Az egyre kiterjedtebb megfigyelésen, a privát szféra zsugorodásán azért nem kellene meglepődnünk, mert tulajdonképpen mi magunk járulunk hozzá. Beleegyezésünket adjuk ahhoz, hogy nem demokratikus úton megválasztott szervezetek az adatainkat kezeljék bizonyos szolgáltatásokért cserébe.
Pedro Aguilera sorozata épp ezen szorong. Egy São Paulóra kísértetiesen hasonlító városban minden lakost egy apró méh-drón figyel a nap 24 órájában. Bűnözés gyakorlatilag nem létezik, szól a biztonság kontra szabadság érvelés, amellyel a növekvő állami megfigyelést általában indokolni szokták. Ám a rendszer kudarcot vall, amikor egy fiatal IT-gyakornok, Nina apját meggyilkolják, de a tettről nincs felvétel.
Aguilera bevált összetevőket kever kellemes összeesküvéses krimivé: Orwell túlságosan is jól öregedő 1984-ét, a Black Mirrort, a filmeken, sorozatokon eluralkodó állammal szembeni bizalmatlanságot, és a brazil filmkészítőket élénken foglalkoztató egyenlőtlenséget. A Mindentudó erősen épít a meghökkentő ellentétekre: a nyugtalanító disztópia egy élénk színekkel kódolt és pezsgő ütősökkel kísért világban bontakozik ki, a váratlan erőszakot pedig Nina amélie-s esetlenkedése ellensúlyozza. Sajna a nyomozási szál nem tud elég érdekes maradni, még a nehezítésként bevetett zümmögő kis drónokkal sem. Bőven volna felfedezni való a totális megfigyelésre épülő világban, de Aguilera türelmetlenül száguld a cselekménnyel, hiába, nem elég izgalmas az egyre terebélyesedő összeesküvés. A Mindentudó így csak egy lesz a sok közepes paranoid krimi közül.
Elérhető a Netflixen
