Miért van ilyen kevés film az I. világháborúról?

  • Szabó Ádám
  • 2020. január 30.

Mikrofilm

Például régebben volt, mint a második.

Sam Mendes látszólag vágás nélkül készült háborús mozija, az 1917 a producerek után a Rendezők Céhétől is elhozta a fődíjat, így minden bizonnyal az Oscaron is legyőzi majd a dél-koreai filmcsodát. Ráadásul a filmet nemcsak a szakma és a kritikusok, de a közönség is csípi: 90 milliós büdzséjére világszinten máris 200 millió dollárt szedett össze, a számláló pedig az aranyszobrok kiosztása után valószínűleg ugrásszerűen megugrik majd.

Az 1917 legnagyobb truvája persze az, hogy úgy néz ki, mintha egyetlen felvétellel készült volna, igazán érdekessé viszont az teszi, hogy rendhagyó módon nem a második világháborúról szól. Az azt tematizáló filmekkel már Dunát lehetne rekeszteni, a Nagy Háború azonban meglepően kevés mozit ihletett. Akad persze néhány klasszikus, mint minden idők egyik legepikusabb történelmi filmje, a 7 Oscaros Arábiai Lawrence; Kubrick egyik legjobbja, A dicsőség ösvényei; vagy épp az első háborús hangosfilm, ami Oscart nyert, az 1930-as Nyugaton a helyzet változatlan; mindez azonban elenyészően kevés ahhoz képest, Vietnamról vagy a II. világháborúról hány mozi készült.

Az elmúlt néhány évtizedben ráadásul mintha még inkább háttérbe szorult volna a téma.

Ha születtek is filmek, vagy a kritikusoknál vagy a közönségnél hasaltak el. Így járt Richard Attenborough Szerelemben, háborúbanja, a Flyboys – Égi lovagok és a Hosszú jegyesség is. Spielberg harci pacija, a Hadak útján szolid sikert aratott 2011-ben (6 Oscar-jelölés), de még a rendező filmográfiájában sem tartozik a jobb filmek közé, 80 millió dolláros tengerentúli bevételével viszont bemutatójakor a legjövedelmezőbb mozinak számított a témában.

A bevételi eredményeit csak a 2017-es Wonder Womannek sikerült megdöntenie, a Csodanő kalandja viszont inkább képregényfilm, mint háborús mozi. A Filmschoolreject cikkének abban viszont igaza van, hogy az I. vh. sokkal fontosabb szerepet játszik ebben a filmben, mint a II. vh. az Amerika kapitány: Az első bosszúállóban. Az ugyanis, hogy egy ilyen moziban nem Hitlerék a főgonoszok, lassan már önmagában revizionista tettnek számít.

"Az első világháború volt a modern hadviselés kezdete" – magyarázta Krysty Wilson-Cairns, az 1917 társforgatókönyvírója. A háborúban egyszerre voltak jelen a díszes lovasság és a karddal felszerelt katonák, valamint a tankok, gépfegyverek és a légi harceszközök. Mégsem ez adja az ekkor játszódó háborús mozik különlegességét: míg a II. világháborúban ott vannak az egyértelmű gonoszok, a nácik, az elsőben nincsenek ilyen instant formában érkező rosszfiúk. A konfliktus és a a résztvevő felek kapcsolatai is összetettebbek. A második világégésről szóló filmek általában nagy csatákról, dicső tettekről és hős katonákról szólnak, az első viszont jobbára híján van ilyen heroikus és filmszerű sztoriknak. Az I. világháborút tematizáló mozik valójában a háború borzalmáról, a jelentéktelenségről, a tömegek pusztulásáról szólnak – magyarázza a Bucknell Egyetem történelemprofesszora. Ha nincs egyértelmű gonosz, akkor minden halál magában hordozza a feleslegességet; a győzelmet pedig a túlélés, és nem a dicsőség megszerzése jelenti.

Hollywood azonban nem csak azért kedveli kevésbé a Nagy Háborút, mert annak narratívája sokkal kevésbé filmszerű.

Azért is, mert az amerikaiak az európaiakkal ellentétben alig másfél évig vettek részt benne; harcuk pedig nem tartott tovább egy évnél. A Kansas Cityben található I. világháborús múzeum igazgatója szerint ebből adódik, hogy az amerikaiak teljesen máshogy tekintenek a harcokra: segítettek megnyerni a háborút a szövetségeseiknek, de közel sem kellett annyit szenvedni, mint nekünk; vagy épp nekik a későbbi háborús konfliktusokban. Ha az amerikaiak mégis filmet készítenek a témában, akkor is igyekszenek egy-egy hősre kihegyezni azt: ilyen volt Howard Hawks York őrmestere 1941-ben. Az I. vh. azonban inkább a tömegek harca volt, hősi áttörések helyett sokkal jellemzőbb volt a sáncok mögé húzódó, idegőrlő állóháború; mindez pedig kevésbé izgalmas mozgóképen, mint mondjuk a D-nap.

Tavaly azonban mintha történt volna valami: először Peter Jackson rendhagyó dokuja, az archív felvételeket felújító Akik már nem öregszenek meg aratott nagy sikert, majd érkezett Sam Mendes, aki saját nagyapja visszaemlékezései alapján készítette el az 1917-et. Ha megnyeri az Oscart, a Szárnyak, az Arábiai Lawrence és a Nyugaton a helyzet változatlan után ez lesz a negyedik Oscar-győztes I. világháborús mozi. Csak összehasonlításképpen: a második világégésről szóló mozik közül 8 nyerte el az aranyszobrocskát, nem számolva A muzsika hangjait vagy A király beszédét, melyben a harcok csak a háttérben jelennek meg.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.