Elhiszi még bárki, hogy gazdasági okokból zárták be a Népszabadságot?

  • narancsblog
  • 2016. november 18.

Narancsblog

A tények egyértelműen cáfolják a kormány meséjét, de nekik már az is elég, ha el tudják bizonytalanítani az embereket, és megalázhatják az újságírókat.

Miután Liszkay Gábor és Csermely Péter, a két régről ismert, megbízható kormánypárti médiakáder beejtőernyőzött a Népszabadságot (egykoron) kiadó Mediaworks felső vezetésébe, a korábbinál is nevetségesebbé vált a lap október 8-i kinyírását magyarázó fideszes történet.

Amelyik azt akarta velünk elhitetni, hogy Heinrich Pecina, a Mediaworks előző tulajdonosa „gazdasági okokból” húzta le a rolót az ország vezető politikai napilapjánál. Majd az emiatt személye felé irányuló „nemtelen támadások” hatására döntött úgy, hogy eladja az egész, immár népszabadságtalanított kiadóvállalatot a kormányfőtől nem különösebben távol álló, a médiabizniszbe frissen beszálló cégnek.

Kovács Zoltán kormányszóvivő egy bécsi konferencián még a napokban is bizonygatta, hogy a hatalom csakis az ellenzék szerint játszott szerepet az újság leállításában. Aztán a kellően kemény kérdések hatására megsértődött, és a továbbiakban inkább nem mondott semmit.

Egykönnyen nem is tudott volna védekezni. Íme, a Népszabi bezárását a legfelső kormánykörökhöz kötő momentumok a Narancs cikkei és a Direkt36 legújabb írása alapján.

1. A Népszabadság felfüggesztésének hirtelenségét és módját semmilyen gazdasági racionalitás nem magyarázza. Iparági becslések szerint a kiadó ezzel a lépéssel közvetlenül nagyjából 40 millió forintos, összességében – a már lekötött hirdetések visszamondásával, a lemondott előfizetésekkel együtt – legalább 100 milliós kárt okozott magának. Az archívum lekapcsolásának még ennyi értelme sem volt.

2. A felfüggesztésről a kiadó felső vezetői is csak napokkal az újságírók előtt értesültek. A lapot az utolsó pillanatokig fejlesztették, költséges beruházások (vagy azok előkészületei) voltak soron, az online felület megújítását például az év végére tervezték.

3. A Mediaworksöt felvásárló Opimus Group Mészáros Lőrinc felcsúti polgármesterhez, Orbán Viktor miniszterelnök barátjához és bizalmasához köthető. Az Opimus egyik részvényesének tulajdonosa, Csík Zoltán, aki számos cégben Mészáros tulajdonszerzését készítette elő, a felcsúti polgármester-vállalkozó strómanjának tűnik. Az Opimus igazgatóságának egyik tagja, Mátrai Gábor Mészáros Lőrinc lányainak üzlettársa, egy másik Opimus-cég vezetőségébe pedig Schmidt Zoltán került be, aki egyúttal a Mészáros gyerekeinek érdekeltségébe tartozó Fejér-B.Á.L. Zrt. ügyvezetője.

4. Az Opimus egy másik részvényese, a Status Capital Zrt. jelenleg a szekszárdi Fidesz frakcióvezetőjének érdekeltsége.

5. A Népszabadságot bezáró, majd az egész kiadóvállalatot továbbpasszoló Pecina jó viszonyt ápolt Spéder Zoltán bankárral. Ezt bizonyítja, hogy a lapnál tabutémának számítottak Spéder ügyletei és politikai kapcsolatai, így az FHB bank, a takarékszövetkezeti integráció vagy a Magyar Posta. Spéder a közelmúltig jó kormányzati kapcsolatokkal bírt, de a nyáron valamiért kegyvesztetté vált.

6. A Népszabadság újságíróinak nemcsak Spéder ügyeit nem volt ajánlott bolygatniuk, hanem óvatosan kezelték a bankárral baráti kapcsolatban álló Lázár János kancelláriaminisztert és az Orbán családot is. Utóbbira a miniszterelnök állítólag személyesen kérte meg Pecinát.

7. Ahogy Spéder kiesett a pikszisből, a Mediaworks is kezdte megszakítani kapcsolatait az FHB-val. A Pannon Lapok Társasága felvásárlásához már a homályos – de a feltételezések szerint kormányközeli – tulajdonosokhoz került MKB bank nyújtott hitelt.

8. Hónapok óta maguk a lap dolgozói is kaptak – kormányközeli forrásokból – a továbbértékesítésre és/vagy bezárásra vonatkozó információkat. Ezek a pletykák egyébként azóta keringtek, hogy Pecina cége 2014-ben megvette a Népszabadságot. Lapunk egy alkalommal Habony Árpád nem hivatalos miniszterelnöki főtanácsadóval együtt fotózta le Mihók Attilát, a Mediaworks akkori vezérigazgatóját.

9. Közvetlenül a Mediaworks eladása előtt Heinrich Pecinát és cége több vezetőjét a Horváth és Társa ügyvédi irodában látták. Ez az iroda viszi a miniszterelnök vejének, Tiborcz Istvánnak a jogi ügyeit is. Az iroda egyik munkatársa, Nemescsói András ügyvezető Tiborcz borkereskedő cégében.

10. Ha mindez nem lenne elég, Liszkay Gábor és Csermely Péter – a bevezetőben már említett – szerepvállalása minden maradék kétséget eloszlat. Liszkay, a bevallottan kormánypárti Magyar Idők tulajdonosa a Mediaworks vezérigazgatója, a Magyar Idők főszerkesztői székéből felálló Csermely Péter tartalomfejlesztési vezérigazgató-helyettese lett.

A fideszes kommunikáció mindezek ellenére elszántan ismételgeti két – amúgy egymásnak is ellentmondó – állítását a Népszabadság bezárásáról. Egy: a tulajdonos tisztán gazdasági döntést hozott a veszteséges lap megszüntetésével. Kettő: a szocialisták és a baloldali ellenzékiek olyan szerencsétlenek, hogy még egy rendes pártlapot sem képesek finanszírozni.

Túl azon, hogy valamit nyilván mondani kell, ez a kommunikációs stratégia érzékelteti az egész kormányzati médiahadjárat végső célját. Persze, számít a cinizmus, az ostoba bosszúvágy, a „mi bármit megtehetünk”-érzet fenntartása is. Számít a kormánytól még úgy-ahogy független szerkesztőségek megfélemlítése. Számít az a hatalmas befolyás, amit a Mediaworks megyei napilapok piacán elfoglalt pozíciója jelent.

A lényeg talán mégsem az, hogy a fullba tolt propagandát elhiszik-e az emberek. Bőven elég, ha az újságírói szakma lejáratásával, felhígításával, a kamuhírek és a valós információk egy szintre emelésével a kormány kialakít egy olyan médiarendszert, amelyben a magyarok többsége képtelen lesz megkülönböztetni az igazságot a hazugságtól.

Ehhez a szomorú állapothoz kerültünk – jóval – közelebb a Népszabadság bezárásával és a „hivatalos” magyarázataival. Ezért nagyobb minden eddiginél a magukat még függetlennek tudó médiaműhelyek és újságírók felelőssége.

Neked ajánljuk