Ahogy az sejthető volt, az Oppenheimer tarolt az Oscaron, minden jelentősebb díjat begyűjtve, hét elismerést is zsebre téve. Nagy meglepetést nem hozott tehát az idei gála, ennek ellenére meglehetősen szórakoztatóra sikerült, hiszen mindenből jutott bele egy kevés: vicces pillanatokra, emlékezetes zenékre, megható momentumokra is volt példa, az egész díjkiosztó középpontjában pedig maguk a filmek, a mozi szeretete állt.
A műsorvezető ezúttal is Jimmy Kimmel volt, aki immár negyedjére vállalta a felkérést. Azt még mindig nem tudni, rá is olyan legendás hostként emlékszünk majd vissza, mint Billy Crystalra vagy Bobe Hope-ra, de az immár biztos, hogy megbízható választás a feladatra. Talkshow-jának köszönhetően a tengerentúlon széles körben ismert, joviális és jó humorú, aki nem égeti szénné a jelenlévőket, mint Ricky Gervais tette azt jó párszor a Golden Globe-on, és képes az olyan, váratlan pillanatokat is kezelni, mint amikor véletlenül rossz nyertest hirdetnek ki (ahogy tette azt annak idején a Holdfény és a Kalifornia álom esetében). Biztonságos, már-már unalmasan lejáratott poénokat hozott arról, milyen hosszú a Megfojtott virágok, vagy hogy Bradley Cooper annyiszor hozta már kísérőként az Oscarra az édesanyját, hogy lassan olyan, mintha a barátnője lenne. Látszólag egy ponton vetette el a sulykot: mikor Robert Downey Jr. botrányos múltját és drogügyeit hozta szóba, a színész kelletlenül intett, hogy ideje lenne továbblépni. Monológja végén megtapsoltatta a filmipar névtelen háttérmunkásait is, akik nélkül ezt a gálát sem tudták volna megrendezni.
Egy alkalommal külön beleszállt Trumpba, aki saját közösségi oldalán, a Truth Socialon már gála közben a világ legrosszabb műsorvezetőjének nevezte Kimmelt.
„Nincs még itt a börtönidőd?” – szólt vissza neki a műsorvezető, miután felolvasta az exelnök bejegyzését.
Jimmy Kimmel calls out Donald Trump at the 2024 #Oscars pic.twitter.com/bAGWxUFg9P
— The Hollywood Reporter (@THR) March 11, 2024
Az Oscar-közvetítés azonban nem csak a házigazdának kemény dió, de maguknak a szervezőknek is: 23 – 2026-tól már 24 – díjat kell átadniuk nagyjából három óra alatt, úgy, hogy a gála ne csak a jelölteknek és díjazottaknak, de a nézőknek is szóljon: azaz legyen vicces, izgalmas és megható egyben.
A legjobb kosztüm Oscarját például a pankrátorból lett színész, John Cena szinte teljesen pucéron adta át;
a természetesen előre megrendezett jelenet szerint Kimmel vele akarta újrajátszani, amikor 1974-ben egy pucér férfi beszaladt a színpadra, miközben David Niven éppen Elizabeth Taylort konferálta fel. Cena azonban megmakacsolta magát, és ahelyett, hogy ő is beszaladt volna, egy borítékkal eltakarva magát lépett a színpadra. „A jelmezek nagyon fontosak” – kezdte a konferálást, az emlékezetes jelenet pedig vélhetően hamar mémmé válik majd.
Hasonlóan jól sikerült a Barbenheimer-rivalázálás megidézése: Emily Blunt és Ryan Gosling azért érkeztek a színpadra, hogy felkonferáljanak egy klipet a kaszkadőrökről (mindez akár azt is előrevetítheti, hogy a jövőben ők is saját kategóriát kapnak majd). Az Oppenheimer és a Barbie sztárjai hamar civódni kezdtek, felemlegetve, hogy előbbi filmet ugyan jobban szereti az Akadémia, utóbbi viszont a pénztáraknál ment nagyobbat. Mindez olyan jól sikerült, hogy szinte alig tűnt fel a nézőknek, mindez valójában nem volt más, mint A kaszkadőr című film promóciója, melynek épp ők lesznek a főszereplői.
Habár a Barbie nyolc jelöléséből mindössze egyet tudott díjra váltani, az este egyik legjobb pillanata hozzá kapcsolódik: Ryan Gosling élőben adta elő az I’m Just Ken című dalt, közben pedig még Slash is csatlakozott hozzá. Hiába nyújtották a gála egyik legszórakoztatóbb előadását, végül még csak nem is ezért a dalért nyert a film, hanem a Billie Eilish-fémjelezte What Was I Made For?címűért. Ezzel az énekes minden idők legfiatalabb kétszeres Oscar-győztesévé vált; első díját 2022-ben kapta a 007 Nincs idő meghalni betétdaláért.
Az este egyik legviccesebb felkonferálása azonban a komikus John Mulaneytől jött. A legjobb hang díját érkezett átadni, közben viszont egy mini standupot is improvizált: azzal kezdte, hogy hang nélkül mennyi legendás filmmel és idézettel lennénk szegényebbek, majd elkezdett a Baseball álmok című, a tengerentúlon legendásnak számító Kevin Costner-filmről hablatyolni, teljes egészében elmesélve annak sztoriját, felhívva a figyelmet néhány értelmetlenségére. Sokan máris arról beszélnek, hogy a jelenettel a komikus már be is jelentkezett a következő Oscar-host szerepére. Kimmel nemrég belengette, hogy hamarosan otthagyná talkshow-ját, ha pedig így tesz, vélhetően a gála házigazdájaként sem tér majd vissza. Ha jövőre mégis ismét ő lenne a műsorvezető, azzal a legendás Johnny Carson mellé kerülne, aki szintén ötször volt host (tőlük csak a már emlegetett Bob Hope-Billy Crystal páros vezete többször a gálát).
Az est folyamán több nagy találkozás is történt, ezek közül az egyik legjobb az Ikrek-reunion volt. Az 1988-as vígjáték két sztárja, Arnold Schwarzenegger és Danny DeVito együtt adták át a legjobb vizuális effektusok és a legjobb vágás díját, közben pedig megbeszélték hogy Batman mindkettejüket legyőzte – minderre pedig a közönség soraiban ülő Michael Keaton önelégült bólogatása volt a válasz.
Az Oscar-díjátadó azonban mégiscsak a győztesekről szól, amelyek között azért akadtak meglepetések. Az Érdekvédelmi terület például az Oppenheimer elől vitte el a legjobb hang díját; Mijazaki Hajao animéje, A fiú és a szürke gém pedig végül legyőzte a Pókember: A Pókverzumon átot. Maga a Mester nem volt jelen a gálán, ezért a film producere hamar nyilatkozatot adott ki, amiben megköszönte a díjat és elnézést kért, amiért nem volt ott a stábból senki, aki átvehette volna azt. „Mijazaki Hajaoés én is jelentősen megöregedtünk” – indokolta a távolmaradást.
Akadt jó pár emlékezetes köszönőbeszéd is. Jonathan Glazer, az Érdekvédelmi terület rendezője azon kevesek közé tartozott, aki felszólalt a gázai konfliktus ellen. „A filmünk azt mutatja be, hogy a dehumanizáció a lehető legrosszabbhoz vezet” – fogalmazott. Mint mondta, legyen szó az Izrael elleni támadásról, vagy Gáza megszállásáról, az embereknek mindkét esetben a dehumanizáció miatt kellett meghalniuk.
Szintén a háború ellen szólalt fel a 20 nap Mariupolban rendezője, Msztyiszlav Csernov is, aki a legjobb dokumentumfilm díját vette át – megérdemelten. Azt mondta, ez Ukrajna első Oscar-díja. „Bárcsak elcserélhetném ezt arra, hogy Oroszország soha nem támadta volna meg Ukrajnát, soha nem szállta volna meg a városainkat. Bárcsak elcserélhetném arra, hogy az oroszok ne öljék meg több tízezer ukrán honfitársamat” – mondta köszönőbeszédében.
Kevésbé voltak magvas gondolatok a legjobb férfi mellékszereplők között győzedelmeskedő Robert Downey Jr. köszönőbeszédének, de hozta azt a lazaságot, amit tőle megszokhattunk – és épp ezzel nyerte meg a közönséget.
Mint azt mi is megírtuk, egy újabb magyar Oscar-díjnak is örülhettünk:
Mihalek Zsuzsa, a Szegény párák díszletberendezője is megkapta az elismerést, hiszen a film nyerte a legjobb látványtervezés kategóriáját.
Maga Mihalek nem vett részt a díjátadón; a 24.hu-nak nyilatkozó két másik díjazott, Shona Heath és James Price szerint egyszerűen olyan a személyisége, hogy szeret inkább a háttérben maradni – épp ezért hiába győzködték, hogy menjen el a gálára, végól úgy döntött, nem vesz részt rajta. „Zsuzsa az első perctől kezdve velünk volt a csapatban, kiváló szakember. A munka kezdetkor megkapta a hatalmas dossziékat tőlünk a bútortervekkel, amelyeket azonnal interpretált és sajátjának érzett. Azt hiszem, hogy egy kicsit Zsuzsa ízlése alakította ki a Szegény párák végleges képi világát. Behozott a filmbe személyes tárgyakat. Például amikor Dunken felfedezi Bella hálószobáját és felemel a földről egy babát, az Zsuzsa saját babája volt. Sőt, a Bella ágya is Zsuzsa gyűjteményéből származik” – mondta Shona Heath a magyar díszletberendezőről, akinek még a legjobb kosztüm díját elnyerő Holly Waddington is külön köszönetet mondott.
Az Akadémia minden évben igyekszik picit variálni a műsoron: legtöbbször a díj előtt rövid klipeket játszanak be a jelöltekről, míg olyanra is volt már példa, hogy a kategória korábbi győztesei konferálják fel a nomináltakat. Így történt például 2009-ben, amikor Downey Jr., legutóbb jelölt volt, Heath Ledgert pedig posztumusz díjazták. Idén ismét visszahozták ezt a megoldást, és legtöbbször jól is sült el. Jó volt látni a korábbi győzteseket, akik többségében szépen beszéltek az idei jelöltekről – bár az alakításokat bemutató rövid videók azért hiányoztak; Tim Robbins pedig bele is bakizott, Oscar-jelölt helyett Oscar-díjasnak nevezve Robert De Niro alakítását a Megfojtott virágokban. Volt azonban olyan megoldás is a gálán, ami egyértelműen mellément: ilyen volt az In Memorian-szegmens, azaz az a rész, amikor az elhunyt filmesekről emlékeztek meg. A jelenet a tavaly a dokumentumfilmeknél győztes Navalnij egy részletével indult (Navalnij február közepén hunyt el): „A gonosz diadalához egyedül az szükséges, hogy a jó emberek ne tegyenek semmit” – szólt az idézet, amit viszont egy fejetlen összevisszaság követett: más és más kivetítőn tűntek fel az elhunytak portréi, közben a színpadon táncosok jelentek meg, majd egy rögtönzött operaária következett, közben pedig pont azokra jutott a legkevesebb figyelem, akikre kellett volna: a legutóbbi díjátadó óta eltávozottakra.
Az Oppenheimer végül hét díjjal zárta az estét, míg a Szegény párák négy szobrot vihetett haza. A Megfojtott virágok ugyanúgy díj nélkül maradt, mint a Maestro. Az elmúlt évek felfutása után most visszaszorultak a streamingek. Az idén összesen 32 jelölést kaptak, azonban mindössze egyet nyertek: a Netflix örülhetett, miután a legjobb rövidfilmeknél a Henry Sugar csodálatos története győzött, ezzel pedig Wes Anderson megszerezte első Oscar-díját.
A díjazottak teljes listája itt olvasható.
(Címlapképünkön: Christopher Nolan brit rendező Oppenheimer című életrajzi drámájámnak szereplőgárdája a 96. Oscar-gálán a Los Angeles-i Dolby Színházban. Nolan vehette át a legjobb rendezőnek járó díjat is. Fotó. MTI/AP/Invision/Chris Pizzello)
