Nekrológ

Az anyagelvű metafizikus

Lator László (1927–2023)

Nekrológ

A július 17-én elhunyt Lator László Kossuth-díjas költő, a nemzet művésze, a Digitális Irodalmi és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja, valamint ez utóbbinak egy időben ügyvezető elnöke olyan öreg volt, hogy azt már el kell magyarázni.

Arany János menyének a második férje, Voinovich Géza mesélte egyszer neki, mit válaszolt Jókai Mór arra a kíváncsi kérdésére, hogy milyen ember is volt Petőfi Sándor közvetlen baráti közelségből. Svábhegyi kertjében Jókai épp valami hosszú nyelű eszközzel dolgozott – Lator hol gereblyét mondott, hol ásót –, mert a karját, elmélázva, a maga elé állított szerszám nyelére helyezte, és úgy válaszolt: „Borzalmas.”

Latort hosszú élete utolsó harmadában volt módom ismerni: második egyetemi félévem elején merészkedtem be nevezetes szemináriumára, amelynek legkorábbi hallgatói, N. Kiss Zsuzsa és Ferencz Győző akkor már a harmincas éveik közepén jártak. A legjobb döntésem volt, hogy beültem az órára, amely, mint hamar kiderült, nem egészen az a műfordítói szeminárium volt, aminek a kurzuskínálat hirdette, hanem sokkal inkább költőiskola. Legalábbis az, aki nem írt verset, egy-két kivétellel nem sokáig bírta, miközben a törzstagok éveken át ott ültek hétfő esténként a bölcsészkar akkori épületének Szabad sajtó útra néző, harmadik emeleti kis termében.

Nemcsak a verscsinálásnak azokba a rejtelmeibe lehetett itt beavatást kapni, amelyek felől Lator esszéköteteiből bármely olvasó tájékozódhat, hanem egy Nadányi Zoltánról szóló történet lábjegyzetszerű, de dramaturgiailag nélkülözhetetlen adata révén például arról is értesülhettünk, hogy Marconnay Tibor, a mára szinte teljesen elfelejtett költő – a valamivel kevésbé elfelejtett Garai Gábor édesapja – öreg korára kényelmetlen pumpoló lett. Vagy arról – ami az ilyesminél sokkal érdekesebb –, hogy Kormos István a Fehér virág című verséről eleinte azt híresztelte, hogy Sárközi György, nem pedig, mint később szerette hangoztatni, Radnóti emlékére írta. Vagy hogy Kálnoky Lászlót a Hamualma és a Pusztuló arc című nagyszerű verseire Nemes Nagy Ágnes személye ihlette.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.