Csökkenő előfizetőszám, zuhanó részvények – véget ért a Netflix-tündérmese?

Mikrofilm

Úgy tűnik, tényleg véget ért az aranykor a cég életében, és a Netflix válaszút előtt áll, hiszen muszáj bevételhez jutnia, hogy fedezni tudja elképesztő költségeit. 

Az elmúlt napok egyik legnagyobb port kavaró szórakoztatóipari híre a Netflix első negyedéves jelentése volt: eszerint a cég előfizetőinek száma 200 ezerrel csökkent. A streamingplatformot világszinten így is több mint 220 millióan használják, így a zuhanás valójában nem számottevő, mégis hatalmas hullámokat vetett.

A számok a céget is váratlanul érték: előzetesen még 2,5 milliós növekedést vártak, mára azonban inkább további 2 milliós csökkenést prognosztizálnak ezévre. Legutóbb ráadásul 2011-ben csökkent a felhasználószámuk, amikor a cég felhagyott a DVD-postázással, hogy kizárólag a streamingre koncentráljon, illetve az előfizetői díjukat is megemelte. 

A jelentést követően a Netflix részvényeinek értéke egy nap alatt 54 milliárd dollárral, azaz körülbelül 18 ezer milliárd forinttal csökkent, és a pánik a konkurens streaminszolgáltatók részvényeseire is átterjedt. Sorra születnek a véleménycikkek és szakértői értékelések, mi vezethetett idáig, sokan pedig máris a Netflix-tündérmese végéről beszélnek:

az egész Hollywoodot leigázó cég kezd lemaradni a streamingversenyben, miközben a pénzügyi modellje a folyamatos növekedésen alapul.

Koronavírus, háború

A részvényárfolyamok és az előfizetőszám csökkenése mögött összetett okok állnak: egyrészt a cég részvényei valószínűleg alaposan túlárazottak voltak, másrészt a látszat ellenére a koronavírus is betett a cégnek.

A pandémia első hullámai, a karantén és a korlátozások alapvetően pozitív hatással voltak minden, az otthonmaradást támogató termékre és szolgáltatásra, és a járvány nagy nyertesei közé tartozott a Netflix is. Csakhogy a koronavírus hosszútávú hatásait még csak most kezdjük megérezni: az emelkedő árak, az infláció miatt egyre több háztartás kénytelen visszafogni kiadásait, ha pedig spórolásról van szó, elsők között mondanak le streamingelőfizetésükről. Egy elemzés szerint az év első három hónapjában az Egyesült Királyságban 1,5 millió háztartás döntött úgy, hogy lemondja valamelyik streamingelőfizetését, 38 százalékuk azért, hogy így spóroljon – ez a szám várhatóan tovább növekszik majd. 

A korlátozások ráadásul a Netflix konkurenciáit is arra ösztönözték, hogy minél gyorsabban fejlesszék saját platformjaikat, ez is hozzájárult ahhoz, hogy ma már korántsem olyan egyértelmű a cég előnye ezen a téren, mint pár évvel ezelőtt. Az elemzők szerint az elmúlt évek növekedésével nagyjából elérték a maximumot, ennél sokkal több előfizetőt egyszerűen nem tudnak szerezni – legalábbis ami a legnagyobb piacokat, például az Egyesült Államokat és Kanadát, vagy épp az Egyesült Királyságot illeti. Dél-Amerikában vagy Ázsiában még bőven tudnának növekedni, de ez egyszerűen nem hoz számukra elég bevételt, hiszen ezeken a helyeken nem tudnak ugyanannyit elkérni a szolgáltatásért.

A háború ugyancsak érzékenyen érintette a céget:

Oroszorszából való kivonulásukkal 700 ezer előfizetőt veszítettek,

ez azonban még csak meg sem jelenik a fenti, 200 ezres csökkenést mutató jelentésben. 

Konkurencia

A Netflix az elsők között kezdett bele a streamingelésbe, és ezen előnye jelenleg is megvan még, de ma már sokkal nagyobb a konkurencia. A Nielsen kutatása szerint a streamingre előfizetők fele úgy érzi, túl sok platform érhető el a piacon: a Netflix, az HBO Max, a Disney+, a Paramount+, az Apple TV+ és az Amazon Prime csak a legnagyobbak közé tartoznak. Az Egyesült Királyságban a háztartások átlagosan két szolgáltatásra fizetnek elő, az USA-ban ennek duplájára – mindegyik nagy platform tehát a tengerentúlon sem fér bele egy átlagos háztartás büdzséjébe. A Netflixnek tehát az elmúlt években megszokotthoz képest nemhogy vezeti a versenyt, de egyre nehezebben tartja magát a streamingharcban. Ennek okai szintén összetettek.

A Netflix indulásakor egy rakás filmhez és sorozathoz jutott hozzá, a nagy stúdiók ugyanis nem láttak értéket a régi tartalmakban. Ma viszont már máshogy gondolják, ráadásul szinte mindegyik tartalomgyár saját platformot indított. 

A Netflix kínálata. Pontosabban annak egy része

 
A Netflix kínálata az aranykorban. Pontosabban annak egy része
 

A régebbi tartalmak mellett annak idején a Netflix nagy erősségei közé tartoztak a formabontó saját sorozatai is, mint a Kártyavár, az Orange is the New Black vagy a Stranger Things. Ezek azonban rengeteg pénzbe kerülnek, a cég pedig egyszerűen nem tud eleget gyártani belőlük – mindenképpen szüksége van egyéb tartalmakra is. És épp ez a bökkenő:

relatíve fiatal stúdióként a Netflixnek nincs több ezer címet tartalmazó, évtizedes múlttal rendelkező videótékája,

mint a Disney-nek vagy az HBO Max mögött álló Warnernak. 

A platform sokak szerint nem csak a konkurencia felfutásának, hanem saját magának is köszönheti a népszerűségvesztést: a Twittert frissen felvásárló Elon Musk például gúnyos bejegyzésében a céget megtámadó woke-vírust okolja ezért. A platformot valóban rengeteg kritika éri, melyek szerint a tartalmaik minősége helyett sokkal fontosabb számukra a MeToo, LGBTQ+ és egyéb mozgalmak támogatása ­(többek között a magyar kormány is ezen a véleményen van).

Szintén visszatérő panasz, hogy saját tartalmaik is egyre gyengébbek: hiába van náluk David Fincher vagy Martin Scorsese is, a Netflixről inkább az olcsó vígjátékok és bugyuta thrillerek, a szappanoperák és valóságshow-k jutnak az emberek eszébe. A cég ugyanis azzal csábítja magához a kreatív művészeket, hogy a hagyományos stúdióktól eltérő módon semmiféle kontrollt nem gyakorol alkotásaik felett, de az említett tévéműsorok egyszerűen olcsóbbak és könnyebb elkészíteni őket, mint egy nagyszabású filmet vagy sorozatot, ráadásul a számok azt mutatják, hogy a nézők nagyon is szeretik őket. Csak ha választani kell a legújabb párkeresős műsor és mondjuk a Marvel szuperhősei között, már nem biztos hogy az előbbit jelentő Netflix és nem az utóbbit tartalmazó Disney+ felé billen a mérleg.

A megoldás: reklámok, potyautasok kitiltása, darálás vége

Az eddigi töretlen emelkedésben bízva a Netflix az elmúlt években elképesztő összegeket áldozott tartalomgyártásra – kellett is neki, hiszen az idegen, bérelt tartalmak szép lassan elhagyták a platformot. A Stranger Things legújabb évadának minden egyes része 30 millió dollárba került például – ez dupla annyi, amennyibe a Trónok harca utolsó évadának részei kóstáltak. 

A cégnek egyszerűen pénzre van szüksége, hogy finanszírozni tudja a készülő produktumait, és mint már említettük, tovább már nem nagyon tudják növelni az előfizetők számát, a Netflixnek ezért más módon kell pénzhez jutnia. 

Az egyik lehetséges megoldás a jelszómegosztások tiltása, azaz a potyautasok kiszórása lehet. Amíg a cég prosperált, nem nagyon foglalkozott azzal, hogy egy előfizetést tetszőleges számú ember használhat – sőt, mint a lenti tweetben olvasható („A szerelem az, amikor megosztod a jelszavad”), kifejezetten támogatták is az eljárást.

Most, mikor sürgősen pénzhez kell jutniuk, már más a helyzet.

A becslések szerint kb. 100 millió háztartás használhatja a szolgáltatást megosztott jelszóval.

Persze van olyan előfizetési opció, amikor valaki kifejezetten azért fizet többet, hogy egyszerre több fiókkal nézhetje a platformot, és a cég vélhetően azt szeretné, hogy mindenki így tegyen.

A másik megoldás részeként első körben jöhetnek például a reklámok is. A cég esetében ez ma még hatalmas szentségtörésnek hangzik, minthogy a Netflix identitásának kulcsfontosságú része, hogy reklámmentesen annyi műsort nézünk – azaz bingelünk, vagyis darálunk – amennyit szeretnénk. De a piaci folyamatok már eddig is arrafelé haladtak, hogy a hagyományos streaming szépen átalakul reklámokkal megtámogatott sugárzásba, azaz ha valóban megszakítások és zavaró hirdetések nélkül akarunk tévézni, azért plusz pénzt kell fizetni. Az HBO Max a tengerentúlon már el is indította ilyen irányú szolgáltatását: 14,99 dollárba (kb. 5300 forint) kerül havonta a reklámok nélküli előfizetés, míg a hirdetéseket is tartalmazó 5 dollárral olcsóbb. A Disney várhatóan még ebben az évben hasonló útra lép – és a jelek szerint a Netflix is.

És véget érhet a Netflixen a darálás is: a platform eddig sorozatok egész évadait tette egyszerre nézhetővé, így akár egy este vagy egy hétvége alatt le lehetett darálni az egész szezont. Persze ennek köszönhetően azonban egyik sorozat köré sem tudott akkora hype kialakulni, mint ami a Trónok harcát jellemezte, amit hetente adagolva tettek csak közzé; és ha egész sorozatokat lehet ledarálni néhány nap alatt, nincs ami emlékeztesse a felhasználókat, miért is kell hónapról hónapra újra és újra tovább fizetni a platformért. Épp ezért elképzelhető, hogy a binge-elésnek is hamarosan vége szakad.

Oda a dolgozók morálja is

A Bloomberg cikke szerint a zuhanás nemcsak a részvényesek jókedvét, de a Netflixnél dolgozók morálját is megtörte. A cég kedvelt munkahelynek számított, ahol hatalmas fizetésekkel csábították magukhoz a legkiválóbb szakikat, akik maguk is hittek a Netflix szupererejében és halhatatlanságában, most viszont ez az idea is odalett.

Ráadásul a cég a HR-politikáján is változtat, a jövőben várhatóan bevezetik a junior és szenior munkavállalói szinteket, azaz a kevésbé tapasztalt dolgozók kevesebb fizetést fognak kapni, míg eddig a Netflix kétszer-háromszor több pénzt ajánlott munkavállalóinak, mint a konkurensei.

Mindezek azt jelzik, hogy tényleg véget ért az aranykor a cég életében. A Netflix válaszút előtt áll, hiszen muszáj bevételhez jutnia, hogy fedezni tudja elképesztő költségeit. A belengetett változtatások azonban könnyen lehet, hogy csak tovább növelik az elvándorlási kedvet, így összességében még nehezebb helyzetbe hozzák a platformot. Ha pedig kitartanak a jelenlegi gyakorlat mellett, akkor kénytelenek lesznek emelni az előfizetési díjon – mely már így is a legmagasabb a piacon. A streamingek eddigi királya nehéz helyzetbe került, ráadásul úgy tűnik, mindjárt fél tucat kihívója akadt, akikkel egyszerre kellene megküzdenie.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.