Gyurcsány a majálison: Debreczeni 2.

Még egyszer a „gazemberekről”

  • Debreczeni József
  • 2012. május 14.

Olvasói levelek

A „nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani” (valójában mikszáthi) bonmot-ja úgy igaz, ahogy (most már) Vári is érti: aki nem látszik annak, arra nem voksolnak a választók. Gyurcsány valóban érdemtelen volna már a választásokon elszenvedhető (újabb) bukásra is? Egy bizonyítatlan gyanú miatt?

Noha viszontválaszra nem illő felelni, nem tudom megállni, hogy röviden ne reagáljak Vári György második cikkére, amelyben három pontba gyűjti a (szerintem korántsem „nagy ívű”) publicisztikámmal szembeni ellenérveit.

1. Gyurcsányt csak egy büntetőeljárás során illeti meg az ártatlanság vélelme, azon kívül nem: vele szemben elég a gyanú. Ez az abszurd „jogelv” a morális alapúnak hitt hatalmi téboly idején szokott uralkodóvá válni, lásd például a gyanúsak likvidálását a jakobinus terror idején. Gyurcsánnyal szemben persze csak a politikai nyaktilót alkalmaznák – ám azt a bal-, a liberális, a demokratikus oldalon is: másként nem érthető a Narancs címlapján szereplő „Ennyi volt” s a Vári első cikkét záró „most kellene abbahagyni” sem. Második cikkében ez olvasható: Gyurcsányt „bármivel megtámadhatják… az ő politikai felelőssége, hogy minden vád alól tisztázni tudja magát…” Miért is? Mert politikusként egyszer már tisztességtelennek bizonyult? Vagy mert vádlói eddig csak makulátlan eszközöket használtak? (Régen sütőport, most rejtett kamerás, manipulált, utólag cáfolt felvételt…) A „nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani” (valójában mikszáthi) bonmot-ja úgy igaz, ahogy (most már) Vári is érti: aki nem látszik annak, arra nem voksolnak a választók. Gyurcsány valóban érdemtelen volna már a választásokon elszenvedhető (újabb) bukásra is? Egy bizonyítatlan gyanú miatt?

2. Első cikkében Vári nem „némi vezérkultuszt vélt felfedezni” a majálison, ahogy a másodikban fogalmazott, hanem ezt írta: „A DK épp olyan egyszemélyes vezérpárt, amilyen a Fidesz.” Nem kell hozzá filológusnak lenni: a két állítás nem ugyanaz. Így aztán nem is helyettesíthetők egymással, ahogy azt Vári (bár nyilván tudja, mégis) teszi. Nyilvánvaló az is, hogy hiába citál akárhány passzust a DK alapszabályából, amelyek az elnökség jogosítványait rögzítik: ezek a pártvezetés testületi jellegét igazolják. A vezérelv érvényesülését olyanokkal lehetne alátámasztani, amelyek az elnök egyszemélyi döntési jogát rögzítik. (Fölösleges újra elővenni az alapszabályt: az elnökség összehívásán és az ülésvezetésen túl nincs benne ilyen.) Az az „érv” pedig végképp súlytalan, hogy az elnökségből felsorolt három személy (Vitányi, Molnár és én) Vári szerint Gyurcsány híve: normál esetben bármely párt elnökségére igaz, hogy annak tagjai zömükben (minimum többségükben) támogatják a saját pártelnöküket.

3. Abban egyetértünk, hogy „nem elég gazemberezni”. A magam részéről – több idevágó kötet és temérdek (köztük pár „nagy ívű”) publicisztika szerzőjeként – elmondhatom, hogy ennél többet is tettem Orbánék vonatkozásában. Egyetérthetünk abban is, hogy „a jogállami intézményrendszer helyreállításához számos megegyezésre lesz szükség”. Ám azt semmiképp se gondolom, hogy e kompromisszumokat épp azokkal a gazemberekkel kellene megkötnünk, akik – Rákosiékkal ellentétben: minden külső hatalmi kényszer nélkül – saját kezűleg verték szét a szóban forgó jogállami intézményrendszert.

Debreczeni József

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.