Minden Oscar-szezonnak megvan a fekete báránya, vagyis a film, amely üzenete, alkotói vagy épp elkészültének körülményei miatt megbélyegződik – idén ez a mozi az Emilia Pérez volt. Az Oscar-versenyben a marketingcsapatok viszont nemcsak a saját produkciók megerősítésén, de az ellenfél gyengítésén is dolgoznak, vagyis az, hogy ki válik a díjszezon negatív szereplőjévé, ugyanúgy marketingkampány kérdése mint az, hogy végül ki nyeri el a díjat.
Épp ezért furcsa, hogy az idén taroló, 5 díjat is elnyerő Anoráról nem az Oscar előtt, hanem csak a ceremónia után derültek ki furcsaságok. A The Hollywood Reporter cikke szerint már a díjátadót követő napon megjelent egy poszt a közösségi médiában, amely azt ígérte, hogy kiteregeti a szennyest a film körül. A Crew Stories nevű, filmes háttérmunkásokat tömörítő Facebook-csoportban megjelent névtelen bejegyzés végül azt állította, hogy Sean Baker rendező (aki a film vágója, producere és forgatókönyvírója is egyben – és mindegyik minőségben Oscart is kapott érte) a 2023-as forgatás egy részében direkt megkerülte az IATSE (International Alliance of Theatrical Stage Employees) uniót, hogy így tartsa alacsonyan a költségeket. A teljes büdzsé végül a hírek szerint körülbelül 6 millió dollárt (kb. 2,2 milliárd forintot) tett ki.
Az Egyesült Államokban még mindig erős a szakszervezeti kultúra, többek között a filmiparban is. Így tudták elérni 2023-ban a hollywoodi írók és színészek, hogy a sztrájkjuk miatt gyakorlatilag a teljes amerikai szórakoztatóipar leálljon, amíg nem teljesítették követeléseiket. A szakszervezetek ugyanis szigorúan előírják az alapbérek és prémiumok összegét, meghatározzák a forgatási körülményeket és a munkaórákat is – vagyis azok a forgatások, amelyeket valamelyik ilyen szakszervezet felügyel, sokkal drágábbak.
Ezt próbálta a vádak szerint kiküszöbölni Baker, aki a bejegyzés szerint „átbaszta” a munkatársait. A vádak szerint például olyan munkaóráktól fosztotta meg őket, amelyek a szakszervezet felügyelete mellett beleszámítottak volna az egészségbiztosításukba. A filmesek egy csoportja ezután megpróbált önszerveződő módon csatlakozni a szakszervezethez – végül ez sikerült is, ám Baker a vádak szerint nem örült a dolognak, szabályos kirohanást intézett ellenük, és a továbbiakban egyáltalán nem volt barátságos hozzájuk.
Nehéz megítélni egy online bejegyzésből, hogy annak mennyi az igazságtartalma, a The Hollywood Reporter nyomozása szerint viszont az tény, hogy az IATSE csak napokkal a közel kéthónapos forgatás vége előtt értesült a produkcióról. Az Anora forgatási körülményeit ugyanakkor több stábtag (például a kellékes) is védelmébe vette, a kapott fizetéssel pedig nagyjából minden résztvevő elégedett volt – legalábbis ahhoz mérten, hogy egy független filmről van szó.
„Tisztességesen megfizettek, és soha nem hazudtak nekem a büdzséről” – írta például az Instagramon a már emlegetett kellékes, Kendra Eaves. Ennek ellenére valaki mégis értesítette a szakszervezetet, ami szavazást kezdeményezett, a stáb nagy része pedig arra voksolt, hogy csatlakozzanak. Egy ilyen költségvetésű filmnél a szakértők szerint nem ritka, hogy az alkotók megpróbálnak a szakszervezet hozzájárulása nélkül forgatni, de általában mégis igyekeznek félretenni pénzt arra az esetre, ha az történik, mint az Anorával.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy az Anora teljesen gerillamódszerrel készült volna, ugyanis megfeleltek a Színészek és a Rendezők Céhének előírásainak is. Néhány független alkotó ugyanakkor túl szigorúnak találja az IATSE előírásait – például arról, hogy egy nap hány beállás engedélyezett, vagy hogy az ebédszünetek is pontosan meghatározottak –, és a jelek szerint a szoros büdzséből dolgozó Baker is közéjük tartozik. „Ezeket a védelmi előírásokat a 100 millióba kerülő gigaprodukciók valóságára szabták, amikor a stáb jelentős része nem is érintkezik a rendezővel” – magyarázta egy producer.
Sean Baker ismert arról, hogy autentikus környezetben, sokszor amatőrökkel forgat – ehhez a rendezési stílushoz pedig valóban kevésbé passzolnak a szigorú szabályok és előírások. Az Anora esetében azonban most mindez mégis rossz fényben tünteti fel őt, mert olyan, mintha kizsákmányolta volna a saját stábját, hogy a lehető legtöbbet spóroljon. Ez azért hangzik különösen rosszul, mert Baker épp a marginalizált csoportokról, a szexmunkásokról (Anora, Tangerine), vagy épp a mélyszegénységben élőkről (Floridai álom) készít filmeket. Az Oscar-díjak átvételekor ráadásul ő maga állt ki a független filmezés és a független filmek mellett – azok azonban nem készülhetnének el azok nélkül a háttérmunkások nélkül, akiknek az érdekeit az IATSE képviseli.
De nem a szakszervezet kihagyása volt az egyetlen bökkenő a forgatáskor. A hírek szerint az Anora készítésénél nem volt jelen intimitás koordinátor (Intimacy Coordinator – IC), márpedig a film épp egy szexmunkást mutat be, és tele van meztelen és erotikus jelenetekkel (az, hogy mi a dolga ezekkel egy IC-nek, az ebből az interjúnkból kiderül). A főszerepet alakító Mikey Madison szerint Baker felajánlotta számára ezt a lehetőséget, de végül ő és szereplőtársa, Mark Eidelstein úgy döntöttek, nem élnek vele.
„Az intimitás koordináció esetről esetre, filmről filmre más. Ha a színész szeretne koordinátort, természetesen 100 százalékig egyetértek vele. De karrierem során körülbelül tíz szexjelenetet rendeztem már, és nagyon kényelmesen el tudom végezni ezt a munkát. Első számú prioritásunk, hogy a színészek biztonságban és kényelmesen érezzék közben magukat” – magyarázta egy interjúban a rendező.
Mindezek mellett már megjelentek olyan kritikák is, amelyek szerint az Anora nem bemutatja, inkább kihasználja a szexmunkásokat. A Vox például arról ír, hogy a film semmiféle empátiát nem tanúsít főszereplője iránt, amikor azt például az orosz verőemberek foglyul ejtik, az nem valódi erőszakként, inkább komikus elemként jelenik meg. A kritikus szerint habár az Anora díjazása ma még sokak szemében progresszívnek tetszik, a jövőben sokan rájönnek majd, hogy Baker filmjében nincs semmi előremutató. Hogy ez valóban így lesz-e, azt tényleg csak az idő dönti el.
