A hazatérés ünnepe

  • narancsblog
  • 2013. december 23.

Narancsblog

A karácsony mást, többet jelent, mint korábban. De úgy is mondhatnánk, hogy keletkezett egy új magyar ünnep.

Minden tizedik magyar háztartásból hiányzik valaki. Valaki, aki külföldön dolgozik. És persze sok háztartás úgy, ahogy van, hiányzik. Nem tudjuk pontosan, hány magyar él külföldön, de becslések szerint 18 és 49 éves kor között minden tizenkettedik. És a fiatalok között ez az arány valószínűleg sokkal magasabb.

Eddig is sokan mentek el, de a számuk mostanra elérte azt a kritikus tömeget, amitől a kivándorlás az életünk állandó része lett. Erről tragikus veszteségként szoktak beszélni, pedig nem az a baj, hogy sokan szeretnének máshol élni, hanem hogy egyre kevesebben szeretnek itt élni.

Minden második fiatal el akar menni. Ennél jóval kevesebben fognak. De a menjek vagy maradjak már nem marginális, esetleges probléma többé, hanem olyan kérdés, amivel egy egész generáció szembesül, és mindenkinek meg kell találnia rá a maga válaszát. Ennek a jelentőségét nem szabad alábecsülni, ahogy a hasznát sem: ma egy fiatal természetesen és szükségszerűen átgondolja, hol tud a legjobban élni, és amikor ezen gondolkodik, akkor voltaképpen, bizony, az élet értelmén gondolkozik, élesben, komolyan. Ez jó.

Mennek az utcán, és ott sétál mellettük a másik önmaguk, ott kavarognak a fejükben egy másik élet képei, egy máshol folyó életé. És kavarog még ott rengeteg kérdés. A munka a fontosabb vagy a fizetés? Az anyanyelv vagy az egy főre jutó mosolyok száma? A biztonság vagy a kaland? Mi a félelmetesebb, az ismerős vagy az ismeretlen? A bezártság vagy a magány? Elég bátor vagy a menéshez? És a maradáshoz? Milyen messzire kell menned, hogy önmagaddal találkozz?

Ezeket a kérdéseket karácsonykor lesz a legnehezebb elkerülni. Most ugyanis néhány napra a világ minden szegletéről visszatérnek azok, akik elmentek. Szokjunk hozzá: a karácsony erről fog szólni – erről is. Hogy egy kocsmában összeül három magyar barát, a londoni, a berlini, a pesti, és arról beszélgetnek, milyen itthon és milyen máshol. Hogy menjenek vagy maradjanak, itt és ott. Hogy melyiket bánnák meg kevésbé.

A hazatérők nemsokára hazatérnek, haza messze. Most lehet nekik örülni.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.