Tévésorozat

Egy amerikai P-ben

The Eddy

  • - köves -
  • 2020. június 14.

Mikrofilm

Aki üzemeltetett már Párizsban jazzklubot, tudja, pokoli nehéz mesterségről van szó, aki nem, azt egy életre eltántoríthatja a Damien Chazelle nevével beharangozott sorozat.

Persze nem ez a célja e nyolc részen át zenét sugárzó projektnek, de a jazzklub-üzemeltetői OKJ-s képzéseken nem árt majd vetíteni. A cél ezzel szemben az lehetett, hogy a jó öreg cinéma vérité őszinteségével megmutassák nekünk: ilyen az, amikor valaki nemcsak érti, de műveli is a jazzt, vagy ha épp nem csinálja, mert családi tragédia nyomasztja a lelkét, mint hősünkét, akkor klubot irányít Párizsban. Persze nem a decens boulevard-ok valamelyikén, dehogy, hanem az alsóbb, de annál zeneszeretőbb néposztályok körében. Egyszer-kétszer azért bekúszik a képbe az Eiffel, de olyan lesajnálóan mutatják, hogy leszegett toronnyal elsomfordál. A The Eddy nevű klubban viszont mindenkinek Coltrane-ből van a lelke, és ha Keith Jarrett besétálna az ajtón, elégedetten nyugtázná, hogy a klubvezető amerikai jazzfenomén még nála is szigorúbb arc, kispárnájára az van ráhímezve: perfekcionizmus. Az Oscart nyert Holdfény felfedezettje, André Holland ehhez illő, citromba harapott ábrázattal játssza végig mind a nyolc részt, de aki bírja, azt olykor megajándékozza egy-egy félmosollyal. Hogy mit lép erre a majdnem Oscar-díjas Hidegháborúból Joanna Kulig? Kócos daccal, lengyelül káromkodva felesel neki.

Damien Chazalle-nek saját Oscarja is van, olyan filmekért felelős, mint az éneklős-édesbús La La Land és a hót komor holdraszállós Az első ember – mindkettő remek darab, és nemcsak Ryan Gosling szenvedő tekintete közös bennük, hanem az is, hogy részben vagy egészben egy másik bolygón játszódnak. Egy ilyen bolygó a The Eddy is. Ki itt belép, nyugodtan felhagyhat az izgalom reményével, már ha olyan izgalmakra vágyik, ami egy klasszikus narratív tévésorozattól elvárható. Banális apróságokra gondolunk itt, olyasmikre – egy-két rokonszenves arc, több száz percen át is érdekfeszítő történetszál –, amelyeken az alkotók rég felülemelkedtek. Őket csak a jazz érdekli, és ebben a The Eddy verhetetlen: profi zenészek keverednek profi színészekkel, a számokat külön a sorozat kedvéért írták, és jó hosszan el is játsszák őket. A klub pedig… Amikor Tchéky Karyo is felbukkan a színen, és a zenei establishment öreg királyaként Cosmopolitan koktélt rendel, olyan megvetéssel találkozik, ami csak a legmenőbb helyek sajátja. Be is kell érnie egy vodka-tonikkal.

Elérhető a Netflixen

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.