Miért terjeszt hazugságokat a Facebookon Németh Zsolt?

Narancsblog

Spoiler: 300 lájkért meg 16 kommentért.

Az egész gyakorlatilag szóra se lenne méltó, a Facebook valamilyen algoritmikus elgondolás miatt kipörgette ezt a posztot a képernyőre, az ember meg reflexből tekerne is tovább, aztán mégis belehasít valami. Nem is az, hogy első pillantásra is iszonyatosan igénytelen ez a mémnek szánt valami, amit a Fidesz egykor szebb napokat látott külügyi szakembere megosztott követőivel – meg valami oknál fogva (alighanem nyomattak rá egy kis reklámköltést) olyanokkal is, akik egyáltalán nem követik munkásságát. Mert persze igénytelen is, egy negyedikes gyerek az immáron alsóban is kötelezővé tett digitális kultúra órán az őskori Paintben jobbakat csinál már a második foglalkozáson. Erről persze speciel nem Németh tehet, ő csak átvette a képet – mondjuk az átvétel is járna felelősséggel egy értelmesebb világban –, mégpedig egy zece.tv nevű román nyelvű online laptól. Legalábbis ennek a lapnak a címe virít a bal alsó sarokban.

De nem az a lényeg, hogy honnan, meg hogy néz ki, hanem, hogy mit állít. Konkrétan mit hazudik.

A korábban még fontos diplomáciai posztokon forgolódó, afféle atlantista (ez persze fideszes berkekben alighanem ma már az egyik legveszélyesebb jelző) hírében álló egykori államtitkár ugyanis azt mondja: „Ez a kimutatás nem igényel magyarázatot!”

Miféle kimutatás? Az isten szerelmére, ez egy nyomorult mém, és ahogy mondtuk, még annak is ügyetlen. Méghogy kimutatás! Ha bármiféle valóságalapja lenne, vagy egyáltalán csak egy kicsit is érdekelnék a világ tényszerű igazságai úgy Németh Zsoltot, ahogy a pártját, belinkelnének valami hivatkozást, statisztikát, kimutatást, bármit. De ők erre tesznek magasról. Sőt, a látszat sem érdekli már őket. Ha nagyon akarnák, biztosan találnának egy szovjet kamu statisztikai honlapot, ami bizonyítja az állításukat. Ami mi is? Ja, hogy a Nyugat elveszett, ott mindenki iszlám meg buzi (itt most épp az előbbi, máskor inkább az utóbbi szokott lenni), a keresztény fehérség utolsó szekérvára meg Kelet-Európa, mi más lenne? Mindig így volt, mindig így lesz, sőt, még ígyebb.

 

Hogy egy volt atlantista (uram irgalmazz) diplomataszerűség is ilyen csont nélkül átment az utóbbi években a Fideszben kötelezővé tett téeszelnökképzésen, és úgy nyugatozik, hogy attól egy Komócsin vagy Biszku elvtárs is menten elalélna, na, az valahol teljesítmény. Veszem is le a süvegem.

Csak nagyjából tíz perc guglizás kell, hogy a poszt hazugságait leleplezzük.

Persze, aki mémek mögött keresi a valóságot, magára vessen, mégis, ismételjük, itt egy valamikori külpolitikai tényező osztja a propagandát. És ez még akkor is számít, ha az utóbbi időben inkább mint tusványosi bográcskavargató vétette észre magát.

Mert nézzük csak mit mond: a legnépszerűbb férfi név Londonban, Berlinben, Malmöben, Brüsszelben, Marseilleben és Oslóban is a Mohamed. Vagyis Muhammad. Az ég oltalmazzon minket, elveszett Európa, a müezzin ébreszt maholnap, még ha épp Rákosrendezőn nem is jött össze a dolog. Ja, hogy ott nem lett volna baj az arab nevekkel. Értem, vagyis nem.

Az igazság ehhez képest, hogy például Norvégiában a legnépszerűbb fiúnevek tavaly a Lucas és a Noah voltak. A Muhammad az első tízben sincs, már elnézést. Belgiumban 2023-ban a Noah és az Arthur vezettek, ott sem találni nyomát a sok kis Mohamednek. Franciaországban a Gabriel és a Raphaël a nyerők, Muhammadoknak híre-hamva nincs a top 10-ben. Svédországban 2024-ben az – immár kijelenthető – nemzetközi kedvenc Noah győzött, mögötte a William jött be másodiknak. Kakukktojás az Egyesült Királyság, mert ott 2023-ban valóban beelőzte a Muhammad a Noah-t, illetve a harmadik helyre szorult Olivert. Tessék, egy csepp valóság, amiből a mém gazdái, és megosztói – itt és most Németh exállamtitkár – szép kis hazugsággömböcöt gyúrtak. Ja, és mi a helyzet Németországgal, ami annyira le van igázva, hogy egyesek szerint már nincs is. Nos, Németországban – nem meglepetés már talán – a Noah az elmúlt évek legnépszerűbb fiúneve, mögötte settenkedik a Matheo, őket követi a sok kicsi Leon, Paul, Emil, Luca, Henry és Elias. Egy árva Mohamed sincs az élbolyban, skandallum.

A kelet-európai nevekre most nem térnék ki külön, mert egyrészt kit érdekel, másrészt meg elég egyetlen tény: a KSH szerint a Ferenc a 25 legnépszerűbb fiúnév között sincs ott. Ami kár, persze, kinek ne hiányoznának a kis Fecók, Ferik, Ferkók, Ferusok vagy Fletók – ja, bocs, ez utóbbi csak véletlen került ide.

Szóval szinte semmi sem stimmel itt, és amikor azt olvassuk Németh Zsolttól, hogy „Ez a kimutatás nem igényel magyarázatot!”, azt kell rá válaszolnunk, hogy de, nagyon is igényelne.

Hiszen az egyetlen kérdés, amit itt tisztázni volna érdemes, az éppen az, hogy miért hazudik, hergel, uszít a kormánypárti politikus ilyen ócska és átlátszó módon? Miért akar félelmet kelteni az óvatlan követőiben, miért tesz úgy, mintha a Nyugat elesett volna valami homályos Muhammad-invázióban? Miért áll bele ebbe a rasszista, iszlamofób pózba? Miért éri meg neki az igénytelenség pöcegödrének legmélyéig lemerülni?

A válasz nemigen lehet más, mint hogy 300 lájkért meg 16 kommentért. Illetve azért, mert ezt a megtisztelő utasítást adták neki. Amit ő szépen teljesített is.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A politikai kötődés volt a meghatározó a Városi Civil Alap pénzosztásánál

Jól látszódik, hogy a Városi Civil Alap támogatásainak megítélésénél fontos szerepe volt a politikai beágyazottságnak. A közpénzből kitartott szervezetekről készített gyűjtésünk második részében olyan alapítványokat és egyesületeket veszünk górcső alá, amelyek pontosan illeszkednek abba a politikailag elkötelezett hálózatba, amelyen keresztül az alap pénzei évek óta áramlanak.

Az örökmozgó

  • Molnár T. Eszter

A darab, legalábbis a leírása szerint a mobilitást tematizálja, az úton lét, a meg nem érkezettség generációs tapasztalatát. A fluid meghatározatlanság valóban végigkíséri az előadást, az egymás után sorakozó jelenetek feszültségét a többértelműség és a jelentések interferenciája táplálja.

Tokióban hazatalál

Álmos képű amerikai színész bolyong Tokió­ban… de ez nem Bill Murray kiégett cinikusa, ahogy a japán főváros sem az a neonban úszó, idegenül pislákoló metropolisz, mint az Elveszett jelentésben.

A juhász és a techno

Egyszer volt, hol nem volt, élt, éldegélt özvegy apjával és néma kisöccsével Észak-Macedónia térerőben fogyatékos hegyei közt egy szegény jörük juhászlegény (a jörükok egy Balkánon ragadt török népcsoport).

Kísérleti színész

A brit színész külföldön húsz éve folyamatosan műsoron lévő darabjában a cselekmény maga tökéletesen elsikkad az aktuálisan felkért színész egyéni drámája mellett. Ketten játszanak; egyikük állandó szereplő, a hipnotizőr – a magyar színpadon Bodor Géza –, a másik viszont előadásonként változik, aszerint, hogy az alkotók kit kérnek fel. Ezúttal Balázs Andreára esett a választás.

Aparegény PTSD-vel

Megosztó könyv, elutasítottságának mértéke attól függ, ki milyen mértékben kezeli tabuként a gyermek-szülő kapcsolatot a közösségi térben. Növeli az ellenérzések amplitúdóját, hogy az apa, akiről és akinek a betegségéről és haláláról a bejegyzések szólnak, a magyar kultúra ikonikus személyisége volt, és a róla kialakuló negatív kép a legenda lebontásával is jár.

Térbe írt emlékezet

A kiállítás az otthon alapélményét, érzelmi és fizikai dimenzióit járja körül. Az otthon mint az emlékezet tere jelenik meg, miközben a tárlat egyáltalán nem melankolikusan nosztalgikus, sőt az anyagot nézve a veszteség hidege is megérint.