A jobbára még mindig mozimentes filmvilág legnagyobb eseménye az elmúlt hetekben egy négy éves, hatalmas pénzügyi buktát és borzalmas kritikákat hozó film netes újrabemutatója volt. A Zack Snyder-féle Igazság Ligája (kritikánk) ízig-vérig a mai kor gyermeke: egy maratoni hosszúságú, 4 órás szuperhős-monstrum, amit a rajongók erőszakoltak ki, a folyamatos tartaloméhségben szenvedő streamingplatform pedig meghajolt az akaratuk előtt.
A begyöpösödött, korlátozó rendszer ellen küzdő öntörvényű alkotó harca viszont egyidős Hollywooddal:
a stúdiók a futószalagon érkező, költséghatékony filmekben, és még inkább az azokból származó bevételben érdekeltek, míg a rendezők saját víziójukat vagy álmukat igyekszenek vászonra álmodni
– a két álláspont pedig nem mindig találkozik. Persze van rá példa: a magyar származású Kertész Mihály gond nélkül idomult a rendszerhez, de hasonlóan jól tudja a korlátok között is érvényesíteni saját akaratát a kortársak közül például Christopher Nolan.
Mégsem ez a jellemző: az olyan, évtizedek óta alkotó kultrendezők is gyakran elégedetlenek saját filmjük mozis változatával, mint Ridley Scott, akinek rendezői változataiból külön listát lehet összeállítani.
Cikkünkben így most a leghíresebb, legjobb vagy épp kedvenc rendezői változatainkat mutatjuk be, persze a teljesség igénye nélkül.
A mennyország kapuja (1980), rendezte: Michael Cimino
Hollywood történetének egyik legnagyobb bukása a szabályokhoz alkalmazkodni képtelen alkotó tragédiájának tankönyvbe illő története. Michael Cimino A szarvasvadász elsöprő sikere után látott neki a wyomingi polgárháború megfilmesítésének, a produkció azonban hamar félresiklott: a büdzsét pillanatok alatt átlépték, számtalan újrafelvétel és a rendező kibírhatatlan személyisége pedig csak tovább hátráltatták a munkát. Az anekdota szerint volt, hogy azért állt a forgatás, mert meg kellett várni, amíg egy Ciminónak tetsző felhő a kamera elé kúszik. És akkor még nem beszéltünk a borzalmas sajtóról, ami az állítólagos állatkínzások miatt már a bemutató előtt rossz hírét keltette a filmnek. A stúdió úgy igyekezett menteni a menthetőt, hogy megpróbálták benyomni A mennyország kapuját az Oscar-jelöltek közé, a rendező első vágata azonban 5 óra 25 perces volt.
Végül lekerekítette 219 percesre, ekkor azonban már elfogyott a türelem – kivették a kezéből a kreatív kontrollt és egy 149 perces változatot mutattak be. A 44 millió dollárba kerülő mozi végül még 4 milliót sem hozott, ami csődbe vitte a United Artists stúdiót. Két évvel a premier után, 1982-ben a Z Channel nevű csatorna végül levetítette a 219 perces Rendezői változatot, a Cimino által preferált verzió viszont mégsem ez, hanem az a 216 perces változat, amelyet a Criterion Collection című filmgyűjtemény jelentetett meg. Az ő igazát erősítheti, hogy a sokak által minden idők egyik legrosszabb filmjének tartott, 5 Arany Málnát is besöprő film ezen változatát a BBC minden idők 98. legjobb amerikai filmjeként rangsorolta. Ez persze rajta már nem segített: a rendező a bukás után nem tudott már tényezővé válni Hollywoodban és mindössze négy további játékfilmet rendezett.
Apokalipszis most (1979), rendezte: Francis Ford Coppola
Minden idők egyik legjobb háborús mozijának születése és utóélete is küzdelmes: mára a filmet övező mitológia részévé vált a teljes díszletet tönkretevő tájfun, Marlon Brando borzalmas viselkedése, a stábot sújtó malária, Coppola idegösszeroppanása és Martin Sheen szívinfarktusa is. Mindebből ráadásul remek dokumentumfilm is született Hearts of Darkness: A Filmmaker’s Apocalypse címmel.
Végül 1979-ben, Cannes-ban egy 139 perces verziót mutattak be, amely ugyan elnyerte az Arany Pálmát (az Oscart nem, azt ugyanis egy évvel később a Kramer kontra Kramer vitte el), de Coppola csak nem tudta elengedni a vietnámi poklot. 2001-ben érkezett a 202 perces Redux-változat, majd 2019-ben a 183 perces Végső vágás, amely a rendező szerint legközelebb áll víziójához. (A Végső vágásról és a filmről itt írtunk bővebben.)
A gyűrűk ura-trilógia (2001-2003), rendezte: Peter Jackson
Jackson már a produkció előkészítő fázisában elhatározta, hogy a majdani kivágott jeleneteket is felhasználva DVD-n jeleníti meg rendezői változatát, ott ugyanis sokkal kevésbé zavaró a filmek elképesztő hossza. 2002-től kezdődően meg is jelentek a bővített verziót tartalmazó lemezek, melyek hossza monumentális 11 óra 26 perc volt – ez 128 perccel hosszabb, mint a mozis verzió.
A kivágott jelenetek főleg a karaktereket, illetve Tolkien világát színesítették tovább, de olló áldozata lett Theodred temetése, Galadriel ajándékozása, Szarumán halála, vagy az a rész is, amiből megtudhatjuk Aragorn valódi korát. Maga Jackson egyébként az eredeti változatokkal sem volt elégedetlen, sőt, ütemük miatt azokat nevezte végleges változatnak, ám ma már nincs olyan rajongó, aki ne a hosszabb filmekre szavazna.
A tengeralattjáró (1981), rendezte: Wolfgang Petersen
A film 1981-ben bemutatott mozis változata 149 perces volt, majd 1984-ben a BBC Two levetítette hatszor 50 perces minisorozatként is. A kettőt Petersen 2009-ben összedolgozta és kiadta 208 perces Rendezői változatát.
A sztori ebben ugyanaz maradt, ám a Das Boot tipikusan az a film, ahol a történet másodlagos: a lényeg az elképesztően fojtogató atmoszféra. Mindez hosszabb időn keresztül nyilván még hatásosabb, de a bővített verzió mélyített a karaktereken is.
Metropolis (1927), rendezte: Fritz Lang
Lang mesterműve annyiban kilóg a sorból, hogy az 1927-es berlini premieren a rendező eredeti, 153 perces verzióját mutatták be – ez azonban csak pár hónapig létezett. Már nem sokkal bemutatója után kurtítottak ugyanis a filmen, hogy eladhatóbb legyen, Channing Pollock színműíró 116 percesre nyeste, de a korabeli kritikák szerint keringett egy 105 és egy 128 perces verzió is.
A következő évtizedekben megszámlálhatatlanul sok verzió került elő a Metropolisból: szovjet, német, sőt, még egy színezett ausztrál kópia is. A 70-es években Eckart Jahnke készítette el az addigi legteljesebb vágatot, majd 2008-ban Argentínából került elő Lang eredetijének egy roncsolt kópiája, amelyet helyreállítva be is mutattak, de ezután Új-Zélandon is felfedeztek még hiányzó tekercseket. Az ezekből összeállított filmet A teljes Metropolis néven mutatták be 2010-ben.
Mennyei királyság (2005), rendezte: Ridley Scott
A Mennyei királyság 5 évvel a Gladiátor mozis- és Oscar-diadala és egy évvel a Trója bemutatója után érkezett, valamikor a Nagy Kosztümös Blockbusterek időszakában, és a legtöbb hasonszőrű filmmel együtt kielégítő, de nem kiugró bevételével hamar el is tűnt a süllyesztőben.
Később kiderült, hogy Scott nagyon is megérti a fanyalgó kritikákat, ugyanis ő maga sem elégedett a 2 és fél órás mozis változattal. Nemsokára előállt a 210 perces rendezői vágattal. Az eredmény: valódi, hús-vér karakterek, lassabb, de biztosabb tempó, és eltűntek a narratíván tátongó lyukak is. Egyesek egyenesen minden idők egyik legjobb rendezői változataként emlegetik, egy azonban biztos: a közepes eredeti verziónál mindenképpen nagyobb élmény.
Superman II. (1980), rendezte: Richard Donner
A fáma szerint Donner forgatás közben összeveszett a producerekkel és a stúdióval a büdzsé és a beosztások miatt, így körülbelül a munkálatok háromnegyedénél otthagyta a produkciót. A helyét Richard Lester vette át, aki egyrészt nem volt oda Donner verziójáért, másrészt igyekezett magának is rendezői kreditet kiharcolni, így plusz jelenetek forgatásával megpróbálta a saját képére formálni a filmet. Ez viszont a főhőst alakító Christopher Reeve-t is feldühítette, aki nem tűrte, hogy Lester tiszteletlen Donner víziója felé.
Végül Lester változata könnyed, komikus és meglehetősen lyukas lett – mint elmondta, hozzá Donner David Lean-szerű epikus megközelítésmódja helyett sokkal közelebb állt a játékos, könnyed hangvétel. Végül a film az ő neve alatt került a mozikba, Reeve 2004-es halála után, a Superman visszatér apropóján azonban Margot Kidder és Gene Hackman színészek elkezdtek kampányolni Donner eredeti változata mellett. A rendező végül zöld utat kapott és a dobozban maradt jelenetek segítségével összeállította saját változatát: ez a Superman.: A Richard Donner-változat. Míg a moziváltozat rendezése 75-25 százalék volt Lester javára, a Donner-változatban ez megfordult: 83-17 százalék az ő javára, így nem is csoda, hogy olyan, mintha két teljesen külön film lenne.
Szárnyas fejvadász (1982), rendezte: Ridley Scott
A filmnek hét (!) változata létezik, ezek körül az eredetin kívül Ridley Scott két újragondolása a legjelentősebb. A kánonba az 1992-es Rendezői változat került be, amely mindössze három perccel hosszabb, ám jelentősen különbözik az ún. produceri verziótól: kikerült belőle Deckard noiros monológja és a happy end, bekerült viszont az unikornisos álomjelenet.
Ezeket a változtatásokat ráadásul nem is maga Scott végezte el (ő épp az 1492-t forgatta), hanem a Michael Arick filmmegőrző vezette csapat, akik a rendező jegyzeteiből dolgoztak. Végül Scott 2007-ben vette kezébe a vágóollót: a The Final Cut további egy perccel lett hosszabb a rendezői változatnál. Azon kívül, hogy kidolgozottabbak a hang és vizuális effektek, az unikornisos jelenet lett hosszabb és egy leheletnyivel több erőszakot is tartalmaz – ezt tekintik azonban a legteljesebb verziónak.
Volt egyszer egy Amerika (1984), rendezte: Sergio Leone
Leone eposza az 1984-es Cannes-i Filmfesztiválon kezdte karrierjét a maga 269 perces, szünetet is tartalmazó változatával, amely 20 perces álló ovációt kapott. Az európai terjesztés érdekében a rendező 229 percesre csípte filmjét, arra azonban nem számított, hogy az amerikai bemutató kedvéért a stúdió további részeket vág ki belőle szexuális és erőszakos tartalmuk miatt. Erre a jogokat birtokló The Ladd Company az európai változatot is megkurtította, amely így 139 percessé sorvadt, és ami még ennél is rosszabb, a jelenetek sorrendjébe is belenyúltak, és lineárissá erőszakolták az eredetileg nem kronologikus sorrendű narratívát.
A film persze elhasalt a kasszáknál. 2012-ben végül egy olasz filmlaboratóriumban Leone gyermekei, valamint a film eredeti hangvágójának, Fausto Ancillainak a segítségével igyekeztek helyreállítani a teljes, 269 perces változatot. Az egy évvel későbbi Cannes-i Filmfesztiválon bemutatott Bővített Rendezői Változat azonban végül „csak” 251 perces lett, mivel néhány kivágott jelenet jogaival gondok akadtak.
Watchmen: Az őrzők (2009), rendezte: Zack Snyder
Zack Snyder nem most kezdte a rendezői változatok gyártását: 2009-ben adaptálta Alan Moore és Dave Gibbons kultikus képregényét, mely a műfaj egyik legismertebb és leginkább méltatott darabja. Ehhez képest a film fogadtatása meglehetősen lagymatag volt: a kritikusok nem voltak érte odáig, és a nézők sem tolongtak tömött sorokban, hogy lássák, így világszinten is alig hozott többet, mint amennyibe került.
A 162 perces moziváltozat után nem sokkal viszont elkészült a 186 perces Rendezői változat: kisebb betoldások mellett kibővült például a Komédiás vietnámi jeleneteivel, hosszabb lett a Hallalujah-szexjelenet, több Rorschach naplóbejegyzése, és láthatóvá vált az eredeti Éjjeli bagoly meggyilkolása is.
Készült azonban egy még hosszabb, 215 perces vágat is – az Ultimate Cut legnagyobb extrája A Fekete Hajó meséi című animációs kisfilm, melyet a képregényhez hasonlóan illesztgettek be a filmbe. Maga Snyder egyébként a Rendezői változatot preferálja, az animációs film ugyanis az ő víziója szerint soha nem volt a Watchmen integráns része.
