Elkészült Coppola gigafilmje, már csak az a kérdés, hol láthatjuk majd

Mikrofilm

A Megalopolisra senki nem adott pénzt, így A Keresztapa rendezője saját zsebből finanszírozta. Úgy néz ki azonban, hiába készült el a nagy mű, továbbra sem kell senkinek.

Francis Ford Coppolától nem állnak távol a hatalmas tervek – és az sem, hogy ragaszkodik elképzeléseihez. Gondoljunk csak az Apokalipszis mostra, amelynek forgatása csaknem tragédiába torkollott. Végül a film végül nemcsak a legbotrányosabb körülmények között születő, de minden idők legjobb filmjei között is helyet követelt magának. Coppola és rajongói most abban bíznak, hogy hasonló utat jár majd be legújabb filmje, a Megapolis is.

A projektről először 2019-ben írtunk, amikor még nem volt több grandiózius ötletnél. A film mögé egyetlen stúdió sem állt be, így A Keresztapa rendezője úgy döntött, ő maga állja a több mint 100 millió dolláros büdzsét, többek között azzal, hogy borbirtokai jelentős részét pénzzé tette. Igazi szerelemprojektről van ugyanis szó: a Megalopolis ötlete még a 80-as években született meg a fejében, és egy New York-i építészről szól. Mindez valóban úgy hangzik, mint egy tőről metszett függetlenfilm, de ne felejtsük el, hogy Coppoláról van szó: a mozi soha nem látott, új technológiával készült, melynek lényege, hogy szinte a teljes stúdiót mozgatható LED-panelek borítják, amelyeknek köszönhetően a hagyományos világítási és kameratechnikák ötvözhetőek a digitális filmkészítéssel. A forgatás az előző évben el is indult, és szinte azonnal botrányok és pletykák kísérték: a stáb több tagja is felmondott a munkakörülményekre és a szervezetlenségre panaszkodva; ráadásul a stáb folyamatos csúszásban volt. Minderről ebben a tavalyi cikkünkben számoltunk be.

A nehézségek ellenére a film végül elkészült, ráadásul olyan sztárok főszereplésével, mint Adam Driver, Dustin Hoffman, Jon Voight, Aubrey Plaza, Giancarlo Esposito vagy épp Laurence Fishburne

– a jelek szerint a mozi mégse kell senkinek. Maga Coppola úgy nyilatkozott, abban reménykedett, hogy gyorsan forgalmazóra talál majd, olyanra, aki nem sajnál a gyártási költségekhez hasonló nagyságú összeget sem rászánni egy világméretű reklámkampányra. A The Hollywood Reporter híradása szerint külön vetítést tartottak a legnagyobb stúdiók fejeseinek, ahol azért olyan ikonok is tiszteletüket tették, mint Nicolas Cage vagy Al Pacino. Az egyöntetű siker azonban elmaradt. „Egyszerűen lehetetlen ezt a filmet pozícionálni” – fogalmazott egy, a vetítésen résztvevő bennfentes. „Mindenki drukkol Francisnek és nosztalgikusan érzi magát. De ott van a dolog bizniszrésze” – nyilatkozott egy másik. Van, aki azt jegyezte meg, hogy a vetítés után, amikor a vászon elsötétült, gyanús csend uralkodott a teremben.

Ha nem is sokkal, de némileg többet tudunk a film történetéről is. A sztori egy lerombolt metropolisz újjápítéséről szól, amelyért két fő versenyez: egy idealista építész (Driver) és egy pragmatikus polgármester (Esposito). Coppola a jelek szerint párhuzamot von majd a filmbeli metropolisz és az ókori Róma között is – mindezt pedig 2 óra 15 percben, a tőle elvárt epikus formában.

És talán pont ez a legnagyobb gond a Megalopolisszal: egyszerre kísérleti mozi egy szerzői rendezőtől és látványos, epikus film. Mindez ritkán fér meg egymás mellett, még ha láthattunk is rá példát az elmúlt évekből: Christopher Nolan tipikusan ilyenekben utazik, de néha még ő is megégeti magát, gondoljunk csak a Tenetre. De hasonló elmondható Dennis Villeneuve mozijairól is: ő is csaknem elvágta a karrierjét a Szárnyas fejvadász 2049-cel, mielőtt a Dűnével meghódította a világot.

A visszajelzések szerint azonban a Megalopolis bármennyire ambíciózus vállalkozás is, egyszerűen nincs annyira jó, hogy megérje a stúdióknak kockáztatni érte:

nem egyértelműek a karakterek céljai, az, hogy melyikük a jó és ki a rossz (kivételként emlegetik Shia LaBeoufot, aki egyértelmű antagonista, ilyen szerepben pedig a film egyik legjobbja – az ő nevét viszont számtalan botrány kísérte az elmúlt években), nem beszélve olyan, zavarbaejtő jelentekről, mint amikor Jon Voight karaktere merevedéssel fekszik az ágyban. „Annyira nem jó film, és olyan szomorú volt nézni az egészet. Bárki, aki pénzt tesz mögé, sokat fog veszíteni. Coppolának nem így kellene befejeznie rendezői karrierjét” – hangzott el az egyik leglesújtóbb ítélet a vetítés után.

Coppola maga a hatalmas marketingcélokkal egyértelműen valamelyik nagy, hagyományos stúdióra gondolt, pedig a film valószínűleg jobban illik egy művész- és rétegfilmekre specializált butikstúdióhoz, mint amilyen az A24, vagy épp a Neon. Ők azonban képtelenek akkora reklámhadjáratot a film köré rakni, mint amit Coppola elvárna – főleg a mai, ellentmondásos és válságokkal terhelt helyzetben. Az A24 például még mindig nyögi, amikor legutóbb minden pénzt és paripát megadott egy tehetséges rendezőnek: Ari Aster Amitől félünkje csúnyán befürdött a kasszáknál.

Akadt azonban olyan is, akinek kifejezetten tetszett a film: „Elképesztően szerettem, a Megalopolis nagyon nagy film, amelynek valódi élete van. Hogyan definiálod azt, hogy kommersz? Vegyünk egy olyan filmet, mint például a Szárnyas fejvadász – ez mára sokkal kommerszebbé vált, mint annak idején, a premierjekor” – fogalmazott az egyik stúdió képviselője. A Szárnyas fejvadász bemutatójakor valóban hatalmasat bukott és csak később vált kultfilmmé. Nem véletlen, hogy végül az ezzel példálózó hollywoodi figura sem tett ajánlatot a Megalopolisért. A Deadline kiemelte, hogy Coppola mozija tökéletes IMAX-élmény, tele ötletekkel és komplex témákkal. Gregory Nava, az Észak című film Oscar-jelölt író-rendezője úgy nyilatkozott: azzal, hogy részt vette a vetítésen úgy érzi, a történelem részévé vált. Brililáns, látnoki mesterműnek tartja a Megalopolist, amivel Coppola új szintre emelte a mozit. „Még mindig folyamatosan a filmre gondolok és nem győzöm mindenkinek elmondani, mennyire várom hogy újra lássam! Az emberek el fogjál dobni tőle az agyukat!” – lelkendezett. Barry Hirsch, Coppola ügyvéd-producer barátja pedig egyenesen az Apokalipszis mosthoz és A Keresztapához hasonlította; szerinte a közönség szemében ez is épp olyan vonzó lesz, ezért nem ért egyet azzal, hogy a Megalopolis rétegfilm, ami nem való mindenkinek. Nagyon úgy néz ki azonban, ha Coppola kitart elképzelése mellett, miszerint a filmet elsősorban moziba, kiváltképp IMAX-termekbe szánja, kénytelen lesz ismét mélyen a zsebébe nyúlnia. Szakértők szerint ha bevállalja a marketingköltségeket is, talán akad stúdió, aki a film mögé áll.

A Megalopolis premierje az idei Cannes-i filmfesztiválon lesz, ahol várhatóan a versenyprogramban szerepel.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.