A szuverén magyar kormányt onnan lehet felismerni, hogy szuverén. Az, hogy maga a szó definiálása és ismételgetése miért veszélyes, azt megírtam már magam is, interjúban magyarázta el a nálam jóval okosabb Szilágyi Ákos, de azért röviden valami olyasmiről van szó, hogy senki ne pofázzon bele a mi ügyünkbe. A gond az, hogy a mi ügyünknél felmerülhet az a kérdés, hogy ki is az a mi. Magyarországon ez a „mi” a kormányt jelenti, már amikor ez a kormány a Fidesz, hiszen egyedül a Fideszt választotta meg az Igazi Nép, mindenki más alapvetően senkit nem képvisel, legalább is nem magyar embereket.
Nyilván van pozitív olvasata is ennek, hiszen biztosan senki nem szereti, ha a szomszéd beleugat a dolgaiba és jó ha a szomszéd nem teheti, de azért ezt a képet kicsit árnyalja, hogy azok sem szeretik ezt, akik mondjuk életvitelszerűen verik a gyerekeiket.
De mit is hívunk kiszolgáltatottságnak, a vágyott szuverenitás teljes elvesztésének? Valószínűleg azt, hogy egy ország annyira nem ura a saját sorsának, hogy teljes mértékben olyan körülményektől függ a jövője, amikre tulajdonképpen semmi hatással nincs. Például maradva a szomszédos analógiánál, kifejezetten szívás, ha a jövő havi büdzsénk attól függ, hajlandó-e kölcsönadni a szomszéd továbbra is. Vagy mondjuk attól, hogy felteszi valamelyik fogadóoldalon a teljes megtakarítását az amerikai elnökválasztásra.
Ennek fényében különösen szórakoztató, hogy Varga Mihály a kéthónapos szünet után csütörtökön tartott kormányinfón komoly tekintettel elmondta, közvetlenül a 675 milliárdos megszorítás-csomag bejelentése előtt, idén novemberben lesz költségvetés, mert megvárják vele az amerikai választási eredményeket. Az ember persze talán joggal teszi fel a kérdést, hogy vajon hogyan fog hatni a magyarok vásárlókedvére, és várnak az óriási pénzszórással arra a napra, amikor Orbán Viktor kívánalmainak megfelelően győz Donald Trump? És ha persze kicsit cinikusabbak vagyunk, akkor még azt is joggal tehetnénk fel, hogy az előző két évben is voltak az Egyesült Államokban választások vajon, és azért kellett például még 2022 decemberében is foltozgatni a 2023-as költségvetést?
Az általános magyarázat Vargától persze a kiszámíthatatlan NATO-döntések, a háború és társai voltak, de arról túl sok konkrétumot nem árultak el, hogyan lehet egy másik ország választásától függővé tenni egy teljes költségvetést. Ha Joe Biden újrázni tud, akkor most már nem halasztásnak hívják a pénzeket, hanem beismerik, hogy nincs pénz? Esetleg akkor már nem is mondják el, hogy idén már azzal számolnak, hogy „a magyar gazdaság visszaáll a korábbi növekedési pályára”?
Ahhoz már hozzászoktunk, hogy a magyar kormány akkor teljesít jól, ha nemcsak ő van hatalmon, de nem is történik semmi olyan, ami megzavarná a megfelelő rendet: tulajdonképpen a koronavírus-járványig kiszámítható körülmények közt építhették fel és győzhették le ellenségeiket, vívhatták meg élet-halál harcukat a közműszolgáltatókkal, migránsokkal, Brüsszellel. Aztán, ahogy a történelemben már annyiszor, elkezdtek olyan dolgok történni, amikhez valamiféle alkalmazkodókészség kell: vírus, háború a szomszédban, ilyesmi. A magyar kormány alkalmazkodókészsége a legtöbb esetben annyiban merült ki, hogy megváltoztatták a kormányzati plakátok tartalmának egy részét, és újratervezték a magyarázatot arról, hogy miért Gyurcsány, a baloldal vagy Brüsszel a hibás minden rosszért, ami Magyarországon történik. Nyilván az sem túl szuverén, hogy valami külső hatalom teszi tönkre az országunkat, de ahhoz képest egészen az, hogy 2024-re ott tartunk, bevalljuk, annyi az ötletünk, hogy reméljük, győz Donald Trump. Mélyebben persze ezt sem fejtjük ki, hiszen a Telex újságírója azért megpróbálta megérteni személyesen is, miért jobb nekünk a bezárkózó, beruházásvisszatartó és úgy általában egész Európát leszaró Donald Trump győzelme gazdaságilag, de Varga erre épp úgy nem akart válaszolni, mint ahogy Trump munkásokból álló szavazótábora sem tudja igazán megmondani, miért szavaz a saját gazdasági érdekei ellen. Persze ez is kevésbé kínos kicsit, mint a tavalyi produkció, hiszen ezt csak egyszer kellett elmondani faarccal, tavaly pedig a ki tudja, hányadik költségvetési módosítást is be kellett jelenteni, de ha nincs költségvetés, akkor nincs is min módosítani. Amikor meg már lesz, akkor ugye lement ez a fránya választás is, tehát nem kell majd túl ügyesnek tűnni.
Ha jól értem a magam amúgy kifejezetten gyenge gazdasági tudásával, a magyar költségvetés jelenleg függ az amerikai választásoktól, az EP-választások általános végkimenetelétől, a NATO döntéseitől, az ukrán-orosz háborútól, nem függ viszont a magyar kormánytól. Ők ugyanis már biztosan meg is csinálták a tökéletes költségvetést sok-sok nullával minden szám mögött, épülhet itt még curlingstadion is majd, de aztán Varga elmondása szerint a fiókba került a tervezet. Ez valahol megnyugtató érzés azért: legalább ezek szerint nem költjük el előre azt a pénzt, amit Trump esetleges győzelme esetén kivinnénk a kaszinóból, mint szuverén nemzetállam, ami a meritokrácia legszebb hagyományaként még el is mondja, milyen sokat dolgozott a sikerért és mennyire megérdemelte azt. Magyarázkodni csak akkor kell, ha esetleg vesztettek a fogadáson, de gondolom az már úgyis Gyurcsány Ferenc, esetleg a mostani állás szerint Magyar Péter hibája lesz.
