Olvasói levelek 2021/26.

  • 2021. június 30.

Olvasói levelek

Kapronczay Stefánia, a TASZ ügyvezető igazgatója válaszol Horváth Bálintnak, az Állami Számvevőszék szóvivőjének

A közös erő, Magyar Narancs, 2021. május 27.

Olvasói levelek, Magyar Narancs, 2021. június 17.

Horváth Bálint, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) szóvivője válaszolt a Magyar Narancsban 2021. május 27-én megjelent írásomra. Írásában a közös nevező megtalálása iránti igényét fejezi ki. A választ és az állami szervektől az elmúlt években erősen megritkult reakciót kedvező jelnek tartom, mégis távol vagyunk egyelőre a bizonyos közös nevező megtalálásától. Ennek oka talán abban kereshető, hogy alapvetően másként tekintünk az állam és a polgárok, így a polgárok által a szabad egyesülés joga alapján létrehozott szervezetei­nek viszonyára. A szóvivő írásából úgy olvasom ki, hogy széles körben elfogadhatónak tartja az állami beavatkozást a magánviszonyokba, például az egyesületek működésébe is. Ezzel szemben én úgy gondolom, hogy az állami beavatkozás csak indokolt esetben megengedhető, ilyen lehet többek között az alapvető jogok védelme.

Horváth Bálinttal részben egyetértünk abban, hogy az átláthatóság biztosítása szintén alkotmányos indoka lehet beavatkozásnak, akár a civil szervezetek esetében is. Azonban amikor az állami beavatkozás alkotmányos indokát keressük, akkor megint felsejlik álláspontjaink különbözősége. A civil szervezetek esetében fontos, hogy nem csak nem gyakorolnak közhatalmat, de az különbözteti meg őket a szóvivő levelében gyakran példaként hozott pártoktól, hogy nem is kívánnak közhatalmat gyakorolni. Így az ilyen szervezetek esetében az átláthatóságot az indokolhatja, hogy a közösség ügyeivel foglalkoznak, részesei a politikai nyilvánosságnak. Azonban ez eltérő beavatkozási szintet indokol, mint a közhatalmat megszerezni igyekvő pártok vagy a közpénzeket felhasználó szervezetek esetében.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.