"Tilos volt a homoszexualitásról tanítani az iskolákban"

  • - köves -
  • 2021.09.13 16:58

Mikrofilm

Mozikban a Szupernóva, egy meleg pár története. De mit kért a rendező Colin Firth-től, amit a sztár még sosem csinált filmen?

Harry Macqueen, a Szupernóva rendezője, színészként kezdte, s mint mondja, ez is szerepet játszott abban, hogy második filmjéhez, amelynek a forgatókönyvét is maga írta, olyan sztárokat sikerült megnyernie, mint Colin Firth és Stanley Tucci. A szerencsés rendezővel tavaly ősszel egy Zoom-kerekasztal során beszélgettünk; ő egy -  vélhetően angliai - kölcsönlakás kölcsönkönyvespolca előtt ült, mi a budapesti nappalinkban.

magyarnarancs.hu: A film elején a főszereplő meleg pár, Tusker és Sam azon viccelődnek vezetés közben, hogy a GPS hangja kísértetiesen hasonlít Margaret Thatcherére. „Először a 28-as cikkellyel jött, most meg azt akarja megmondani nekünk, hogy merre menjünk vakációzni” – jegyzi meg Tusker Thatcher melegellenes törvényére, a hírhedt 28-as cikkelyre célozva.

Harry Macqueen: Hál’ istennek nagy utat tettünk meg azóta, legalábbis itt Angliában. A 28-as cikkely gyakorlatilag azt jelentette, hogy tilos volt a homoszexualitásról bármit is tanítani az iskolákban. Hát, nem mondanám valami haladónak. Tusker és Sam annak a korosztálynak a tagjai, amely felnőtt fejjel végigélte a Thatcher-korszakot. Elég hosszú fejezet volt ez a számukra. Fontosnak tartottam, hogy forgatókönyvíróként valamit felvillantsak a politikai nézeteikből is. Remélem, hogy ezt sikerült némi humorral megtennem.

magyarnarancs.hu: Kezdettől fogva biztos volt benne, hogy Colin Firth alakítsa Samet és Stanley Tucci Tuskert?

HM: Miután Stanley Tucci (interjúnk vele itt) és Colin Firth leszerződtek, még jó ideig vacilláltunk azon, ki kit játsszon. Hetekig ment a pingpong oda-vissza a szerepekkel, hogy kihez melyik karakter passzolna jobban.  Ez azért nem a hagyományos szereposztási gyakorlat. Mindketten kipróbálták magukat mindkét szerepben. Miután meghoztuk a döntést, és szerintem helyesen döntöttünk, Colin és Stanley is szomorúan engedte el a másik karaktert. Nekem, mint írónak ez nagy bók volt.

magyarnarancs.hu: Fejben azért lejátszotta azt a filmet, amiben nem Tucci, hanem Firth játssza a demenciával küzdő felet?

HM: Elég sokszor eljátszottunk a gondolattal mindhárman. Mondtam is nekik, hogy meg kéne csinálnunk a filmet fordított szereposztással. Persze csak vicceltem, de abban szinte biztos vagyok, hogy szerepcsere esetén ez egy nagyon más film lenne. Nem feltétlenül rosszabb, csak más. Colinhoz és Stanley-hez bizonyos fajta szerepek kötődnek, de itt most valami mást csinálnak, nagyon is törékeny lelkeket játszanak. Normális fickókat. Colin gyakran játszik magasrangú alakokat, de nem nálunk: itt ő a gondviselő a kapcsolatban. Stanley is valami olyat csinál, amire ritkán adódik alkalma. A külvilág felé ő a társaság lelke, a szellemes és szórakoztató alak, de a felszín alatt ott a szívfájdalom. És ekkora szerepet is régen játszott. Egy nagy drámai főszerepet! Azért remélem, a fordított szereposztásból is valami jó sült volna ki.

magyarnarancs.hu: Így viszont Firth-nek jutott a zongorázós szerep. Hogy boldogult a billentyűkkel?

HM: Megmondtam neki már az elején, hogy a filmvégi zongoradarabot el kell játszania élőben, nem lesz semmi tettetés. Irritál, ha egy színész csak úgy tesz, mintha zongorázna. Colin kapott egy zongoratanárt és csak dolgozott, dolgozott és dolgozott. Nem teljesen a nulláról indult, gyerekként tanult zongorázni, szóval egy kicsit tudott, de csak egy kicsit. Végül a szóba jöhető darabok közül ő választotta ki, melyiket képes eljátszani. A zongorázós jelenetet hagytuk legutoljára. Százötvenen ültek a teremben, ahol felvettük. És akkor Colin felment a színpadra és megcsinálta.

magyarnarancs.hu: Nemcsak a színészei voltak nagymenők, de az operatőre is.

HM: Dick Pope-pal először színészként dolgoztam együtt. Nincs sok tapasztalatom rendezőként, ez a második filmem, az elsőt (Hinterland) egy hattagú stábbal forgattam, de talán épp a színészi múltam győzte meg Stanley-t és Colint, hogy igent mondjanak. És Dick is vállalta. Ő fényképezte Richard Linklater Én és Orson Welles című filmjét, amiben én is szerepeltem. És persze ő Mike Leigh (interjúnk vele itt) filmjeinek operatőre, de a többi munkáját is nagyon szeretem. Azzal, hogy mindent tud a szakma technikai részéről, még semmit sem mondtam, hisz ez természetes, de amellett hogy fantasztikus szeme van mindenhez, az érzelmekhez is nagyon ért.

A Szupernóva kritikáját a Magyar Narancs legfrissebb számának Visszhang-rovatában olvashatják.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

 

 

Neked ajánljuk