Jellegzetes a településen meglévő egyházi iskola, amely éppen a deszegregálódó iskola mellett nyitott ki és így lehetőségként szolgált a nem roma diákok átszivárgására. A cikk azt is kiemeli, hogy a diákok keveredése után az eddig csak romákat tanító tanárok jobban lelkesedtek a változásért és a "jobb képességű diákokért", akiket immár az összevont tagozatokon taníthatnak. Ám a gyerekek nemcsak tőlük, a tanároktól tanulnak, hanem egymástól is. Ezért jó a vegyes iskola.
Mint ismeretes, a szegregált iskolákban az oktatás minősége rosszabb, mint ott, ahol a gyerekeket együtt tanítják. Tehát a roma és nem roma gyermekek képességének ilyen módon történő összehasonlítása nem lehetséges, hiszen a szegregált iskolában a rosszabb minőség mellett is lehettek jó képességű gyerekek. Ezért nem értjük a "gyerekek képtelenek voltak az önálló feladatmegoldásra" kitételt: a szerző eleve azt feltételezi, hogy a roma gyerekek képtelenek valamire, amire nem roma társaik képesek. Holott nyilván ebben az esetben is a minőségi oktatás hiányáról van szó.
A leginkább meglepő a cikk befejezése: bár a roma gyerekek integrált oktatása érdekében még sok a tennivaló, furcsa, hogy a szerző nem járt alaposan utána a hazai példáknak. Az integrációt segítő normatív támogatás 2003 évi bevezetése után egyre több iskolafenntartó kezdte meg a halmozottan hátrányos helyzetű (közöttük igen sok a roma) gyerekek együtt oktatását a többiekkel, tehát a bicskei tapasztalat semmiképpen nem nevezhető "Magyarországon szinte egyedülállónak". A szerző figyelmébe ajánljuk egyebek között az integráló iskolákról írt Kézdi-Surányi-tanulmányt, mely az Országos Oktatási Integrációs Hálózat komplex támogatási programját vizsgálta negyvenöt iskolában. A program hatásának elemzése kiválóan dokumentálta azt, hogy a megfelelő pedagógiai módszerekkel támogatott integrált oktatás hatása mit eredményezhet. Említhetjük a hódmezővásárhelyi és a szegedi iskolákban megvalósuló deszegregációt, mely évek óta a CEDEFOP európai jó gyakorlatokat összegyűjtő katalógusában szerepel. Mivel a szakmai minőség alapja az, hogy milyen pedagógiai eszközök és lehetőségek állnak rendelkezésre, ajánljuk tanulmányozásra egyebek közt a hejőkeresztúri, a gyomaendrődi vagy a gödöllői modellt is, ahol kézzelfogható sikereket értek el a pedagógusok a hátrányos és nem hátrányos helyzetű gyermekek együtt nevelése során.
Igen nagy szükség lenne arra, hogy az egész országban egyre több önkormányzat kövesse a bicskei és többi integrációs jó gyakorlatot.
Oláh Nikoletta
Nagy Anasztázia
Roma Oktatási Alap
