A legsikeresebb poszt
| ||
Mi vonzza legjobban az olvasót? Nincs ennél izgalmasabb kérdés. A szép szavak, a provokáció, Bruce Lee, a botrány vagy az alulöltözött színésznők? Nos, egyik sem! Egyéves működése során a Narancsszem toronymagasan a legtöbb kattintást A 10 legsokkolóbb nemierőszak-jelenetet bemutató posztjával érte el. A tanulságok levonását az olvasókra hagynánk, és inkább gyorsan megjegyezzük, hogy híveink és ellenségeink ugyanakkor velünk együtt élnek-halnak a tévésorozatokért, és kölykeiket védelmező anyatigrisekként képesek küzdeni kedvenceik becsületéért, amiért tiszta szívből jár nekik az elismerés. A második legolvasottabb poszt A kegyetlenül túlértékelt tévésorozatoké volt.
A legcsúfosabb bukás
| ||
Nagyon szorítottunk a filmtörténet 10 legjobb hófödte filmjének, mert a havasi gyopár kulturálisan valahogy nem fekszik minálunk, szóval, féltünk, hogy csak a legszűkebb hórajongók klikkjeire számíthatunk, de mint kiderült, rosszkor, rossz helyen aggódtunk. A nosztalgiát, azt nem sikerült sehogy se megszólítanunk a Titkos, véres vetítések pereccel című blogbejegyzésünkkel. Annyira elcsüggedtünk, hogy percekig fontolgattuk: átnyergelünk a magyar nótára. Hát nektek a perec-cigiszünet-filmszakadás smafu? Hát hol éltetek, amikor titkos pornót nyomtak a pártfunkciknak? És amikor a Ben Hur tucatszor szakadt? És az elhúzható tető? Vessetek a nachostálak közé!
A legbotrányosabb poszt
| ||
Egy petíció, egy ügyvédi válasz, a számottevő magyar sajtó egészében olvasható hírek és publicisztikák, valamint egy vitaest után mi más is lehetne, mint a Nem gyerekjáték – A filmtörténet 10 halálos Lolitája. Apró viharnak számított a magyar nyilvánosságban, de azért csak ez volt a rendszerváltás utáni filmes újságírás legnagyobb botránya.
A legrosszabb poszt
| ||
Jó, jó, lehet, hogy némileg túllőttünk a célon, sőt a jó-jót, a lehetet és a némileget akár el is hagyhatjuk. Halottról ugye jót vagy semmit, tartja az egyébként teljesen haszontalan mondás (10 legtúlértékeltebb mondás – valaki?), de nem is ez a baj ezzel a poszttal (Néhai túlértékeltek), hanem hogy saját kedvenceinkkel akartunk kekeckedni, az „érted haragszom, nem ellened” (na, még egy túlértékelt mondás) alapállás jegyében. Ezúton is szeretnénk megkövetni Marlon „I could have been a contender” Brando, Jimmy „szúrós szemmel nézek” Dean, Marlene „Lola Lola” Dietrich, Audrey „cuki vagyok” Hepburn, Heath „idő előtt eltávozott” Ledger, Jávor „Uz Bence” Pál, Karády „a magyar Kapócs Zsóka” Katalin, Marilyn „felfelé fújt fehér szoknya” Monroe, Paul „salátareklám” Newman és Humphrey „kora Steven Seagalja” Bogart szellemeit. Szeretünk benneteket!
A legmesésebb poszt
| ||
Az attitűd, mely elutasítja a megfelelési kényszert, azzal teremt kényes helyzetet, hogy elengedhetetlenül megköveteli az elvárások ismeretét. Vagy legalábbis az elvárások ismeretébe vetett mélységes hitet. Ez látszólag egyszerű feltétel, mert ha azt mondjuk, hogy a True Detective túlértékelt sorozat, e közlés feltehetően fakaszt ellenérzéseket – ennél mélyebbre az efféle összeállítások aligha mehetnek az elvárások feltérképezésében. Leginkább ezért volt üdítő megcsinálni a Narancsszem 12-t, a legjobb magyar filmek listáját: nem lehetett közben tutira menni. Sem a korábbi 12-k elutasításában, hisz azok alapozták meg hozzáállásunkat, sem az efféle összeállítások figyelembevételében. Egyszóval magunkra voltunk utalva. Több szóval: az esküvőről a vacsora előtt leléptek a vendégek, s csak mi maradtunk a dúsan terített asztalok között meg a menyasszony.
Gratulálunk magunknak, és eredményekben hasonlóképpen gazdag második évet kívánunk,
aláírva, miként eddig is mindig,
Greff András, Köves Gábor, Turcsányi Sándor
