Most Lengyelországban nyert díjat a Magyarázat mindenre

  • narancs.hu
  • 2024. július 30.

Mikrofilm

A wroclawi Új Horizontok nemzetközi filmfesztiválon is értették a megosztottságról szóló alkotást.

Reisz Gábor Magyarázat mindenre című filmje „találékony megközelítése a társadalmi megosztottságot ábrázoló, a mai Magyarországból kiinduló, de mindnyájunk számára ismert világgal is könnyen rezonáló történetnek” – olvasható a Nowe Horyzonty (Új Horizontok) nevű, 24. alkalommal megrendezett wroclawi nemzetközi filmfesztivál honlapján.

A 24.hu arról ír, hogy a Magyarázat mindenre nyerte el a rendezvény Grand Prix díját. A lengyel zsűrinek szimpatikus volt az is, hogy a mű szerény forrásokból készült, és ezzel is megmutatja, hogy az összetett kérdésekre adandó legjobb válasz egyszerű.

Reisz Gábornak a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (2014) és a Rossz versek (2018) után ez a harmadik filmje, és már tavaly is jó néhány díjat nyert. 

A filmben abból támad konfliktushelyzet, hogy egy diák kokárdát visel. A rendező a Narancsnak azt nyilatkozta, előző filmje után döntötte el, hogy nem fog virágnyelven beszélni a politikáról. Mindkét oldal emberi arcát be akarta mutatni, és azt, micsoda zsákutca, amelyben vagyunk – tehát nem az volt a szándéka, hogy a kormányt kritizálja.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Az örökmozgó

  • Molnár T. Eszter

A darab, legalábbis a leírása szerint a mobilitást tematizálja, az úton lét, a meg nem érkezettség generációs tapasztalatát. A fluid meghatározatlanság valóban végigkíséri az előadást, az egymás után sorakozó jelenetek feszültségét a többértelműség és a jelentések interferenciája táplálja.

Tokióban hazatalál

Álmos képű amerikai színész bolyong Tokió­ban… de ez nem Bill Murray kiégett cinikusa, ahogy a japán főváros sem az a neonban úszó, idegenül pislákoló metropolisz, mint az Elveszett jelentésben.

A juhász és a techno

Egyszer volt, hol nem volt, élt, éldegélt özvegy apjával és néma kisöccsével Észak-Macedónia térerőben fogyatékos hegyei közt egy szegény jörük juhászlegény (a jörükok egy Balkánon ragadt török népcsoport).

Kísérleti színész

A brit színész külföldön húsz éve folyamatosan műsoron lévő darabjában a cselekmény maga tökéletesen elsikkad az aktuálisan felkért színész egyéni drámája mellett. Ketten játszanak; egyikük állandó szereplő, a hipnotizőr – a magyar színpadon Bodor Géza –, a másik viszont előadásonként változik, aszerint, hogy az alkotók kit kérnek fel. Ezúttal Balázs Andreára esett a választás.

Aparegény PTSD-vel

Megosztó könyv, elutasítottságának mértéke attól függ, ki milyen mértékben kezeli tabuként a gyermek-szülő kapcsolatot a közösségi térben. Növeli az ellenérzések amplitúdóját, hogy az apa, akiről és akinek a betegségéről és haláláról a bejegyzések szólnak, a magyar kultúra ikonikus személyisége volt, és a róla kialakuló negatív kép a legenda lebontásával is jár.

Térbe írt emlékezet

A kiállítás az otthon alapélményét, érzelmi és fizikai dimenzióit járja körül. Az otthon mint az emlékezet tere jelenik meg, miközben a tárlat egyáltalán nem melankolikusan nosztalgikus, sőt az anyagot nézve a veszteség hidege is megérint.

Orbán ugyanazt mondta, amit Lázár mondott

A cigányság azért nem tud magasabb státusú és magasabb jövedelmet ígérő szakmákhoz hozzáférni, mert nem tudja, nem is tudhatja leküzdeni azokat a társadalmi hátrányokat, amelyeket most már 16 éve a Fidesz-kormányok tudatos politikája tart fenn és súlyosbít – az oktatásban, a büntetőpolitikában, a szociálpolitikában, a romákat segítő civil szervezetek marginalizálásában.