Több mint másfél év várakozás után szeptember 3-án megérkezett a Netflixre A nagy pénzrablás utolsó, ötödik évadának első felvonása. A sorozat persze már másnap a nézettségi toplista élére ugrott a világ számos pontján, köztük Magyarországon is. Sikere több szempontból is korszakosnak számít a streamingplatform történetében; ez például a leghosszabb ideje a Top 10-ben található sorozat, megelőzve még a Jóbarátokat is, igaz, utóbbinak már esélye sincs a trónfosztásra, miután tavaly januárban végleg kikerült a kínálatból. Mi, magyarok a jelek szerint ráadásul mindenki másnál jobban imádjuk az üzekedő, Dalí-maszkos bankrablókat: nálunk az új évadtól függetlenül is szinte folyamatosan a legnézettebbek között van a műsor, és nincs még egy ország, ahol ilyen kitartóan, ilyen hosszú ideje – több mint másfél éve! – ott tanyázna a toplistán.
„A show jobban működik darálva, mint külön-külön, darabonkénti részekkel”
– mutatott rá a siker egyik okára a sorozat egyik alkotója, Álex Pina, hozzátéve, reklámokkal megszakítva, heti adagokban egyszerűen elveszne a műsor feszültsége. Nem véletlen tehát, hogy ahhoz, hogy A nagy pénzrablás világszenzációvá váljon, kellett a Netflix is, mely kulturális tényezővé tette a binge-watchingot, azaz a darálást, és minden idők egyik legnézettebb sorozatává a spanyol bankrablás-történetet, amely először, saját közönsége előtt megbukott. De ne szaladjunk ennyire előre!
A sorozat megszületése a GQ cikke szerint egy függőágyban heverészve született meg Pina fejében, valahol egy panamai tengerparti strandon. A Bebörtönözve című női börtöndrámája befejezése után épp azon gondolkodott, mibe vágjon bele legközelebb: valami könnyedebb hangulatú műsorra vágyott, ami viszonylag kevés pénzből megvalósítható – mondjuk egy olyan történetre, amelyet teljes egészében fel tudnak venni egy stúdióban, a sztori és az ötlet viszont van annyira izgalmas, hogy a nézők azt sem bánják, ha mindez egy helyszínen játszódik.
Legyen egy rablás – ugrott be neki, majd hamar megszülettek a fejében a referenciapontok is: Kutyaszorítóban-típusú flashbackek, Luis García Berlanga (A hóhér; A tehén; Isten hozta, Mr. Marshall!) filmjeiben látható fekete humorral fűszerezve.
A történet szerint Salvador Dalí-maszkot viselő rablók egy csoportja – mindegyikük egy világváros nevét viseli – betör a spanyol Királyi Pénzverdébe, és 67 embert túszul ejtve pénznyomtatásba kezd. A terv azonban félresiklik, románcok szövődnek, a visszatekintések segítségével megismerhetjük a karakterek múltját és az őket mozgató motivációkat is, miközben folyamatosan változnak a közöttük és túszaik között lévő viszonyok.
A sorozat végül a La Casa De Papel, azaz A papír háza nevet kapta, és eredetileg az Antena 3 nevű spanyol csatorna mutatta be 2017-ben. Kétfelvonásos minisorozatnak tervezték 15 résszel, a bemutatkozása pedig viszonylag nagy sikert aratott: a premiert 4,3 millióan nézték. A nézettség azonban folyamatosan esett, míg végül a finálé után az alkotók már nem is reménykedtek folytatásban. Elemzők szerint a nézők elpártolásához az is hozzájárult, hogy túl későn tűzték műsorra a tévében, és bár az első rész az újdonsága miatt annak ellenére tudott tömegeket vonzani, hogy a 20:45-kor kezdődő Real Madrid-meccs után vetítették, a sokszor este 11 után vetített sorozat ekkora folyamatos nézettségről nem is álmodhatott.
Javier Gómez Santander író a mai napig bukásnak tartja a spanyol sugárzást, ez azonban nem állította meg Álex Pinát abban, hogy még az utolsó részek sugárzása előtt egy pendrive-on el ne küldje a műsort Diego Ávalosnak, a Netflix spanyol nyelvű műsoraiért felelős alelnökének. „Még a Los Angelesbe tartó repülőutam alatt megnéztem és tudtam, hogy ez valami különleges” – nyilatkozta Ávalos, aki hamar le is szerződtette a műsort. Az üzletet már csak azért is könnyű volt nyélbe ütni, mert a streamingóriásnak Pinával és az Antena 3-mal is élő szerződése volt.
Nem ez volt a Netflix első spanyol gyártású sorozata (hanem a Club de Cuervos című dramedy, amely egy futballcsapatot öröklő testvérpárt mutatott be), de A nagy pénzrablás volt az első nem angol nyelvű műsor, amely nemzetközi sikert aratott. Ehhez kellettek azok a változtatások is, amelyeket a cég eszközölt a műsoron: az epizódokat rövidebbre és feszesebbre vágták, melyekből így 15 helyett 22 lett, az eredeti címet pedig megváltoztatták a pofátlanul egyszerű Money Heist-re.
Emellett azonban szinte semmit nem költöttek marketingre, mindenféle extra promóció nélkül eresztették a közönségre az első felvonást 2017. december 20-án, a másodikat pedig 2018. április 6-án. A siker hamar beütött: a sorozat rövid idő alatt az IMDb legnépszerűbb sorozatainak listáját és a Netflix globális top 10-ét is meghódította. Mindez talán a színészeket lepte meg a legjobban. A Riót alakító Miguel Herrán egy 45 perces autóút alatt hüledezve figyelte, amint Insta-követőinek száma 50 ezerről 1 millióra emelkedik; a Berlint játszó Pedro Alonso pedig épp Firenzében csodálta a Dávid-szobrot, amikor feltűnt neki, hogy a múzeumban az emberek inkább őt figyelik.
Mindezek után a Netflix még 2018 áprilisában berendelte a készítőktől a folytatást 16 epizóddal – ezzel együtt pedig a jóval nagyobb pénz is megérkezett. Javier Gómez Santander író addig csak álmodozhatott arról, hogy nagyköltségvetésű sorozaton dolgozhasson. „Mikor azt írod, hogy ’ez Panamában vagy a Fülöp-szigeteken játszódik’, és senki nem mondja, hogy nem. Mindez a valóságban is megtörtént” – emlékezett vissza. 2019 júliusában végül bemutatták a 8 részes 3. évadot, majd ezt követte a 4. évad 2020 áprilisában.
A sorozat népszerűségéről sokat elmond, hogy még a From Tokyo to Berlin című, színfalak mögötti promóműsora is meghódította a nézettségi listákat, köztük itthon is, a Nemzetközi Emmy-díj pedig már tényleg csak hab volt a tortán. A Netflix persze addig szeretné ütni a vasat, amíg meleg, épp ezért a 10 részes utolsó, 5. évadot két részletben, 5-5 epizóddal mutatják be. A most szeptemberi első adag után decemberben érkezik a valódi lezárás – addigra ismét csúcsra lehet majd járatni a nézőszámokat.
Ahogy azt Pina is elmondta, a sorozat sikeréhez elengedhetetlen volt a Netflix nevével fémjelezte darálás, azaz hogy az egyes részeket a saját tempónkban, bármikor, akár zsinórban egymás után is megnézhetjük – így élhetjük át igazán krimi feszültségét és fordulatait.
Másrészt azonban pont ez a darálás hozta el, hogy ma már sokkal kevesebb az olyan sorozat, amely köré tartós, nagyszámú rajongói közösség tud kialakulni. Azzal, hogy a streamingplatformokon teljes évadok érhetők el és nézhetők meg azonnal, kevesebb lehetőség van a hájp felépítésére, míg régen a rajongók minden részt egyidőben láttak, hétről hétre várták az új részeket, és egy-egy sorozat hónapokon keresztül futott. A Trónok harcát emlegetik az utolsó ilyen, közösségformáló sorozatként, de a spanyol sorozat bebizonyította, hogy a streamingen második esélyt kapva is meg lehet hódítani a világot.
A sikerhez ugyanis ma már kétség sem fér: a rajongók közé tartozik Stephen King vagy épp Neymar is, aki egy cameószerepben már fel is bukkant az egyik részben. A latin popsztár, Bad Bunny több számában is utalt már a show-ra, amelynek több eleme is popkulturális szenzációvá vált. Betétdala, a Bella Ciao eredetileg egy olasz antifasiszta protestdal volt, ma reneszánszát élo, többek között Steve Aoki készített belőle diszkóslágert. Ikonikus jelmezei a halloweeni partik legnépszerűbb maskarái közé tartoznak.
„George Lucas azt mondta: mindenki tudja, hogyan néz ki egy Star Wars-karakter. Ugyanezt akartuk elérni mi is”
– nyilatkozta Jesús Colmenar rendező, hogyan született meg az ikonikus kosztüm, a piros kezeslábas és a Dalí-maszk.
De hogy pontosan mi áll a sorozat elképesztő népszerűsége mögött, arra több elmélet is létezik. Pina szerint a 21. században nemcsak a tévé, de a nézők is megváltoztak: „A kilencvenes, kétezres években a tévézőknek volt egyfajta védangyaluk: ő vigyázott arra, hogy a főhős mindenképpen túléljen, és bármilyen rosszul állnak a dolgok, a végén minden jóra forduljon.
A nézői élmény azonban sokkal jobb, ha a dolgok inkább rosszra fordulnak”
– nyilatkozta, hozzátéve: ma már a főhősnek sem kell makulátlanul jónak lennie. „Egy gonosz perverziói nagyon vonzóak tudnak lenni” – célzott az egyik legnépszerűbb karakterre, Berlinre, aki homofób, nárcisztikus, egocentrikus és egyben kegyetlen is.
Ezt a fajta bűnös élvezetet A nagy pénzrablás több szempontból is kiszolgálja. Pina szerint a legfőbb cél mindig a szórakoztatás, de igyekeztek a bűnügyi és akció műfajokat a latin temperamentummal keverni. „Sajátos szenvedélyességet adtunk hozzá a heist-mozikhoz, amelyek épp a hidegségükről és jól kiszámított akcióikról ismertek” – mutatott rá. A Tokiót játszó Úrsula Corberó szintén a latinos vonásokat emelte ki: „Az érzések, a testvériség és a szerelem legalább olyan fontos, mint a történet”.
A nagy pénzrablás valóban olyan, mint egy szappanoperába oltott bűnügyi krimi,
a csavaros fordulatok mellett legalább ilyen súllyal esik a latba, hogy esztétikus emberek szexelnek, veszekednek vagy épp szövetkeznek egymással. Mindemellett Pina szerint ott van még egy fontos dolog, amellyel a sorozat ráérzett a globális közhangulatra: a politikai él, a Don Quixote-szerű lázadás, amit például a már említett Bella Ciao című dal is képvisel. „Szkepticizmus a kormányzat, a központi bankok, a rendszer ellen. Mindez azonban nem lenne ilyen hatásos, ha nem egy szórakoztató történetben mesélnénk el” – emelte ki az alkotó, aki szerint az akciófilmeket általában üresnek és felszínesnek, a szociális mondanivalóval rendelkező, politikai mozikat pedig unalmasnak tartják az emberek – nekik azonban sikerült megfelelő módon ötvözniük a kettőt.
A harmadik évad már 34 milliós nézettséget hozott a shownak, amely akkor rekordnak számított a nem angol nyelvűek között. Tavaly már a 65 milliós nézőszámot is elérték, ez több, mint a karantén legsikeresebb sorozatáé, a Tigrisvilágé. Bár azóta azonban akadt már olyan, nem angol nyelvű sorozat, ami ezt is megdöntötte – a Lupin című francia krimivígjáték –, ahhoz, hogy egy idegennyelvű műsor ilyen magasságokba elérhessen, kellett A nagy pénzrablás sikere is. A show ugyanis a Netflix számára is bizonyította, hogy érdemes az Amerikán kívüli területekre is figyelmet és pénzt áldozniuk. Ma már egyre több a sikeres spanyol sorozat is a platformon – ott van A nyílt tengeren című, 40-es években játszódó bűnügyi rejtély, vagy még inkább az Elit című tinithriller –, egyelőre azonban még nem tudni, mi lesz a következő nagy kulturális szenzáció.
A nagy pénzrablás elérhető a Netflixen.
Kedves Olvasónk!
Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.
Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.
Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
