Még egy szobor ledőlt: már nem a Paddington 2. minden idők legjobb filmje

Mikrofilm

Nincs már 100 százalékos film a RottenTomatoeson.

Nemrég adtunk hírt róla, hogy egy frissen előkerült, 80 éves kritikának köszönhetően oda az Aranypolgár makulátlan kritikai átlaga a legismertebb ilyen jellegű oldalon, a RottenTomatoeson. Most egy újabb szobor dőlt le ugyanezen a honlapon: felkerült az első negatív kritika a Paddington 2. című családi filmről, melynek értékelése így 99 százalékra esett vissza. A Minden idők 100 legjobb filmjét felsoroló listán így nincs már 100 százalékos mozi. Az első helyezett Ez történt egy éjszaka 99-en, a második Modern idők 98-on, a harmadik Fekete párduc pedig 96 százalékon áll. A nemrég trónfosztott Aranypolgár 99 százalékkal az ötödik, a Paddington 2. pedig 99-cel a 78. pozíciót foglalja el. Nem érdemes tehát rációt keresni, a súlyozásnak köszönhetően a kritikák száma és egy rakás egyéb tényező befolyásolja a sorrendet.

A trónfosztástól függetlenül a Paddington megmaradt az elmúlt évek egyik legimádottabb filmjének. A Michael Bond könyveiből készült első részt 2014-ben mutatták be, és meglepetésre óriási sikert aratott. Amerikában futószalagon gyártják a hasonló, jól ismert animált karaktereket élő szereplőkkel keverő filmeket, melyek leginkább hasraesős poénokkal és vicces állathangokkal operálnak (az Alvin és a mókusokból már négy rész készült, de ide sorolható az épp most a magyar mozikban futó Tom és Jerry is). A Paddigton akár ilyen is lehetett volna, ám ennek épp az ellentéte: vicces, bájos és melegszívű családi film, mely nemcsak a kasszáknál aratott sikert, de a kritikusok is odáig voltak érte. A már emlegetett RottenTomatoes oldalon 97 százalékos értékeléssel áll.

2017-ben meg is érkezett a Paddington 2., ismét Paul King rendezésében és a főszereplő macinak hangot kölcsönző Ben Whishaw-val. A folytatás gyakorlatilag ott folytatta, ahol az első rész abbahagyta, ráadásul a főszereplő báját még egy teljesen valószerűtlen, mégis működő börtönhelyszínnel is megfejelte. Bevételeit tekintve körülbelül hasonlóan teljesített, mint az első felvonás,

a kritikusok azonban a vállukra vették a filmet, amely fel is kúszott a RottenTomatoes listájának csúcsára.

Hogy a Paddington 2. jobb lenne az Aranypolgárnál, a Szédülésnél vagy A keresztapánál, azt persze kevés kritikus gondolja így. Egyszerűen ez az a film, amely a legjobban járt a kritikaösszesítő oldal rendszerével: a RottenTomatoes ugyanis a feltöltött kritikákat egyszerűen besorolja a pozitív (friss paradicsom) vagy negatív (romlott paradicsom) értékelések közé, és ezek arányából számítja ki egy film átlagát. A Paddington 2.-t tehát nem kötelező minden kritikusnak imádnia a jó eredményért (bár elég néhány írást elolvasnunk hogy lássuk: a legtöbben igenis imádják), elég, ha senki nem utálja – és pontosan ez történt. A figura és maga a film is van olyan szórakoztató és elbűvölő, hogy még a legszőrösebb szívű firkászok sem húzzák le.

A most az oldalra felkerült kritikus mégis így tett: a Film Authoritynak író Eddie Harrison mesterkéltnek és nevetségesnek bélyegezte a mozit. „Negatívan kritizáltam a Paddington 2.-t a BBC rádióban a 2017-es megjelenésekor és azóta még számtalan alkalommal – a kritikám minden egyes szava mellett kiállok” – mondta a kritikus, aki szerint a főszereplő medvét minimum az űrbe kellene lőni, vagy atomot kellene dobni rá. Harrison tehát valójában, szívből gyűlöli a filmet, és nem csak azért publikálta a lehúzó írását hogy 15 perces hírnevet szerezve magának direkt rontsa a mozi értékelését. Erre is volt ugyanis példa: a 2017-es Lady Bird sokáig 100 százalékon állt, egy Cole Smithey nevű kritikus pedig csak azért posztolt elmarasztaló írást, hogy rontsa az átlagát.

Negatív kritika ide vagy oda, a Paddington harmadik része máris előkészület alatt áll. Lapunk második részről írt kritikája itt olvasható.

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.