Tarolt a filmes szervezeteknél a Minden, mindenhol, mindenkor

Mikrofilm

A film történelmi győzelmet aratott a Színészek Céhénél. Már tényleg csak az Oscar hiányzik neki.

Magyar idő szerint március 13-án hétfő hajnalban rendezik meg a 95. Oscar-gálát, mivel azonban már túl vagyunk a Brit Filmakadémia (BAFTA) és a legnagyobb céhek díjátadóján, egyre tisztábban látszanak az esélyek.

A díjszezon korai szakaszában, tavaly szeptemberben még arról adtunk hírt, hogy Steven Spielberg önéletrajzi ihletésű családi drámájának, A Fabelman családnak áll a zászló. Azóta azonban változtak a szelek: mára az Oscar legnagyobb esélyesévé egy függetlenfilm vált, amely a sci-fitól kezdve az akción át a vígjátékig és a drámáig valamennyi műfajt magába olvaszt. A Minden, mindenhol, mindenkor nem nevezhető tipikus díjesélyesnek: egy mosodát üzemeltető kínai származású családról szól, akiknek az amerikai bürokráciával, az identitásuk jelentette kihívásokkal és kamasz lányuk lázadásával is meg kell küzdeniük, miközben dimenziók között ugrálnak néha kungfuhősökké, máskor virsliujjú teremtményekké változva.

A film eddigi karrierje pont olyan őrült és szabálytalan, mint története: tavaly márciusban mutatták be a South by Southwest fesztiválon, majd szép lassan engedték mozikba, ahol szárnyra kapott a híre. Terjesztéséért az A24 nevű csodastúdió volt felelős (őket itt mutattuk be), az okos stratégiának köszönhetően pedig hamar az év egyik legsikeresebb indie mozijává vált, meghaladva a 100 millió dolláros bevételt. Ez a közönségsiker, na meg a kritikusok egyöntetű éltetése kellett ahhoz, hogy bekerüljön a díjszezon vérkeringésébe, ahol azóta is sikert sikerre halmoz. Az Oscar-jelöltek idei kihirdetésekor már senkit nem lepett meg, hogy a Dan Kwan és Daniel Scheinert rendezte alkotás szedte össze a legtöbb, tizenegy nominációt.

Az Oscar egyik legfontosabb előrejelzőjének a BAFTA számít, hiszen a Brit Filmakadémia az amerikai Akadémiához hasonlóan több ezer szavazóból áll. Ráadásul a tagság jelentős része egybe is vág, azaz rengetegen vannak, akik a BAFTA-ra és az Oscarra is szavaznak. Ahogy azt mi is megírtuk, a britek a Nyugaton a helyzet változatlan című német háborús mozit díjazták, a szakértők szerint ez azonban nem feltétlen jelenti az Oscar-álmok végét a Minden, mindenhol, mindenkor számára: az európai szavazók keze egyébként is gyakran hajlik saját maguk felé – inkább az volt a meglepő, hogy a Remarque-adaptációt és nem A sziget szellemeit szórták meg díjakkal.

A BAFTA-hoz hasonlóan jelentős Oscar-előrejelzésnek számítanak a legnagyobb amerikai filmes szakmai céhek díjai – ezek között pedig valósággal tarolt a Minden, mindenhol... Győzött a Producerek Céhénél (PGA), sőt, Spielberget megelőzve a Rendezők Céhénél (DGA) is elvitték a fődíjat; a legnagyobb skalpjukat azonban csak most gyűjtötték be.

Magyar idő szerint hétfő hajnalban adták át a Színészek Céhének (SAG) díjait. Ez a legnagyobb filmes szakmai szervezet, amely több mint 200 ezer tagot számlál (a szervezetet ebben a cikkünkben mutattuk be bővebben). Az általuk kitüntetettekre azért is érdemes odafigyelni, mert az Oscarról szavazó Akadémia közel 10 ezres szavazóinak legnagyobb része ugyancsak színész, akik szinte mind tagjai a SAG-nak is. Vagyis azok, akik a SAG-ot odaítélik, pár hét múlva az Oscar sorsába is beleszólnak.

A Minden, mindenhol, mindenkor valósággal tarolt az ide SAG-on is: nemcsak a fődíjnak számító legjobb szereplőgárda díját hozták el, de valamennyi kategóriában győzött, ahol jelölték. Michelle Yeoh a legnagyobb esélyesnek tartott Cate Blanchettet (Tár) legyőzve a legjobb női főszereplő lett; Ke Huy Quan (portrécikkünket itt olvashatják) győzött a férfi mellékszereplők között; Jamie Lee Curtis pedig az Oscar-várományos Angela Bassettet (Fekete párduc 2.) és saját szereplőtársát, Stephanie Hsut megelőzve vitte a pálmát a női mellékszereplőknél. A díj történelme során még egyetlen film sem hasított így. A Minden, mindenhol... diadala mellett Brendan Fraser (A bálna) lenyomta Austin Butlert (Elvis); a sorozatoknál az Abbott Általános Iskola és a Fehér lótusz vitték el a főbb elismeréseket.

Tavaly mind a négy SAG-ot nyerő színész ismételni tudott az Oscaron is (Will Smith, Jessica Chastain, Troy Kotsur és Ariana DeBose), ahogy meglepetést okozva a legjobb színészgárda díját megnyerő CODA is elvitte a legjobb film Oscar-díját – a filmet épp a SAG-győzelme után kezdték sötét ló helyett titkos favoritként kezelni. Ettől sokkal gyakoribb azonban, hogy legalább egy díjban véleménykülönbség van a Színészek Céhe és az Akadémia között: előbbi Chadwick Bosemant (Ma Rainey: A blues nagyasszonya) díjazta Anthony Hopkins (Az apa) helyett; Viola Davist (Ma Rainey: A blues nagyasszonya) Frances McDormand (A nomádok földje) helyett; Denzel Washingtont (Fences) Casey Affleck (A régi város) helyett; vagy épp Idris Elbát (Hontalan fenevadak) Mark Rylance (A kémek hídja) helyett, hogy csak néhány példát mondjunk a közelmúltból.

Előfordulhat tehát, hogy a Minden, mindenhol... valamelyik szereplője üres kézzel távozik az Oscar-gáláról (Jamie Lee Curtist és Stephanie Hsut eleve egy kategóriában jelölték),

az azonban egyre biztosabbá válik, hogy Kwan és Scheinert mozija a legjobb film egyértelmű esélyese.

A nagyobb céhes díjak közül hátra van még az Írók Céhének (WGA) elismerése, amit március 5-én adnak át: a film az eredeti forgatókönyvek között versenyez A Fabelman családdal, A menüvel, a Nem-mel és a Tár-ral, sikere pedig szinte előre borítékolható – már akkor elsősorban forgatókönyvét dicsérték, mikor még kevesen gondoltak arra, hogy nagyobb díjakra is esélyes lehet.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.