houstonra vetette ki hálóját

  • Szabó Ádám
  • 2020. április 26.

Mikrofilm

Az önéletrajzi filmek örök kérdése: mennyire lesz bevállalós a mozi?

Már épp elfeledtük volna a lassan két éves blődli zenés filmet, de úgy néz ki, Hollywood továbbra sem ereszti a koncot. A négy Oscar elnyerő, világszinten több mint 900 millió dollár bevételt fialó Bohém rapszódia elindította a zenés életrajzi filmek reneszánszát: mozi lesz Boy George, Michael Jackson és Bob Dylan életéből is, a Queen mozival egy hajszálnyival jobban sikerült Elton John-biopicet, a Rocketmant pedig már tavaly bemutatták. Az őrület következő áldozata a hírek szerint nem más, mint Whitney Houston.

A 2012-ben elhunyt énekes örökösei most adták áldásukat a projektre, mely az egyik leghíresebb dala után az I Wanna Dance With Somebody nevet kapta, és a producerek szerint "örömteli, érzelmes és szívszaggató ünneplése lesz minden idők legnagyszerűbb női R&B énekesének, végigkövetve annak útját az ismeretlenségből a sztárságig". A rendezői posztra Stella Meghie tűnik befutónak, akinek Minden, minden című könnyfakasztó tiniregény-adaptációját három éve nálunk is bemutatták. Na, de ki írja majd a mozi forgatókönyvét? Anthony McCarten, a Bohém rapszódia egyik írója. McCarten az  elmúlt években kifejezetten önéletrajzi jellegű filmekre specializálódott, a Queen sztori mellett az ő nevéhez fűződik A mindenség elmélete, A legsötétebb óra és A két pápa szkriptje is, mindegyikkel Oscar-jelölést szerzett.

"Elképesztően szerencsések vagyunk, hogy megkaptuk azoknak az embereknek a támogatását, akik a legjobban ismerték Whitneyt, és vele voltak élete fontos pillanataiban. Szorosan együtt dolgozom velük, hogy autentikusan mesélhessük el egy páratlan tehetség történetét, aki túl hamar eltávozott közülünk", nyilatkozta az író. A Bohém rapszódiát rengeteg kritika érte, amiért gyakorlatilag kicenzúrázták Freddie Mercury magánéletét, kérdés tehát, hogy mennyire fog a forgatókönyvíró kesztyűs kézzel bánnő Houston életének pikánsabb részleteivel. Az énekesnő hatalmas queer ikonnak számított, ám egykori barátnője szerint féltve titkolta leszbikus románcukat. Csodálkoznánk, ha mindez megjelenne az életrajzi filmben...

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.