Tévésorozat

Egy amerikai P-ben

The Eddy

  • - köves -
  • 2020. június 14.

Mikrofilm

Aki üzemeltetett már Párizsban jazzklubot, tudja, pokoli nehéz mesterségről van szó, aki nem, azt egy életre eltántoríthatja a Damien Chazelle nevével beharangozott sorozat.

Persze nem ez a célja e nyolc részen át zenét sugárzó projektnek, de a jazzklub-üzemeltetői OKJ-s képzéseken nem árt majd vetíteni. A cél ezzel szemben az lehetett, hogy a jó öreg cinéma vérité őszinteségével megmutassák nekünk: ilyen az, amikor valaki nemcsak érti, de műveli is a jazzt, vagy ha épp nem csinálja, mert családi tragédia nyomasztja a lelkét, mint hősünkét, akkor klubot irányít Párizsban. Persze nem a decens boulevard-ok valamelyikén, dehogy, hanem az alsóbb, de annál zeneszeretőbb néposztályok körében. Egyszer-kétszer azért bekúszik a képbe az Eiffel, de olyan lesajnálóan mutatják, hogy leszegett toronnyal elsomfordál. A The Eddy nevű klubban viszont mindenkinek Coltrane-ből van a lelke, és ha Keith Jarrett besétálna az ajtón, elégedetten nyugtázná, hogy a klubvezető amerikai jazzfenomén még nála is szigorúbb arc, kispárnájára az van ráhímezve: perfekcionizmus. Az Oscart nyert Holdfény felfedezettje, André Holland ehhez illő, citromba harapott ábrázattal játssza végig mind a nyolc részt, de aki bírja, azt olykor megajándékozza egy-egy félmosollyal. Hogy mit lép erre a majdnem Oscar-díjas Hidegháborúból Joanna Kulig? Kócos daccal, lengyelül káromkodva felesel neki.

Damien Chazalle-nek saját Oscarja is van, olyan filmekért felelős, mint az éneklős-édesbús La La Land és a hót komor holdraszállós Az első ember – mindkettő remek darab, és nemcsak Ryan Gosling szenvedő tekintete közös bennük, hanem az is, hogy részben vagy egészben egy másik bolygón játszódnak. Egy ilyen bolygó a The Eddy is. Ki itt belép, nyugodtan felhagyhat az izgalom reményével, már ha olyan izgalmakra vágyik, ami egy klasszikus narratív tévésorozattól elvárható. Banális apróságokra gondolunk itt, olyasmikre – egy-két rokonszenves arc, több száz percen át is érdekfeszítő történetszál –, amelyeken az alkotók rég felülemelkedtek. Őket csak a jazz érdekli, és ebben a The Eddy verhetetlen: profi zenészek keverednek profi színészekkel, a számokat külön a sorozat kedvéért írták, és jó hosszan el is játsszák őket. A klub pedig… Amikor Tchéky Karyo is felbukkan a színen, és a zenei establishment öreg királyaként Cosmopolitan koktélt rendel, olyan megvetéssel találkozik, ami csak a legmenőbb helyek sajátja. Be is kell érnie egy vodka-tonikkal.

Elérhető a Netflixen

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.