1938. Bécsben sokasodnak a Hitler-szimpatizánsok, bár a nácik még éppen nem vették át a hatalmat, de már elillant a tegnap még mindent körülvevő szecessziós-bohém kellem, lassan, de biztosan repedeznek a régi világ falai. Franz (Simon Morzé) persze erről mit se tud, mint ahogy másról sem igazán: 17 éves, a hegyi falujából most keveredett a nagyvárosba, hogy trafikosnak álljon. Mestere egy világháborús veterán (Johannes Krisch), akitől nemcsak a szakmát tanulja, de lassan a felnőttséget is – merthogy a környék trafikosa nemcsak a napi sajtóhoz és a cigarettákhoz ért, hanem az emberekhez is. Kicsi a világ, Bécs még kisebb: a szerelmet és álmokat kergető ifjú összebarátkozik a trafik híres törzsvásárlójával, a 82 éves Sigmund Freuddal – Bruno Ganz, ki más? Az ő Freudja pedig egy modorosság nélküli, érdeklődő, okos öregúr, aki simán el-elszundít egy-egy esti eszmecserén, és szerfelett önironikusan látja saját munkásságát.
Az idős professzor sejtelmes bölcsességekkel próbálja kísérni Franzot a felnövés, az értéktalálás és az első szerelem rögös – és avantgárd álomlátásokkal szegélyezett – útján. De legtöbbször szerencsére nem ezeken rágódnak, barátságuk sokkal földhözragadtabb, mint egy pszichoanalízis.
S pont ez lenne az élet rendje (szerelem, barátság, s a többi), ha nem nyomakodna rá egyre erőszakosabban a történelem: a zsidókat is kiszolgáló trafikos vegzálásától a Gestapo egyre feketébb akcióin keresztül odáig, hogy Freud emigrálni kényszerül. Franz pedig megmutatni, hogy igenis van az egyénnek választása.
Vetítik: október 4,. 19.00; október 6., 20.00
