„Paranoia és propaganda” – Schilling Árpád az MMA-ról és a jobboldali vádakról

  • narancs.hu
  • 2013. szeptember 4.

Színház

A holnap megjelenő Narancsban Schilling Árpád kemény kritikát fogalmaz meg a magyar színházi életről, de beszél a megújulás lehetőségeiről, Alföldiről és Vidnyánszkyról is. Itt az MMA elleni bojkottról, illetve a kormány és a Heti Válasz összeesküvés-elméleteiről tett nyilatkozatát olvashatják.
false

 

Fotó: Németh Dániel

Schilling Árpáddal készített nagyinterjúnkban szó esik arról, miért bántóan kevés az innováció a magyar színházban, miért elhibázott az egész struktúra, és hogy mi ebben az elmúlt évtizedek és napjaink kulturális elitjének a felelőssége. Urfi Péter kérdéseire válaszolva a Krétakör művészeti vezetője elmondja, mihez kezdene egy kőszínházzal, és hogy mi volna egy kulturális intézmény feladata a 21. században – mert véleménye szerint ezt a feladatot jelenleg a legjobb magyar színházak sem látják el.

Az alábbi kérdések – melyek csak itt, online felületünkön olvashatók – ihletői a Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ) számos tagjának felhívása az MMA bojkottjára, illetve a Heti Válasz Soros félmilliárdot adott Orbán ellenfeleinek című cikke nyomán a közmédia és a kormányszóvivő által is megfuttatott lejárató kampány (a Humán Platform válaszát lásd itt).

MN: A FESZ legutóbb azzal vonta magára a figyelmet, hogy tagjai nagy része demonstratíve nem pályázott az MMA-hoz, pedig tavaly függetlenek is nyertek pénzt, tehát ez reális bevételi esély volt. Mi ebben a logika? A kormánytól elfogadjuk az apanázst, az egyik ablakhoz odafáradunk a pénzért, de a másik ablakhoz már nem?

SÁ: Ezt úgy fordítanám le, hogy ezek a szervezetek a jó erkölcs és a fenntartható állam mellett törtek lándzsát. Azt mondták, hogy mi nem veszünk részt egy tisztázatlan állami pénzkiutalásban. Akik pályáztak, azok pedig úgy gondolták, hogy nekik fontosabb az a kis támogatás, mint hogy szóvá tegyék a nyilvánvaló disznóságot. A minisztérium is elég zavaros hely, és az volt már tíz éve is, de mégiscsak az állam egyik központi szerve. Lehet szó decentralizációról, de az nem jelentheti azt, hogy előbb átadunk két és fél milliárd forintot egy civil szervezetnek, aztán majd tisztázzuk, hogy mire is kapta azt. A bojkottot példamutató és ritka kezdeményezésnek tartom, mert Magyarországon pénzt nem elfogadni szinte érthetetlen devianciának számít. Ilyenkor mindig azt kell elismételni, bármilyen hihetetlenül hangzik, hogy mi olyan polgárai akarunk lenni az államnak, akik nemcsak várnak tőle valamit, hanem felelősséget is éreznek iránta, és például ezzel a gesztussal, ezzel a mondattal, hogy „nem kell a pénzed”, ki tudják fejezni, hogy szerintük ez a fajta pénzosztás nem viszi előre az állam ügyét.

MN: A Norvég Alapnál viszont pályáztatok és nyertetek a Humán Platform szervezetfejlesztésére 35 milliót. Amiről a fideszes sajtó szemfülesen feltárta, hogy Soros György keze van a dologban, és azóta már mindenki tudja, hogy a bankárszármazású nemzetközi baloldal tömi belétek a lóvét.

SÁ: Láttam a YouTube-on két napja egy videót, ahol Orbán Viktor azzal kezdi a bemutatkozását, hogy jelen pillanatban a Soros Alapítvány ösztöndíjasa. Egy politikában aktív, haladó gondolkodású fiatal, aki lehetőséget kap, hogy megismerjen más világokat és a saját világát jobbá tegye. Szép, nem? A Humán Platform olyan civil szerveződés, amely különböző humán területek szervezeteit fogja össze, hogy egymástól tanulhassanak és ezáltal fejlődhessenek. A Humán Platform egy az egyben az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) alapkoncepcióját igyekszik megvalósítani, hiszen annak lényege az volna, hogy egymás mellé kerül és párbeszédbe lép általa a kultúra, az oktatás, az egészségügy és a szociális terület. Ez nagyszerű elgondolás, bár semmi nem valósult meg belőle eddig. Azért a Krétakör pályázott a Humán Platform nevében, mert az egész elgondolás innen származik, konkrétan Gulyás Márton ügyvezetőnk ötlete, akinek az a credója, hogy eddig a pártok tematizálták a közéletet és a szakmákat, és ennek fordítva kell lennie, autonóm szakmai érdekképviseletre van szükség, tulajdonképpen korszerűsíteni kellene a szakszervezeteket. Most mi történt? Ő, Zubek Adrienn és Lukács András írtak egy komoly pályázatot társadalmi munkában, és ennek segítségével a Humán Platform tud irodát nyitni, asszisztenst, útiköltséget fizetni, elindulhat egy fejlesztés, aminek még csak az első lépései történtek meg. Itt van tehát egy szervezet, amely az Emmi alapkoncepcióját követi, van egy sikeres magyar pályázat, amelyből értelmes, a szakmájukért tenni akaró emberek részesülnek, norvég – tehát nem Sorostól érkező – pénzből szárba szökken itthon valami új. Aki ebből csak annyit ért meg, hogy itt biztos a Fidesz ellen szervezkednek, az orvosok, tanárok és művészek összedugják a fejüket, és a kormányváltásról sutymorognak – az paranoiás. Ez egy együttműködni képtelen, paranoiás kormány propagandája.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.