Tarolt a filmes szervezeteknél a Minden, mindenhol, mindenkor

Mikrofilm

A film történelmi győzelmet aratott a Színészek Céhénél. Már tényleg csak az Oscar hiányzik neki.

Magyar idő szerint március 13-án hétfő hajnalban rendezik meg a 95. Oscar-gálát, mivel azonban már túl vagyunk a Brit Filmakadémia (BAFTA) és a legnagyobb céhek díjátadóján, egyre tisztábban látszanak az esélyek.

A díjszezon korai szakaszában, tavaly szeptemberben még arról adtunk hírt, hogy Steven Spielberg önéletrajzi ihletésű családi drámájának, A Fabelman családnak áll a zászló. Azóta azonban változtak a szelek: mára az Oscar legnagyobb esélyesévé egy függetlenfilm vált, amely a sci-fitól kezdve az akción át a vígjátékig és a drámáig valamennyi műfajt magába olvaszt. A Minden, mindenhol, mindenkor nem nevezhető tipikus díjesélyesnek: egy mosodát üzemeltető kínai származású családról szól, akiknek az amerikai bürokráciával, az identitásuk jelentette kihívásokkal és kamasz lányuk lázadásával is meg kell küzdeniük, miközben dimenziók között ugrálnak néha kungfuhősökké, máskor virsliujjú teremtményekké változva.

A film eddigi karrierje pont olyan őrült és szabálytalan, mint története: tavaly márciusban mutatták be a South by Southwest fesztiválon, majd szép lassan engedték mozikba, ahol szárnyra kapott a híre. Terjesztéséért az A24 nevű csodastúdió volt felelős (őket itt mutattuk be), az okos stratégiának köszönhetően pedig hamar az év egyik legsikeresebb indie mozijává vált, meghaladva a 100 millió dolláros bevételt. Ez a közönségsiker, na meg a kritikusok egyöntetű éltetése kellett ahhoz, hogy bekerüljön a díjszezon vérkeringésébe, ahol azóta is sikert sikerre halmoz. Az Oscar-jelöltek idei kihirdetésekor már senkit nem lepett meg, hogy a Dan Kwan és Daniel Scheinert rendezte alkotás szedte össze a legtöbb, tizenegy nominációt.

Az Oscar egyik legfontosabb előrejelzőjének a BAFTA számít, hiszen a Brit Filmakadémia az amerikai Akadémiához hasonlóan több ezer szavazóból áll. Ráadásul a tagság jelentős része egybe is vág, azaz rengetegen vannak, akik a BAFTA-ra és az Oscarra is szavaznak. Ahogy azt mi is megírtuk, a britek a Nyugaton a helyzet változatlan című német háborús mozit díjazták, a szakértők szerint ez azonban nem feltétlen jelenti az Oscar-álmok végét a Minden, mindenhol, mindenkor számára: az európai szavazók keze egyébként is gyakran hajlik saját maguk felé – inkább az volt a meglepő, hogy a Remarque-adaptációt és nem A sziget szellemeit szórták meg díjakkal.

A BAFTA-hoz hasonlóan jelentős Oscar-előrejelzésnek számítanak a legnagyobb amerikai filmes szakmai céhek díjai – ezek között pedig valósággal tarolt a Minden, mindenhol... Győzött a Producerek Céhénél (PGA), sőt, Spielberget megelőzve a Rendezők Céhénél (DGA) is elvitték a fődíjat; a legnagyobb skalpjukat azonban csak most gyűjtötték be.

Magyar idő szerint hétfő hajnalban adták át a Színészek Céhének (SAG) díjait. Ez a legnagyobb filmes szakmai szervezet, amely több mint 200 ezer tagot számlál (a szervezetet ebben a cikkünkben mutattuk be bővebben). Az általuk kitüntetettekre azért is érdemes odafigyelni, mert az Oscarról szavazó Akadémia közel 10 ezres szavazóinak legnagyobb része ugyancsak színész, akik szinte mind tagjai a SAG-nak is. Vagyis azok, akik a SAG-ot odaítélik, pár hét múlva az Oscar sorsába is beleszólnak.

A Minden, mindenhol, mindenkor valósággal tarolt az ide SAG-on is: nemcsak a fődíjnak számító legjobb szereplőgárda díját hozták el, de valamennyi kategóriában győzött, ahol jelölték. Michelle Yeoh a legnagyobb esélyesnek tartott Cate Blanchettet (Tár) legyőzve a legjobb női főszereplő lett; Ke Huy Quan (portrécikkünket itt olvashatják) győzött a férfi mellékszereplők között; Jamie Lee Curtis pedig az Oscar-várományos Angela Bassettet (Fekete párduc 2.) és saját szereplőtársát, Stephanie Hsut megelőzve vitte a pálmát a női mellékszereplőknél. A díj történelme során még egyetlen film sem hasított így. A Minden, mindenhol... diadala mellett Brendan Fraser (A bálna) lenyomta Austin Butlert (Elvis); a sorozatoknál az Abbott Általános Iskola és a Fehér lótusz vitték el a főbb elismeréseket.

Tavaly mind a négy SAG-ot nyerő színész ismételni tudott az Oscaron is (Will Smith, Jessica Chastain, Troy Kotsur és Ariana DeBose), ahogy meglepetést okozva a legjobb színészgárda díját megnyerő CODA is elvitte a legjobb film Oscar-díját – a filmet épp a SAG-győzelme után kezdték sötét ló helyett titkos favoritként kezelni. Ettől sokkal gyakoribb azonban, hogy legalább egy díjban véleménykülönbség van a Színészek Céhe és az Akadémia között: előbbi Chadwick Bosemant (Ma Rainey: A blues nagyasszonya) díjazta Anthony Hopkins (Az apa) helyett; Viola Davist (Ma Rainey: A blues nagyasszonya) Frances McDormand (A nomádok földje) helyett; Denzel Washingtont (Fences) Casey Affleck (A régi város) helyett; vagy épp Idris Elbát (Hontalan fenevadak) Mark Rylance (A kémek hídja) helyett, hogy csak néhány példát mondjunk a közelmúltból.

Előfordulhat tehát, hogy a Minden, mindenhol... valamelyik szereplője üres kézzel távozik az Oscar-gáláról (Jamie Lee Curtist és Stephanie Hsut eleve egy kategóriában jelölték),

az azonban egyre biztosabbá válik, hogy Kwan és Scheinert mozija a legjobb film egyértelmű esélyese.

A nagyobb céhes díjak közül hátra van még az Írók Céhének (WGA) elismerése, amit március 5-én adnak át: a film az eredeti forgatókönyvek között versenyez A Fabelman családdal, A menüvel, a Nem-mel és a Tár-ral, sikere pedig szinte előre borítékolható – már akkor elsősorban forgatókönyvét dicsérték, mikor még kevesen gondoltak arra, hogy nagyobb díjakra is esélyes lehet.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor. Nemrég azt is megjegyezte, hogy Oroszország egymillió embert veszített az Ukrajna ellen indított háborújában. (Ez a szám az orosz áldozatok felső becslése.)

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.