Üdv.:
M.
Mindenki egyenlő
Magyar Narancs, 2010. július 22.
Tisztelt Szerkesztőség, tisztelt Bányai György!
Hadd osszam meg Önökkel, miért maradt bennem hiányérzet a cikk elolvasása után. Nem említem azokat az adózási alapelveket, amelyek meghatározzák a fejlett országok adórendszereit, és amelyek a cikkben idézett alkotmánymódosítás következtében nálunk most zárójelbe tevődnek, mert ennek a kifejtése nyilván alapvetően módosította volna a cikk szerkezetét, és növelte volna a terjedelmét; egyszóval, az egy másik cikk lett volna. Egy problémát azonban szerintem ennek az írásnak sem lett volna szabad említetlenül hagynia:
A cél az volt, hogy ez év január 1-jéig visszamenőleg a cikkben körülírt végkielégítéseket egy egészen extrém mértékű adóval sújtsák, olyannal, amely gyakorlatilag értelmetlenné teszi a végkielégítésnek a különadó alá eső részét. Itt volt azonban az a kis bökkenő, hogy az alkotmány, miként azt az Alkotmánybíróság többször is kifejtette az elmúlt két zűrzavaros évtizedben, tiltja a visszamenőleges hatályú olyan jogalkotást, amely a kötelezett számára hátrányos. E problémát van hivatva kiiktatni a cikkben idézett alkotmánymódosítás, amely az esetek egy szűk körére nézve kivételt tesz a továbbra is érvényes általános tilalom alól, és a közpénzből fizetett, jóerkölcsbe ütköző jövedelmek tekintetében megengedi a visszamenőleges hatályú törvényalkotást. A logika tehát az, hogy megszületik az alkotmánymódosítás, majd - immáron az alkotmánnyal összhangban - megalkotják a 98 százalékos különadóról szóló törvényt.
Ez a látszólag két szemből álló logikai lánc azonban valójában három szemből áll: 1.) alkotmánymódosítás, 2.) annak megállapítása, hogy jövedelmek egy csoportja, fajtája az e módosításban megfogalmazott körbe tartozik (vagyis: közpénzből fizetik és "jóerkölcsbe ütköző módon" juttatják), 3.) 98 százalékos különadót meghatározó törvény. A 2. láncszemmel kapcsolatban vélek felfedezni egy kis bibit: merthogy a szóban forgó végkielégítések köréről eleddig még nem állapíttatott meg, hogy jóerkölcsbe ütközik. Interjúk, sajtótájékoztatók, politikusi beszédek, törvényindokolás és egyéb hablaty keretében persze ez megfogalmazódott, de jogilag releváns formában, például egy bírósági ítéletben vagy jogszabályban, nem.
Márpedig, ha ezek a végkielégítések nem jóerkölcsbe ütközőek, akkor rájuk továbbra is az alkotmány "főszabálya", vagyis a visszamenőleges jogalkotás tilalmának elve vonatkozik, és akkor alkotmányellenes a különadó törvénynek a január 1-jéig visszamenő hatálya.
Üdvözlettel lelkes olvasójuk,
Reményi János
Ui.: A "jóerkölcs" egy jogi terminus technicus (lásd: Ptk.), tehát akárhogy szívózik is a helyesírás-ellenőrző, egybe kell írni [dot] [at] olv1:Ennek vége van
Magyar Narancs, 2010. július 15.
Tisztelt Szerkesztőség!
Állandó olvasójukként szeretnék gratulálni a munkájukhoz, azonban egy cikkük teljesen letaglózott. Ez az egyik - vagy talán a - legszörnyűbb írás, amit valaha a MaNcs közölt. A szerző totális szakmai stupiditását csak fokozza az áradó negativizmus.
A 2010-es világbajnokság valóban megosztó esemény volt, ugyanis sok mérkőzés hozott a vártnál gyengébb színvonalat. Azonban ne feledjük, egy 64 meccsből álló torna - már csak a nagy számok törvénye alapján is - produkál gyenge, közepes és kiemelkedő pillanatokat. Teljesen szubjektív, hogy kinek mi számít maradandó élménynek, azonban az elvitathatatlan, hogy lesz mire és kikre emlékezni ezután a vébé után is. Az említett cikkel nem is ez a probléma.
Ugye, önök sem gondolják, hogy Spanyolország azért lett világbajnok, mert a csapatnak marketingértéke van? Ugye, önök sem gondolják, hogy a vébén egy jól megtervezett marketing miatt végeznek úgy a csapatok, ahogy? Márpedig a szerző erre a gondolatra fűzi fel mondandóját. Gondolkozzunk picit! Ha valóban ez határozná meg egy ilyen esemény végkimenetelét, akkor valószínűleg ott lett volna például az USA a legjobb négyben. El tudják képzelni, mekkora futball-láz törne ki, ha a "soccer" is felemelkedne a legnagyobb amerikai sportágak közé? A világ egyik legnagyobb tőkével rendelkező országában milyen elképesztő marketinget lehetne építeni egy ilyen sikerre? Persze Uruguay legjobb négy közé jutása is marketingeredmény (- ts - szerint). El tudják képzelni, ahogy a FIFA marketingese az Uruguay-Ghána negyeddöntő 122. percében a tizenegyes előtt bekiabál Asamoah Gyannak, hogy "ne rúgd be, fiam, nem ezt beszéltük meg!"? Nevetséges.
Aztán ott van - ts - által kifogásolt spanyol-német elődöntő, ahol szerinte azért nyertek a spanyolok, mert "felsőbb szinten" döntöttek erről. Nem azért, mert a spanyol keret hemzseg Európa-bajnokoktól, BL-győztesektől, meg úgy szimplán a világ legjobb futballistáitól. Nem azért, mert az elképesztő technikai tudás példás taktikai fegyelemmel párosul. Nem azért, mert a világ egyik legjobb és legrutinosabb edzője ül a csapat azon padján, ahonnan egy világválogatottat is össze lehetne rakni. Nem. Azért, mert ezt "a nagyok így akarták"... A szerző a cikk végén elvakultságát és hozzá nem értését még fokozza azzal, hogy ezeket a játékosokat a "béka segge alattinak" minősíti. Szép dolog a szólás szabadsága, de azért nem tilos gondolkodni, mielőtt bármit kimondunk, pláne, ha leírunk! Sőt hallgatni sem tilos, főleg ha valamihez nem értünk.
Tisztelettel:
Kemenes Szabolcs
