Tévésorozat

Egy amerikai P-ben

The Eddy

  • - köves -
  • 2020. június 14.

Mikrofilm

Aki üzemeltetett már Párizsban jazzklubot, tudja, pokoli nehéz mesterségről van szó, aki nem, azt egy életre eltántoríthatja a Damien Chazelle nevével beharangozott sorozat.

Persze nem ez a célja e nyolc részen át zenét sugárzó projektnek, de a jazzklub-üzemeltetői OKJ-s képzéseken nem árt majd vetíteni. A cél ezzel szemben az lehetett, hogy a jó öreg cinéma vérité őszinteségével megmutassák nekünk: ilyen az, amikor valaki nemcsak érti, de műveli is a jazzt, vagy ha épp nem csinálja, mert családi tragédia nyomasztja a lelkét, mint hősünkét, akkor klubot irányít Párizsban. Persze nem a decens boulevard-ok valamelyikén, dehogy, hanem az alsóbb, de annál zeneszeretőbb néposztályok körében. Egyszer-kétszer azért bekúszik a képbe az Eiffel, de olyan lesajnálóan mutatják, hogy leszegett toronnyal elsomfordál. A The Eddy nevű klubban viszont mindenkinek Coltrane-ből van a lelke, és ha Keith Jarrett besétálna az ajtón, elégedetten nyugtázná, hogy a klubvezető amerikai jazzfenomén még nála is szigorúbb arc, kispárnájára az van ráhímezve: perfekcionizmus. Az Oscart nyert Holdfény felfedezettje, André Holland ehhez illő, citromba harapott ábrázattal játssza végig mind a nyolc részt, de aki bírja, azt olykor megajándékozza egy-egy félmosollyal. Hogy mit lép erre a majdnem Oscar-díjas Hidegháborúból Joanna Kulig? Kócos daccal, lengyelül káromkodva felesel neki.

Damien Chazalle-nek saját Oscarja is van, olyan filmekért felelős, mint az éneklős-édesbús La La Land és a hót komor holdraszállós Az első ember – mindkettő remek darab, és nemcsak Ryan Gosling szenvedő tekintete közös bennük, hanem az is, hogy részben vagy egészben egy másik bolygón játszódnak. Egy ilyen bolygó a The Eddy is. Ki itt belép, nyugodtan felhagyhat az izgalom reményével, már ha olyan izgalmakra vágyik, ami egy klasszikus narratív tévésorozattól elvárható. Banális apróságokra gondolunk itt, olyasmikre – egy-két rokonszenves arc, több száz percen át is érdekfeszítő történetszál –, amelyeken az alkotók rég felülemelkedtek. Őket csak a jazz érdekli, és ebben a The Eddy verhetetlen: profi zenészek keverednek profi színészekkel, a számokat külön a sorozat kedvéért írták, és jó hosszan el is játsszák őket. A klub pedig… Amikor Tchéky Karyo is felbukkan a színen, és a zenei establishment öreg királyaként Cosmopolitan koktélt rendel, olyan megvetéssel találkozik, ami csak a legmenőbb helyek sajátja. Be is kell érnie egy vodka-tonikkal.

Elérhető a Netflixen

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.