Tévésorozat

A Mindentudó

Mikrofilm

Az egyre kiterjedtebb megfigyelésen, a privát szféra zsugorodásán azért nem kellene meglepődnünk, mert tulajdonképpen mi magunk járulunk hozzá. Beleegyezésünket adjuk ahhoz, hogy nem demokratikus úton megválasztott szervezetek az adatainkat kezeljék bizonyos szolgáltatásokért cserébe.

Pedro Aguilera sorozata épp ezen szorong. Egy São Paulóra kísértetiesen hasonlító városban minden lakost egy apró méh-drón figyel a nap 24 órájában. Bűnözés gyakorlatilag nem létezik, szól a biztonság kontra szabadság érvelés, amellyel a növekvő állami megfigyelést általában indokolni szokták. Ám a rendszer kudarcot vall, amikor egy fiatal IT-gyakornok, Nina apját meggyilkolják, de a tettről nincs felvétel.

Aguilera bevált összetevőket kever kellemes összeesküvéses krimivé: Orwell túlságosan is jól öregedő 1984-ét, a Black Mirrort, a filmeken, sorozatokon eluralkodó állammal szembeni bizalmatlanságot, és a brazil filmkészítőket élénken foglalkoztató egyenlőtlenséget. A Mindentudó erősen épít a meghökkentő ellentétekre: a nyugtalanító disztópia egy élénk színekkel kódolt és pezsgő ütősökkel kísért világban bontakozik ki, a váratlan erőszakot pedig Nina amélie-s esetlenkedése ellensúlyozza. Sajna a nyomozási szál nem tud elég érdekes maradni, még a nehezítésként bevetett zümmögő kis drónokkal sem. Bőven volna felfedezni való a totális megfigyelésre épülő világban, de Aguilera türelmetlenül száguld a cselekménnyel, hiába, nem elég izgalmas az egyre terebélyesedő összeesküvés. A Mindentudó így csak egy lesz a sok közepes paranoid krimi közül.

Elérhető a Netflixen

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”