Olvasói levél

Csak akarni kell

Magyar Narancs, 2012. szeptember 13.

  • 2012. november 11.

Olvasói levelek

Nagy örömmel olvastunk a lapban az integrációt megvalósító bicskei iskoláról, mivel ritkán kapnak nyilvánosságot a jó hírek és az integrációt sikeresen megvalósító programok. Az együtt tanulás kialakulásának körülményeiről, a két iskola összevonásáról, a tanárok elkötelezettségéről számol be Vay-Farkas Eszter írása.

Jellegzetes a településen meglévő egyházi iskola, amely éppen a deszegregálódó iskola mellett nyitott ki és így lehetőségként szolgált a nem roma diákok átszivárgására. A cikk azt is kiemeli, hogy a diákok keveredése után az eddig csak romákat tanító tanárok jobban lelkesedtek a változásért és a "jobb képességű diákokért", akiket immár az összevont tagozatokon taníthatnak. Ám a gyerekek nemcsak tőlük, a tanároktól tanulnak, hanem egymástól is. Ezért jó a vegyes iskola.

Mint ismeretes, a szegregált iskolákban az oktatás minősége rosszabb, mint ott, ahol a gyerekeket együtt tanítják. Tehát a roma és nem roma gyermekek képességének ilyen módon történő összehasonlítása nem lehetséges, hiszen a szegregált iskolában a rosszabb minőség mellett is lehettek jó képességű gyerekek. Ezért nem értjük a "gyerekek képtelenek voltak az önálló feladatmegoldásra" kitételt: a szerző eleve azt feltételezi, hogy a roma gyerekek képtelenek valamire, amire nem roma társaik képesek. Holott nyilván ebben az esetben is a minőségi oktatás hiányáról van szó.

A leginkább meglepő a cikk befejezése: bár a roma gyerekek integrált oktatása érdekében még sok a tennivaló, furcsa, hogy a szerző nem járt alaposan utána a hazai példáknak. Az integrációt segítő normatív támogatás 2003 évi bevezetése után egyre több iskolafenntartó kezdte meg a halmozottan hátrányos helyzetű (közöttük igen sok a roma) gyerekek együtt oktatását a többiekkel, tehát a bicskei tapasztalat semmiképpen nem nevezhető "Magyarországon szinte egyedülállónak". A szerző figyelmébe ajánljuk egyebek között az integráló iskolákról írt Kézdi-Surányi-tanulmányt, mely az Országos Oktatási Integrációs Hálózat komplex támogatási programját vizsgálta negyvenöt iskolában. A program hatásának elemzése kiválóan dokumentálta azt, hogy a megfelelő pedagógiai módszerekkel támogatott integrált oktatás hatása mit eredményezhet. Említhetjük a hódmezővásárhelyi és a szegedi iskolákban megvalósuló deszegregációt, mely évek óta a CEDEFOP európai jó gyakorlatokat összegyűjtő katalógusában szerepel. Mivel a szakmai minőség alapja az, hogy milyen pedagógiai eszközök és lehetőségek állnak rendelkezésre, ajánljuk tanulmányozásra egyebek közt a hejőkeresztúri, a gyomaendrődi vagy a gödöllői modellt is, ahol kézzelfogható sikereket értek el a pedagógusok a hátrányos és nem hátrányos helyzetű gyermekek együtt nevelése során.

Igen nagy szükség lenne arra, hogy az egész országban egyre több önkormányzat kövesse a bicskei és többi integrációs jó gyakorlatot.

Oláh Nikoletta

Nagy Anasztázia

Roma Oktatási Alap

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.