Különleges regényadaptációt készít az a Coraline-t gyártó animációs stúdió

  • narancs.hu
  • 2024. június 26.

Mikrofilm

A Laika Susanna Clarke itthon is megjelent, Piranesi című regényéből készít stop-motion animációt.

A 2005-ben alapított, az egyesült államokbeli Oregonban székelő Laika stúdió mára igazi fogalommá vált animációs körökben – hasonlóan az ír Cartoon Salonhoz, melyet ebben a cikkünkben mutattunk be. Míg az írek a mai napig a kézzel készített animációra esküdnek, a Laika a stop-motion filmek igazi specialistája: Coraline és a titkos ajtó, ParaNorman, Doboztrollok, Kubo és a varázshúrok, A hiányzó láncszem – valamennyi egész estés animációjuk ezzel a technikával készült.

A hírek szerint a jövőben is maradnak a mai napig különlegesnek számító technikánál: így adaptálják majd filmre Susanna Clarke Piranesi című 2020-as regényét, mely magyarul is megjelent. Az alternatív valóságban játszódó fantasyt szokás hipnotikusnak is nevezni. Egy biztos: nem mindennapi regényről van szó, ezért is illeszkedhet remekül a Laika pedigréjébe. A címbeli Piranesi egy férfit takar, aki egy különös házban lakik, melynek labirintusszerű termei, végtelen folyosói, na meg egy óceánja is van. A házban lakik egy Másik nevű férfi, aki heti kétszer meglátogatja Piranesit, hogy segítsen neki a Nagy és Titkos Tudás nyomára bukkanni. Közben azonban olyan rejtélyekre bukkannak, amelyek alapjaiban rengetik meg a hitüket és felfogásukat.  

Clarke regényét többek között azért is dicsérik, mert remekül építi fel a titokzatos ház helyszíneit, és állítja ezzel párhuzamba főszereplője bizarr és különleges felfogását. Mindez bármennyire nehezen adaptálhatónak tűnik, a Coraline-t alkotó stúdiónál jobbat keresve sem találhatnánk a feladatra. A rendező a Laika alapító-igazgatója, Travis Knight lesz, aki nem mellékesen a Nike-t alapító Phil Knight fia. Knight rendezte a Laika eddigi talán legjobb filmjét, az Oscar-díjra is jelölt Kubo és a varázshúrokat, valamint a Transformers-spinoff Űrdongót is. 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.