Lejtmenetben a Pixar, az új dobásuk se jött be úgy, mint várták

Mikrofilm

Az Elemi a stúdió történetének legrosszabb nyitányát produkálta, és nem ez volt az első buktájuk. 

 

Rendezője és producere állásába került a Lightyear buktája – írtuk meg azzal kapcsolatban, hogy közel egy évtized után újabb leépítést jelentettek be a Pixar stúdiónál: 75 munkatársat rúgtak ki, köztük azokat, akik a siralmas Toy Story-folytatásért is felelősek voltak. Mindezek alapján az animációs stúdió legújabb filmjének készítői is izgulhatnak: az Elemi ugyanis minden várakozást alulmúlva szerepelt bemutatójának hétvégéjén a pénztáraknál.

A mozi egy olyan elképzelt városban játszódik, ahol egymás mellett élnek a tűz-, víz-, föld- és levegőlakó lények, a törékeny egyensúlyt azonban katasztrófa fenyegeti. Ennek igyekszik utánajárni Parázs, a tűzlény, aki a vele tökéletesen ellentétes Örvény, a vízlény segítségével lát nyomozáshoz – a végén pedig menthetetlenül egymásba szeretnek.

A film hivatalos bemutatója az idei Cannes-i Filmfesztiválon volt, ahol nem igazán nyűgözte le a közönséget – a kritikákat összegző RottenTomatoes oldalon a kezdeti, főleg negatív reakciók után némileg mérséklődött a megítélése, jelenleg 76 százalékon áll, aminél csak néhány Pixar-mozi megítélése rosszabb.

Az Elemi a bemutatója napján mindössze 11,8 milliót szedett össze, amit első hétvégéjén még 30 millió fölé sem bírt tornászni. Összehasonlításképpen: a stúdió egyik legnagyobb pandémia előtti bukása, a 2015-ös Dínó tesó 39 millió dollárral mutatkozott be – a kijózanító pofon hatására a Pixar azonnal kirúgott néhány embert – ez volt a Lightyeart megelőző utolsó alkalom, amikor ilyen történt. A rendező, Peter Sohn viszont nemcsak a helyén maradhatott, de további lehetőséget kapott: épp ő rendezte az Elemit, így immár a stúdió két hatalmas buktája is a nevéhez fűződik.

Külön szégyen a Pixarra nézve, hogy olyan gigasikerek után mint a Toy Story-sorozat, a Hihetetlen család, a Némó nyomában és ezek folytatásai legújabb filmjük csak nagy küszködve tudta megelőzni a nézettségi listán azt a Pókember: a Pókverzumon átot, amelyet már több mint három hete mutattak be.

A stúdiót vezető Pete Docter szerint egyszerűen arról van szó, hogy mivel az utolsó három egész estés játékfilmjüket (Lelki ismeretek, Luca, Pirula Panda) egyből a Disney+-on mutatták be, a közönségük egyszerűen elszokott attól, hogy a moziban keresse filmjeiket. Az mindenesetre szembetűnő, hogy az egykor szemkápráztató animációiról, összetett karaktereiről és szórakoztató történeteiről – na meg az ezzel kéz a kézben járó hatalmas bevételeiről – ismert stúdió az utóbbi években lejtmenetben van: nemcsak a bevételek csökkenése aggaszthatja őket, de az is, hogy a közönség megítélése szerint filmjeik nem hozzák már a korábbiak színvonalát.

Ami a bevételi lista maradék részét illeti, túlzott dicsekvésre senkinek sincs oka: a DC legújabb próbálkozása, a Flash – A Villám a korábbi 70-75 millió dolláros várakozáshoz képest szerényebben teljesített, és csak 60 milliót hozott, ami nem rossz, de nem is túl jó eredmény. Nagyjából így nyitott 2018-ban az Aquaman és tavaly a Black Adam is – csakhogy a későbbiekben előbbi a nyári moziszezont meglovagolva a stúdió első milliárdos bevételű filmjévé vált, utóbbi pedig Dwayne ’The Rock’ Johnson egója ellenére – vagy épp azért – csúnyán elhasalt. Akárhogy is alakul, a stúdió minden bizonyára annak is örül, hogy végre túljutott a mozi bemutatóján: a projektet több mint 9 évig fejlesztették, ami alatt a teljes vezetőség lecserélődött; majd a főszerepet alakító Ezra Miller alól csúszott ki teljesen a talaj – ekkor azonban már túl sok pénzt feccöltek a filmbe ahhoz, hogy lecseréljék.

A Pókember: A pókverzumon át teljes amerikai bevétele azonban elérte a 286 millió dollárt, amivel az év harmadik legnagyobb bevételű filmjévé vált a tengerentúlon – mindehhez pedsig egy 14 éves animátor is hozzájárult. A Transformers: A fenevadak kora a bemutatóját követő második héten a toplista negyedik helyéig jutott, jobb számokat hozva mint a sorozat legutóbbi darabjai (Az utolsó lovag; ŰrDongó), de messze elmaradva a franchise legnagyobb sikereitől. A nem túl erősen startoló A kis hableány a negyedik hetére 256 millió dolláros bevételnél jár Amerikában – nagyjából követi tehát azt az utat, amit a 2019-es Aladdin, ami ugyanennyi idő alatt 264 milliót szedett össze. Utóbbi összbevétele világszinten végül meghaladta az 1 milliárd dollárt – továbbra is kérdés, Ariel képes lesz-e erre.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.