Még egy szobor ledőlt: már nem a Paddington 2. minden idők legjobb filmje

Mikrofilm

Nincs már 100 százalékos film a RottenTomatoeson.

Nemrég adtunk hírt róla, hogy egy frissen előkerült, 80 éves kritikának köszönhetően oda az Aranypolgár makulátlan kritikai átlaga a legismertebb ilyen jellegű oldalon, a RottenTomatoeson. Most egy újabb szobor dőlt le ugyanezen a honlapon: felkerült az első negatív kritika a Paddington 2. című családi filmről, melynek értékelése így 99 százalékra esett vissza. A Minden idők 100 legjobb filmjét felsoroló listán így nincs már 100 százalékos mozi. Az első helyezett Ez történt egy éjszaka 99-en, a második Modern idők 98-on, a harmadik Fekete párduc pedig 96 százalékon áll. A nemrég trónfosztott Aranypolgár 99 százalékkal az ötödik, a Paddington 2. pedig 99-cel a 78. pozíciót foglalja el. Nem érdemes tehát rációt keresni, a súlyozásnak köszönhetően a kritikák száma és egy rakás egyéb tényező befolyásolja a sorrendet.

A trónfosztástól függetlenül a Paddington megmaradt az elmúlt évek egyik legimádottabb filmjének. A Michael Bond könyveiből készült első részt 2014-ben mutatták be, és meglepetésre óriási sikert aratott. Amerikában futószalagon gyártják a hasonló, jól ismert animált karaktereket élő szereplőkkel keverő filmeket, melyek leginkább hasraesős poénokkal és vicces állathangokkal operálnak (az Alvin és a mókusokból már négy rész készült, de ide sorolható az épp most a magyar mozikban futó Tom és Jerry is). A Paddigton akár ilyen is lehetett volna, ám ennek épp az ellentéte: vicces, bájos és melegszívű családi film, mely nemcsak a kasszáknál aratott sikert, de a kritikusok is odáig voltak érte. A már emlegetett RottenTomatoes oldalon 97 százalékos értékeléssel áll.

2017-ben meg is érkezett a Paddington 2., ismét Paul King rendezésében és a főszereplő macinak hangot kölcsönző Ben Whishaw-val. A folytatás gyakorlatilag ott folytatta, ahol az első rész abbahagyta, ráadásul a főszereplő báját még egy teljesen valószerűtlen, mégis működő börtönhelyszínnel is megfejelte. Bevételeit tekintve körülbelül hasonlóan teljesített, mint az első felvonás,

a kritikusok azonban a vállukra vették a filmet, amely fel is kúszott a RottenTomatoes listájának csúcsára.

Hogy a Paddington 2. jobb lenne az Aranypolgárnál, a Szédülésnél vagy A keresztapánál, azt persze kevés kritikus gondolja így. Egyszerűen ez az a film, amely a legjobban járt a kritikaösszesítő oldal rendszerével: a RottenTomatoes ugyanis a feltöltött kritikákat egyszerűen besorolja a pozitív (friss paradicsom) vagy negatív (romlott paradicsom) értékelések közé, és ezek arányából számítja ki egy film átlagát. A Paddington 2.-t tehát nem kötelező minden kritikusnak imádnia a jó eredményért (bár elég néhány írást elolvasnunk hogy lássuk: a legtöbben igenis imádják), elég, ha senki nem utálja – és pontosan ez történt. A figura és maga a film is van olyan szórakoztató és elbűvölő, hogy még a legszőrösebb szívű firkászok sem húzzák le.

A most az oldalra felkerült kritikus mégis így tett: a Film Authoritynak író Eddie Harrison mesterkéltnek és nevetségesnek bélyegezte a mozit. „Negatívan kritizáltam a Paddington 2.-t a BBC rádióban a 2017-es megjelenésekor és azóta még számtalan alkalommal – a kritikám minden egyes szava mellett kiállok” – mondta a kritikus, aki szerint a főszereplő medvét minimum az űrbe kellene lőni, vagy atomot kellene dobni rá. Harrison tehát valójában, szívből gyűlöli a filmet, és nem csak azért publikálta a lehúzó írását hogy 15 perces hírnevet szerezve magának direkt rontsa a mozi értékelését. Erre is volt ugyanis példa: a 2017-es Lady Bird sokáig 100 százalékon állt, egy Cole Smithey nevű kritikus pedig csak azért posztolt elmarasztaló írást, hogy rontsa az átlagát.

Negatív kritika ide vagy oda, a Paddington harmadik része máris előkészület alatt áll. Lapunk második részről írt kritikája itt olvasható.

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.