Miért van ilyen kevés film az I. világháborúról?

  • Szabó Ádám
  • 2020. január 30.

Mikrofilm

Például régebben volt, mint a második.

Sam Mendes látszólag vágás nélkül készült háborús mozija, az 1917 a producerek után a Rendezők Céhétől is elhozta a fődíjat, így minden bizonnyal az Oscaron is legyőzi majd a dél-koreai filmcsodát. Ráadásul a filmet nemcsak a szakma és a kritikusok, de a közönség is csípi: 90 milliós büdzséjére világszinten máris 200 millió dollárt szedett össze, a számláló pedig az aranyszobrok kiosztása után valószínűleg ugrásszerűen megugrik majd.

Az 1917 legnagyobb truvája persze az, hogy úgy néz ki, mintha egyetlen felvétellel készült volna, igazán érdekessé viszont az teszi, hogy rendhagyó módon nem a második világháborúról szól. Az azt tematizáló filmekkel már Dunát lehetne rekeszteni, a Nagy Háború azonban meglepően kevés mozit ihletett. Akad persze néhány klasszikus, mint minden idők egyik legepikusabb történelmi filmje, a 7 Oscaros Arábiai Lawrence; Kubrick egyik legjobbja, A dicsőség ösvényei; vagy épp az első háborús hangosfilm, ami Oscart nyert, az 1930-as Nyugaton a helyzet változatlan; mindez azonban elenyészően kevés ahhoz képest, Vietnamról vagy a II. világháborúról hány mozi készült.

Az elmúlt néhány évtizedben ráadásul mintha még inkább háttérbe szorult volna a téma.

Ha születtek is filmek, vagy a kritikusoknál vagy a közönségnél hasaltak el. Így járt Richard Attenborough Szerelemben, háborúbanja, a Flyboys – Égi lovagok és a Hosszú jegyesség is. Spielberg harci pacija, a Hadak útján szolid sikert aratott 2011-ben (6 Oscar-jelölés), de még a rendező filmográfiájában sem tartozik a jobb filmek közé, 80 millió dolláros tengerentúli bevételével viszont bemutatójakor a legjövedelmezőbb mozinak számított a témában.

A bevételi eredményeit csak a 2017-es Wonder Womannek sikerült megdöntenie, a Csodanő kalandja viszont inkább képregényfilm, mint háborús mozi. A Filmschoolreject cikkének abban viszont igaza van, hogy az I. vh. sokkal fontosabb szerepet játszik ebben a filmben, mint a II. vh. az Amerika kapitány: Az első bosszúállóban. Az ugyanis, hogy egy ilyen moziban nem Hitlerék a főgonoszok, lassan már önmagában revizionista tettnek számít.

"Az első világháború volt a modern hadviselés kezdete" – magyarázta Krysty Wilson-Cairns, az 1917 társforgatókönyvírója. A háborúban egyszerre voltak jelen a díszes lovasság és a karddal felszerelt katonák, valamint a tankok, gépfegyverek és a légi harceszközök. Mégsem ez adja az ekkor játszódó háborús mozik különlegességét: míg a II. világháborúban ott vannak az egyértelmű gonoszok, a nácik, az elsőben nincsenek ilyen instant formában érkező rosszfiúk. A konfliktus és a a résztvevő felek kapcsolatai is összetettebbek. A második világégésről szóló filmek általában nagy csatákról, dicső tettekről és hős katonákról szólnak, az első viszont jobbára híján van ilyen heroikus és filmszerű sztoriknak. Az I. világháborút tematizáló mozik valójában a háború borzalmáról, a jelentéktelenségről, a tömegek pusztulásáról szólnak – magyarázza a Bucknell Egyetem történelemprofesszora. Ha nincs egyértelmű gonosz, akkor minden halál magában hordozza a feleslegességet; a győzelmet pedig a túlélés, és nem a dicsőség megszerzése jelenti.

Hollywood azonban nem csak azért kedveli kevésbé a Nagy Háborút, mert annak narratívája sokkal kevésbé filmszerű.

Azért is, mert az amerikaiak az európaiakkal ellentétben alig másfél évig vettek részt benne; harcuk pedig nem tartott tovább egy évnél. A Kansas Cityben található I. világháborús múzeum igazgatója szerint ebből adódik, hogy az amerikaiak teljesen máshogy tekintenek a harcokra: segítettek megnyerni a háborút a szövetségeseiknek, de közel sem kellett annyit szenvedni, mint nekünk; vagy épp nekik a későbbi háborús konfliktusokban. Ha az amerikaiak mégis filmet készítenek a témában, akkor is igyekszenek egy-egy hősre kihegyezni azt: ilyen volt Howard Hawks York őrmestere 1941-ben. Az I. vh. azonban inkább a tömegek harca volt, hősi áttörések helyett sokkal jellemzőbb volt a sáncok mögé húzódó, idegőrlő állóháború; mindez pedig kevésbé izgalmas mozgóképen, mint mondjuk a D-nap.

Tavaly azonban mintha történt volna valami: először Peter Jackson rendhagyó dokuja, az archív felvételeket felújító Akik már nem öregszenek meg aratott nagy sikert, majd érkezett Sam Mendes, aki saját nagyapja visszaemlékezései alapján készítette el az 1917-et. Ha megnyeri az Oscart, a Szárnyak, az Arábiai Lawrence és a Nyugaton a helyzet változatlan után ez lesz a negyedik Oscar-győztes I. világháborús mozi. Csak összehasonlításképpen: a második világégésről szóló mozik közül 8 nyerte el az aranyszobrocskát, nem számolva A muzsika hangjait vagy A király beszédét, melyben a harcok csak a háttérben jelennek meg.

Figyelmébe ajánljuk