A háború kitörése óta először forog játékfilm Ukrajnában

  • narancs.hu
  • 2022. június 28.

Mikrofilm

A nap, amikor találkoztam Pókemberrel című film a bucsai mészárláshoz is kapcsolódik.

A filmipar több hónapos leállása óta elkezdődött az első fikciós film forgatása a háború sújtotta Ukrajnában – írja a Filmtekercs.hu az IndieWire beszámolója alapján. Mióta február 24-én Oroszország megtámadta Ukrajnát, a filmkészítők elsősorban dokumentumfilmeken keresztül igyekeznek bemutatni a háborút. Most azonban egy Kelet-Európában nem szokványos műfajú alkotás munkálatai kezdődnek meg, szuperhősfilm készül.

Bár az alkotás címe The Day I Met Spider-Man (A nap, amikor találkoztam Pókemberrel) lesz, a film mégsem Peter Parkerről szól majd. A háborúban önkéntesként dolgozó lány, Katya tanúja lesz a bucsai mészárlásnak. A háború valós eseményein alapuló történet akkor keveredik a fikcióval, amikor a lány felfedezi, hogy szupererő birtokosa. A fiatal önkéntes ezután szuperhősnőként ment életeket a háborúban.

A film stílusa – a fikciós történet ellenére – dokumentarista jellegű lesz, és a háború sújtotta Ukrajna eredeti helyszínein forgatják. A film producerei fontosnak tartják, hogy Ukrajna küzdelmeit ne csak dokumentumfilmek örökítsék meg, hiszen egy játékfilm képes lehet az események érzelmi oldalát is feltárni. A film készítői kezdetben őrültségnek tartották, hogy a háború közepette fikciós filmet forgassanak. Azonban ahogy kezdett összeállni a forgatókönyv, úgy lettek az ötletgazdák is egyre magabiztosabbak - olvasható a filmről szóló cikkben.

A nap, amikor találkoztam pókemberrel várhatóan idén ősszel érkezik. A készítők szeretnék minél több platformon bemutatni ezt a cseppet sem hétköznapinak ígérkező alkotást, beleértve a streamingszolgáltatókat és a filmfesztiválokat is.

(Címlapképünk illusztráció: újságírók egy tömegsírt fényképeznek egy templom közelében a Kijev melletti Bucsában 2022. április 3-án. Fotó: MTI/AP/Rodrigo Abd)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.