Nem hagyhatunk lehetőséget az embernek arra, hogy elbújjon

  • - palosm -
  • 2019. december 25.

Mikrofilm

A Mikrofilm házimozis ajánlata a CirkoTéka kínálatából: nézzünk farkaszszemet a kitömött galambbal!

"Krétafehér arcú emberek bámulnak ki a fejükből, hol melankolikusan, hol morózusan, ami hol abszurd, hol szomorúan vicces vagy viccesen szomorú" — foglaltuk össze nemrég a Narancs hasábjain az Andersson-élményt, most annyit tennénk még hozzá, hogy kegyetlen. Kegyetlenül vicces, kegyetlenül szomorú, és csak úgy pőrén kegyetlen, de nem ok és cél nélkül.

Szóval meglehetősen összetett a Roy Andersson-élmény. A hetvenes évek óta (!) alkotó és mintegy félezer (!) professzionális reklámfilmet jegyző svéd filmes laza 20 év alatt készítette el az „Élet-trilógiáját" — Dalok a második emeletről; Ti, élők; Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről —, és expresszionista, festmény- és tablószerű stílusa idővel csak letisztultabb lett: Andersson a híd van Gogh, Murnau és a családi idillt 20 másodpercben elmesélő fogkrémreklámok között.

Sztori jóformán nincs, emberek állnak mesterséges terekben, és néha azt mondják a telefonba elhaló, majdnem síró hangon: „örömmel hallom, hogy jól vagy".

Vagy belovagol a posztapokaliptikus kocsmába XII. Károly svéd király, és felszedi a kocsmáros fiút; egy-egy ilyen beállítást Anderssonék hónapokig vesznek fel saját stúdiójukban, és ez meg is látszik rajtuk.

false

Van két viszonylag gyakran visszatérő szereplőnk, ők vámpírfogakat (sima és extrahosszú), nevetőgépet és egyfogú gumimaszkot árulnak, mert meg szeretnék nevettetni az embereket, és az csak egy dolog, hogy egyáltalán nem járnak sikerrel (ki akarna itt nevetni?), de közben a páros lelkileg is teljesen összeomlik: a "túlérzékeny" Jonathan még mélyebb depresszióba zuhan, bántalmazó partnere bocsánatot kér, de a következő percben újra megsérti, mintha mi sem történt volna. A "barátok" mégsem hagyják el egymást.

A film látszólag kaotikusan ugrál időben, térben, Andersson képzeletének semmi sem szab határt – egy jelenetben egy óriási rézhengerbe terelnek be gyarmatosító kinézetű katonák egy csomó rabszolgát, majd alájuk gyújtanak.

Bárhova néz Andersson, bárhol keresi az „életet", csak erőszakot, bántalmazást, háborút és halált talál – mind érzelmi, mind civilizációs-történelmi szinten, miközben a filmben nem mutat fizikai erőszakot. Galamblelkű nyugalommal, madártávlatból mutatja meg az örök leosztást, a kiszolgáltatottság és hatalomgyakorlás alakzatait, és még azt sem dönti el, egyáltalán elvi szinten megbontható lenne-e ez a dualizmus.

Andersson szerint azért látjuk a filmjein a meztelen (kegyetlen) valóságot, mert úgy világítja be stúdiójában a tereket, hogy egyáltalán ne legyenek árnyékok. Idézzük a mestert: „Nem hagyhatunk lehetőséget az embernek arra, hogy elbújjon. Mindig láthatónak kell lennie. Erre gondolok, amikor azt mondom: fény, kegyelem nélkül".

De ne higgyük, hogy mindez nélkülözi az empátiát – elvégre Andersson kifejezetten szeret galambként szemlélődni.

Ahogy a Narancsnak adott interjújában bevallotta a rendező: „Madártávlatból jobban rálátok a dolgokra. Nem volt nehezemre a galambbá válás."

Az Egy galamb... pár kattintás után megtekeintheto a CirkoFilm online tékájában, magyar felirattal, nagyjából egy mozijegy áráért.

Különösen ajánljuk azoknak, akik még mindig várják Godot-t, meg azoknak, akik szerint manapság nem készítenek ambíciózus művészfilmeket. Nem ajánljuk azoknak, akik szerint a fehérre meszelt bohócokban nincs semmi félelmetes.

Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről from Cirko Film on Vimeo.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.