Gyász

A mennyei távlat

Giorgio Pressburger (1937–2017)

  • Barna Imre
  • 2017. november 12.

Nekrológ

Az itt következő szöveget 2002-ben, tizenöt éve, egy emlékkönyvbe írtam. Az emlékkönyv a budapesti barátok és hívek búcsú­ajándéka volt, egyetlen példány, csak neki. Búcsúztattuk, mert menni készült, már megint, bár most nem árkon-bokron át, mint ’56 telén, tizenkilenc évesen, hanem urasan: autón, vonaton, ahogy békeidőben szokás, akkor épp a Budapesti Olasz Kultúrintézet leköszönő igazgatójaként. El, vagyis haza. Hazulról haza, van ilyen.

A nyolcadik kerületi szegény fiúnak, a pincében bújtatott Perlasca-gyereknek, az Itáliában nemzetközi operarendezővé, majd korán eltávozó és mindhalálig siratott ikertestvére, Miklós-Nicola mellett megbecsült és számontartott olasz íróvá váló világpolgárnak mintha sok otthona lett volna. A nyolcadik kerület után Róma, Spoleto, Cividale del Friuli, Trieszt és megint Trieszt. De lakni a budapesti nyolcadik kerületben lakott. Mármint a valaha voltban, ahol persze nincs maradás. A mesebeliben, ahol olyan utcanév is van, hogy Via dei Grandi Trasporti, ami Nagyfuvarosnak is érthető persze, de még inkább úgy, hogy a Nagy Elragadtatások utcája, egy ilyen névnek pedig tényleg mennyei távlatból van csak értelme. Éppúgy, ahogy annak a sehol, tehát mindenütt otthonlevésnek is, melyhez leginkább a triesztiség hasonlítható. Nem feledve azért a kozmopolita kikötőváros karsztos tengeröble fölé érkező álombeli Ottlik-lovas egyszavas üzenetét sem: „Élj!”

És ilyen értelemben lett ugyanakkor nagyon is trieszti ő, a legfontosabbak – Svevo, Michelstaedter, Saba, Magris – szellemi társa, rokona és jó barátja. Hírhozó és hírvivő, közvetítője valaminek, ami volt talán, és nincs már. De aki a felperzselt kontinens és a Nagy Elragadtatások utcája felől érkezve hőköl vissza a Mare Nostrum mélyben kinyíló nagytotálja láttán, az úgy érzi, hogy lennie kéne. Ő minden­esetre meglátta ezt a valamit onnan a magasból. A most már csakugyan mennyei távlatból nézvést, igen.

 

Befejezetlen mondat egy emlékkönyvbe

Az egyszeri lektorijelentés-írót, aki a „Teleki téri létállapotra” mennyei távlatból rácsodálkoztató furcsa könyv akkor még ismeretlen szerzőjének felrótta ugyan, hogy itt meg itt összekeveri a grenadírmarsot a káposztás cvekedlivel, de aki mindazonáltal nagyon szerette volna – talán már csak azért is, ki tudja, mert neki a saját nagyapjára, aki pedig ott halt meg a Teleki tértől nem messze, bezzeg sosem sikerült ilyen okosan és szépen lenéznie –, ha már akkor megjelenik a szóban forgó furcsa könyv, azóta, tizenhét éve furdalja a lelkiismeret, hogy nem jelent meg (legalábbis nem akkor, csak nemrég, egy másik kiadónál), pedig olyannyira nem rajta múlott, hogy a szóban forgó furcsa könyvet követő újabb könyvek közül háromnak is ő lett a szerkesztője, és járt is egyszer később – miután megismerkedtek, sőt, talán egy kicsit össze is barátkoztak, sőt, a Piazza Trilussáról a Via Giuliába menet a beállványozott Ponte Sistón is átsétáltak egyszer, és a séta során, személyes és rossz emlékek kapcsán közvetve mintha arról a bizonyos létállapotról is szó esett volna –, a szóban forgó furcsa könyv furcsa szerzőjével a Népszínház utcában, egy bizonyos lakásban, és láthatta, hogy igenis stimmelnek a részletek, és mégsem azok, nem a részletek a fontosak, nem a grenadírmars (bár elengedhetetlen, hogy szó essék arról is), hanem a mennyei távlat, ahonnan nézve nem csoda, hogy 1991 júniusában az egyszeri lektorijelentés-író a megszeppent csöpp gyerekei szeme láttára beletörte a Trilussa téri lakás kölcsönkulcsát a zárba, és ahonnan nézve nem az lakik már abban a Népszínház utcai lakásban, akinek laknia kéne, hanem valaki más, akinek történetünk szempontjából nincs jelentősége, mert történetünk lényege ez a bizonyos távlat tehát, ahonnan jól látszik az, amire a viccbeli ki- és vissza-, majd megint ki- és megint visszavándorló is gondolhatott, mikor a kérdésre, hogy hát mondaná meg most már, hogy mégis, hol jó neki: ami strada facendo (csinálva is tehát az utat, úgy bizony), a Piazza Trilussa és a Teleki tér, a Népszínház és a Bródy Sándor utca, az ég és a föld, betű és betű között, fehéren van, de van –

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).