Tillmann J. A.: Mindenütt a spájzban, Magyar Narancs, 2021. május 27.
Olvasói levelek, Magyar Narancs, 2021. június 10.
Nemcsak a közönséges kommentelők ontják vélelmeik tömegét a világba, hanem képzettebbek is képesek erre a tények tágabb körének ismerete híján vagy szándékos mellőzése folytán. A kínai egyetem problémájáról szóló írásom kapcsán ilyen olvasói levéllel örvendeztetett meg Nyíri Pál. Ebben – az ugyancsak erről a 444-en író Sükösd Miklóssal együtt – azzal vádol, hogy „végletesen leegyszerűsített retorikát” használunk, ami „alig különbözik a kormány szóhasználatától”.
Az egyre inkább goebbelsi minőségű, ocsmány kormánypropagandához való hasonlóság hangoztatása mellett nem hozakodik elő érvekkel, nem is igen tudna, mert nincs alapja az inszinuációnak. Vélhetően azért ragadtatta magát ilyen kijelentésekre, mert nem viseltettünk kellő toleranciával a kínai kultúra mássága iránt, és bátorkodtunk hódító törekvések világszerte tapasztalható tendenciáját kolonizációnak nevezni. Ami tényleg nem korrekt a némely tudós körökben uralgó ön/cenzúrához képest. És különben is: a posztkoloniális paláver hallgatósága számára gyarmatosítók amúgy is csak európaiak lehetnek…
A tudós amszterdami levelező további érvei az előbbiekhez hasonló meggyőző erővel és relevanciával bírnak. Tézise szerint egy „népi” kínai egyetem Európa közepén jó nekünk, s az EU-nak is. Adódhatnak ugyan problémák, de mindezek elenyészők ahhoz a jóhoz képest, amiben a KKP által totálisan uralt ország egyetemének áldásai részeltetnek. Nyíri szerint csak azon kell igyekeznünk, hogy „a budapesti Fudan a kritikai véleménycsere és magas szintű kutatás színterévé” váljék.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
