Tarolt a filmes szervezeteknél a Minden, mindenhol, mindenkor

Mikrofilm

A film történelmi győzelmet aratott a Színészek Céhénél. Már tényleg csak az Oscar hiányzik neki.

Magyar idő szerint március 13-án hétfő hajnalban rendezik meg a 95. Oscar-gálát, mivel azonban már túl vagyunk a Brit Filmakadémia (BAFTA) és a legnagyobb céhek díjátadóján, egyre tisztábban látszanak az esélyek.

A díjszezon korai szakaszában, tavaly szeptemberben még arról adtunk hírt, hogy Steven Spielberg önéletrajzi ihletésű családi drámájának, A Fabelman családnak áll a zászló. Azóta azonban változtak a szelek: mára az Oscar legnagyobb esélyesévé egy függetlenfilm vált, amely a sci-fitól kezdve az akción át a vígjátékig és a drámáig valamennyi műfajt magába olvaszt. A Minden, mindenhol, mindenkor nem nevezhető tipikus díjesélyesnek: egy mosodát üzemeltető kínai származású családról szól, akiknek az amerikai bürokráciával, az identitásuk jelentette kihívásokkal és kamasz lányuk lázadásával is meg kell küzdeniük, miközben dimenziók között ugrálnak néha kungfuhősökké, máskor virsliujjú teremtményekké változva.

A film eddigi karrierje pont olyan őrült és szabálytalan, mint története: tavaly márciusban mutatták be a South by Southwest fesztiválon, majd szép lassan engedték mozikba, ahol szárnyra kapott a híre. Terjesztéséért az A24 nevű csodastúdió volt felelős (őket itt mutattuk be), az okos stratégiának köszönhetően pedig hamar az év egyik legsikeresebb indie mozijává vált, meghaladva a 100 millió dolláros bevételt. Ez a közönségsiker, na meg a kritikusok egyöntetű éltetése kellett ahhoz, hogy bekerüljön a díjszezon vérkeringésébe, ahol azóta is sikert sikerre halmoz. Az Oscar-jelöltek idei kihirdetésekor már senkit nem lepett meg, hogy a Dan Kwan és Daniel Scheinert rendezte alkotás szedte össze a legtöbb, tizenegy nominációt.

Az Oscar egyik legfontosabb előrejelzőjének a BAFTA számít, hiszen a Brit Filmakadémia az amerikai Akadémiához hasonlóan több ezer szavazóból áll. Ráadásul a tagság jelentős része egybe is vág, azaz rengetegen vannak, akik a BAFTA-ra és az Oscarra is szavaznak. Ahogy azt mi is megírtuk, a britek a Nyugaton a helyzet változatlan című német háborús mozit díjazták, a szakértők szerint ez azonban nem feltétlen jelenti az Oscar-álmok végét a Minden, mindenhol, mindenkor számára: az európai szavazók keze egyébként is gyakran hajlik saját maguk felé – inkább az volt a meglepő, hogy a Remarque-adaptációt és nem A sziget szellemeit szórták meg díjakkal.

A BAFTA-hoz hasonlóan jelentős Oscar-előrejelzésnek számítanak a legnagyobb amerikai filmes szakmai céhek díjai – ezek között pedig valósággal tarolt a Minden, mindenhol... Győzött a Producerek Céhénél (PGA), sőt, Spielberget megelőzve a Rendezők Céhénél (DGA) is elvitték a fődíjat; a legnagyobb skalpjukat azonban csak most gyűjtötték be.

Magyar idő szerint hétfő hajnalban adták át a Színészek Céhének (SAG) díjait. Ez a legnagyobb filmes szakmai szervezet, amely több mint 200 ezer tagot számlál (a szervezetet ebben a cikkünkben mutattuk be bővebben). Az általuk kitüntetettekre azért is érdemes odafigyelni, mert az Oscarról szavazó Akadémia közel 10 ezres szavazóinak legnagyobb része ugyancsak színész, akik szinte mind tagjai a SAG-nak is. Vagyis azok, akik a SAG-ot odaítélik, pár hét múlva az Oscar sorsába is beleszólnak.

A Minden, mindenhol, mindenkor valósággal tarolt az ide SAG-on is: nemcsak a fődíjnak számító legjobb szereplőgárda díját hozták el, de valamennyi kategóriában győzött, ahol jelölték. Michelle Yeoh a legnagyobb esélyesnek tartott Cate Blanchettet (Tár) legyőzve a legjobb női főszereplő lett; Ke Huy Quan (portrécikkünket itt olvashatják) győzött a férfi mellékszereplők között; Jamie Lee Curtis pedig az Oscar-várományos Angela Bassettet (Fekete párduc 2.) és saját szereplőtársát, Stephanie Hsut megelőzve vitte a pálmát a női mellékszereplőknél. A díj történelme során még egyetlen film sem hasított így. A Minden, mindenhol... diadala mellett Brendan Fraser (A bálna) lenyomta Austin Butlert (Elvis); a sorozatoknál az Abbott Általános Iskola és a Fehér lótusz vitték el a főbb elismeréseket.

Tavaly mind a négy SAG-ot nyerő színész ismételni tudott az Oscaron is (Will Smith, Jessica Chastain, Troy Kotsur és Ariana DeBose), ahogy meglepetést okozva a legjobb színészgárda díját megnyerő CODA is elvitte a legjobb film Oscar-díját – a filmet épp a SAG-győzelme után kezdték sötét ló helyett titkos favoritként kezelni. Ettől sokkal gyakoribb azonban, hogy legalább egy díjban véleménykülönbség van a Színészek Céhe és az Akadémia között: előbbi Chadwick Bosemant (Ma Rainey: A blues nagyasszonya) díjazta Anthony Hopkins (Az apa) helyett; Viola Davist (Ma Rainey: A blues nagyasszonya) Frances McDormand (A nomádok földje) helyett; Denzel Washingtont (Fences) Casey Affleck (A régi város) helyett; vagy épp Idris Elbát (Hontalan fenevadak) Mark Rylance (A kémek hídja) helyett, hogy csak néhány példát mondjunk a közelmúltból.

Előfordulhat tehát, hogy a Minden, mindenhol... valamelyik szereplője üres kézzel távozik az Oscar-gáláról (Jamie Lee Curtist és Stephanie Hsut eleve egy kategóriában jelölték),

az azonban egyre biztosabbá válik, hogy Kwan és Scheinert mozija a legjobb film egyértelmű esélyese.

A nagyobb céhes díjak közül hátra van még az Írók Céhének (WGA) elismerése, amit március 5-én adnak át: a film az eredeti forgatókönyvek között versenyez A Fabelman családdal, A menüvel, a Nem-mel és a Tár-ral, sikere pedig szinte előre borítékolható – már akkor elsősorban forgatókönyvét dicsérték, mikor még kevesen gondoltak arra, hogy nagyobb díjakra is esélyes lehet.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.