Gyurcsány a majálison: Debreczeni 2.

Még egyszer a „gazemberekről”

  • Debreczeni József
  • 2012. május 14.

Olvasói levelek

A „nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani” (valójában mikszáthi) bonmot-ja úgy igaz, ahogy (most már) Vári is érti: aki nem látszik annak, arra nem voksolnak a választók. Gyurcsány valóban érdemtelen volna már a választásokon elszenvedhető (újabb) bukásra is? Egy bizonyítatlan gyanú miatt?

Noha viszontválaszra nem illő felelni, nem tudom megállni, hogy röviden ne reagáljak Vári György második cikkére, amelyben három pontba gyűjti a (szerintem korántsem „nagy ívű”) publicisztikámmal szembeni ellenérveit.

1. Gyurcsányt csak egy büntetőeljárás során illeti meg az ártatlanság vélelme, azon kívül nem: vele szemben elég a gyanú. Ez az abszurd „jogelv” a morális alapúnak hitt hatalmi téboly idején szokott uralkodóvá válni, lásd például a gyanúsak likvidálását a jakobinus terror idején. Gyurcsánnyal szemben persze csak a politikai nyaktilót alkalmaznák – ám azt a bal-, a liberális, a demokratikus oldalon is: másként nem érthető a Narancs címlapján szereplő „Ennyi volt” s a Vári első cikkét záró „most kellene abbahagyni” sem. Második cikkében ez olvasható: Gyurcsányt „bármivel megtámadhatják… az ő politikai felelőssége, hogy minden vád alól tisztázni tudja magát…” Miért is? Mert politikusként egyszer már tisztességtelennek bizonyult? Vagy mert vádlói eddig csak makulátlan eszközöket használtak? (Régen sütőport, most rejtett kamerás, manipulált, utólag cáfolt felvételt…) A „nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani” (valójában mikszáthi) bonmot-ja úgy igaz, ahogy (most már) Vári is érti: aki nem látszik annak, arra nem voksolnak a választók. Gyurcsány valóban érdemtelen volna már a választásokon elszenvedhető (újabb) bukásra is? Egy bizonyítatlan gyanú miatt?

2. Első cikkében Vári nem „némi vezérkultuszt vélt felfedezni” a majálison, ahogy a másodikban fogalmazott, hanem ezt írta: „A DK épp olyan egyszemélyes vezérpárt, amilyen a Fidesz.” Nem kell hozzá filológusnak lenni: a két állítás nem ugyanaz. Így aztán nem is helyettesíthetők egymással, ahogy azt Vári (bár nyilván tudja, mégis) teszi. Nyilvánvaló az is, hogy hiába citál akárhány passzust a DK alapszabályából, amelyek az elnökség jogosítványait rögzítik: ezek a pártvezetés testületi jellegét igazolják. A vezérelv érvényesülését olyanokkal lehetne alátámasztani, amelyek az elnök egyszemélyi döntési jogát rögzítik. (Fölösleges újra elővenni az alapszabályt: az elnökség összehívásán és az ülésvezetésen túl nincs benne ilyen.) Az az „érv” pedig végképp súlytalan, hogy az elnökségből felsorolt három személy (Vitányi, Molnár és én) Vári szerint Gyurcsány híve: normál esetben bármely párt elnökségére igaz, hogy annak tagjai zömükben (minimum többségükben) támogatják a saját pártelnöküket.

3. Abban egyetértünk, hogy „nem elég gazemberezni”. A magam részéről – több idevágó kötet és temérdek (köztük pár „nagy ívű”) publicisztika szerzőjeként – elmondhatom, hogy ennél többet is tettem Orbánék vonatkozásában. Egyetérthetünk abban is, hogy „a jogállami intézményrendszer helyreállításához számos megegyezésre lesz szükség”. Ám azt semmiképp se gondolom, hogy e kompromisszumokat épp azokkal a gazemberekkel kellene megkötnünk, akik – Rákosiékkal ellentétben: minden külső hatalmi kényszer nélkül – saját kezűleg verték szét a szóban forgó jogállami intézményrendszert.

Debreczeni József

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.