Film

Szabadon

Mikrofilm

Névtelen fiú menekül egy szárazságtól és éhezéstől sújtott birtokról a kopár szurdokok közé, valahol a forró Andalúziában.

A történet az 1940-es években, a polgárháború után játszódik, amikor a szegénység és a zsarnokság éppen megerősíti szorítását Spanyolország körül. A fiút a biztos halál várja víz és élelem nélkül, közben pedig a bosszúszomjas, értelmetlenül könyörtelen intéző is a nyomába ered, hogy visszaszerezze tőle ellopott aranyóráját. Már éppen a kiszáradás fenyegeti, amikor egy magányos nomád pásztorba botlik, akivel a kezdeti bizalmatlanság ellenére barátságot kötnek.

Benito Zambrano filmje Jesús Carrasco regénye nyomán készült, akinek eredeti története erős Cormac McCarthy-jegyeket hordoz. A könyv nem jelöl meg konkrét helyet és időt, elejt egy-két homályos posztapokaliptikus utalást – ennél Zambrano adaptációja kézzelfoghatóbb és jobban is kapcsolódik a western hagyományához. A táj ennek megfelelően főszerepet kap, Pau Esteve Birba kamerája fenséges nagytotálokban követi a poros völgyek és fennsíkok rajzolatát, amelyek szépen ki is töltik a filmben néha beülő holtidőket. Carrasco regénye (szintén McCarthyt követve) sem igazán enged betekintést a szimbolikusan lecsupaszított szereplők lelkébe és motivációiba, ezt Zambrano is megőrzi; csak szűkszavúan nyilatkozik figurái hátteréről. A motivációk is inkább szimbolikusan értelmezhetők, mint lélektanilag meggyőzők. A kulcs a dacolás az erőszakkal és a zsarnoksággal – ehhez a tanulsághoz meglehetősen kiszámítható úton jut el a film, de így sem unatkozunk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.