Folytatják a megosztó NER-kompatibilis blődlit, de jetskizik-e újra Vajna Tímea?

  • narancs.hu
  • 2019. március 25.

Mikrofilm

Jön, jön, jön!

A Filmalap már kétmillió forintot el is költött a Pappa pia 2 fejlesztési támogatására, a forgatókönyvet Kormos Anett írja, a film producere az első részt is jegyző Tőzsér Attila.

Azért írtuk a címben, hogy megosztó filmről van szó, mert a kritikusok egyöntetűen utálták, a közönség viszont kedvelte, legalábbis közel 230 ezren jegyet váltottak rá.

A Pappa pia ezzel a Vajna-korszak hatodik legnézettebb filmje lett.

false

Azért írtuk, hogy NER-kompatibilis, mert Varga Balázzsal, az ELTE tanárával és a Filmrendszerváltás című könyv szerzőjével éppen erről beszélgettünk 2017-ben. Idézzük a filmesztétát:

"Témáját tekintve a hazatérésről és hazatalálásról szól ez a rémes címmel megvert zenés vígjáték. „Magyarország jó hely, és neked itt van dolgod” – ez így önmagában egy tiszta, pozitív üzenet, aminek mégis politikai áthallása van, alkotói szándéktól függetlenül. Noha nem valószínű, hogy a Pappa piának célja lenne, hogy – a kormány sokmilliós kampányához hasonlatosan – megpróbálja hazacsábítani az Angliában dolgozó fiatalokat. Egyébként Csupó filmje a szexizmusával és maszkulin mintáival sem lóg ki a magyar filmes sodorból. Az igazi alfahím hazatér és itthon marad. A hamis alfahím nemcsak elbukik: az is kiderül róla, hogy női cipőket lopkod és azokat hordja. A női főhős feladja karriervágyait, nem lesz emberi jogi aktivista, mert a külföldi tanulásra félretett pénzét a csónakház megmentésére költi. Van tehát egy nagyon általános, mondhatni globális műfaji mintázat, és az töltekezik fel speciális helyi színekkel és kontextusokkal. Ezekben a dolgokban nem nehéz megtalálni a politikai olvasatot, de azért nem is kötelező. Én mondjuk sokkal szívesebben elemezném a filmet a műfaji minták felől, mert egy csomó bizonytalansága nem a ráolvasható politikai kontextusokból fakad. De hogy a Pappa pia NER-kompatibilitása átlagon felüli, az egyértelmű.

A jestkiző Vajna Tímeról azért írtunk a címben, mert így kezdődik a film, és akárhogy nézzük, ez mindenképp emlékezetes gesztus. Varga Balázst erről is kérdeztük anno. A válasz:

A Filmalap nem azonos Vajnával, de Vajnának mint médiamogulnak és celebritásnak az árnyéka határozottan rávetül erre a filmre. A Pappa pia olyan politikai térben született, ami átértelmezhet motívumokat és befolyásolhatja, hogy mit gondolunk a filmről. A sztorihoz semmiben sem kapcsolódó nyitójelenet blődlijét még vérmérséklettől függően lehet cinizmusnak vagy éppen önironikus gegnek tartani.

Blődlinek pedig azért neveztük ezt a nézőszámot tekintve mindenképp sikeres filmet, mert a Narancs kritikusa ezt írta róla bemutatása idején:

Hogy a Pappa Pia mennyire nem szól másról, mint a közönség lenézéséről és átveréséről, azt a színészek is tudhatták, csupa rutin és manír, amit művelnek; arra a gyalázatos ripacskodásra pedig, amit Nagy Feró és Reviczky Gábor művel, nincsenek is szavak. Nem véletlenül nyilatkozta Stohl András a film forgatásáról a Blikknek: „Szinte felüdülés volt ide jönni. A Válótársak forgatása olyan megfeszített tempóban folyt, és folyik most is, hogy ide jártam pihenni.

Az első részre az Filmalap bő egymilliárd forintot költött.

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.