Szemrevaló

A trafikos

Mikrofilm

1938. Bécsben sokasodnak a Hitler-szimpatizánsok, bár a nácik még éppen nem vették át a hatalmat, de már elillant a tegnap még mindent körülvevő szecessziós-bohém kellem, lassan, de biztosan repedeznek a régi világ falai. Franz (Simon Morzé) persze erről mit se tud, mint ahogy másról sem igazán: 17 éves, a hegyi falujából most keveredett a nagyvárosba, hogy trafikosnak álljon. Mestere egy világháborús veterán (Johannes Krisch), akitől nemcsak a szakmát tanulja, de lassan a felnőttséget is – merthogy a környék trafikosa nemcsak a napi sajtóhoz és a cigarettákhoz ért, hanem az emberekhez is. Kicsi a világ, Bécs még kisebb: a szerelmet és álmokat kergető ifjú összebarátkozik a trafik híres törzsvásárlójával, a 82 éves Sigmund Freuddal – Bruno Ganz, ki más? Az ő Freudja pedig egy modorosság nélküli, érdeklődő, okos öregúr, aki simán el-elszundít egy-egy esti eszmecserén, és szerfelett önironikusan látja saját munkásságát.

Az idős professzor sejtelmes bölcsességekkel próbálja kísérni Franzot a felnövés, az értéktalálás és az első szerelem rögös – és avantgárd álomlátásokkal szegélyezett – útján. De legtöbbször szerencsére nem ezeken rágódnak, barátságuk sokkal földhözragadtabb, mint egy pszichoanalízis.
S pont ez lenne az élet rendje (szerelem, barátság, s a többi), ha nem nyomakodna rá egyre erőszakosabban a történelem: a zsidókat is kiszolgáló trafikos vegzálásától a Gestapo egyre feketébb akcióin keresztül odáig, hogy Freud emigrálni kényszerül. Franz pedig megmutatni, hogy igenis van az egyénnek választása.

Vetítik: október 4,. 19.00; október 6., 20.00

 

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.